Szabadság tanítássorozat

(Bob Hamp)

 

3/a. Isten királysága

 

Az elmúlt alkalmakon a szabadság alapjait vizsgáltuk meg, de szeretnénk, ha ezt úgy látnátok, mint Isten Királyságában való életetek alapjait! Hiszen Jézus azért jött el, hogy az egész világnak odaadhassa ezt. Ha csak a szabadságra gondolunk, lemaradunk néhány nagyon lényeges dologról, amit Jézus adni akar: ő egy teljesen új életet akar adni. Ez az üzenet annyira fontos, hogy ha csak egy valamiről tudnék valakivel beszélni, akkor ez lenne az, és a nektek szóló tanításomban is ez a legfontosabb üzenet. És ezt azért mondom, mert Jézus is ezt az üzenetet jött hirdetni. És Jézusnak ebből az egy üzenetéből áradt ki minden üzenet, minden élet és szolgálat. Tehát az evangélium központi üzenetéről fogunk beszélni, melyet Jézus hirdetett. Ahogy az előző alkalmon mondtuk, amikről itt tanulunk és beszélünk, azokat az elme fel nem foghatja, hanem a valódi tanítás szellemből szellembe megy át.

 

Imádkozzunk: „Atyám, köszönjük, hogy Neked jobb terved van, mint nekünk, mely Tőled függ, nem tőlünk. Ebben erő, igazság, jóság és szépség van. És mindezeket Te adod nekünk. Uram, ma is, mint mindig, arra kérünk, hogy nyisd meg a szívünk szemeit, add nekünk a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét, hogy megláthassuk és megismerhessük azt az erőt, jóságot és szépséget, melyet kiterjesztesz felénk Jézusban. Ugyanazt az erőt, mely Benne munkálkodott, és feltámasztotta Őt a halálból, lássuk meg magunkban is munkálkodni, és megtudjuk, hogy Te hogyan látod a velünk kapcsolatos igazságot és a Veled kapcsolatos valóságot. Istenünk, adj nekünk látó szemeket és halló füleket. És Uram, kérlek, gördíts el minden akadályt, mely lehetetlenné tenné azt, hogy meghalljuk, és átvegyük mindazt, amit nekünk szántál. Jézus nevében imádkozunk. Ámen!”

 

Tudjátok, Jézusnak egyetlen üzenete volt, és ez néha zavart okoz. Sokan azért nem jönnek rá, hogy ez egyetlen üzenet, mert különböző módokon van megmagyarázva.  Tehát szeretném átadni Jézus üzenetének lényegét.

 

Először is azt mondanám, hogy Jézus gyakran kezdte így a tanításait: „A menny királysága hasonlatos…” és ezután elkezdett tanítani vagy szolgálni. És a tanítása végén ezt mondta: „akinek van szeme a látásra, lássa, akinek van füle a hallásra, hallja”. Ezzel azt mondta: „Lehet, hogy lemaradtál arról az üzenetről, amit most megosztottam.” Fontos dologra hívta fel a figyelmet: „Ne maradj le arról az üzenetről, amit elmondtam! Ne a fejeden lévő szemekkel nézz, hanem a szíved szemeivel. Ne a fejeden lévő fülekkel hallgass, hanem a szíveden lévő fülekkel.” És amikor ezt mondta, nem a texasi süketek iskolájában tartott előadást. Arra utalt, hogy „lehet, hogy meghallod, de lehet, hogy nem.”

 

Tehát kezdjük az elején. Azt mondta: „A menny királysága hasonlatos” és elkezdte a tanítást. Talán azt gondoljuk, arról tanít minket, hogyan éljünk a földön. A menny királysága olyan, mint mikor egy embert megtámadtak az úton, és voltak, akik arra jártak, de nem vettek róla tudomást. Aztán egy másik ember is arra járt, aki gondját viselte, bőségesen ellátta, és gondoskodott arról, hogy legyen, aki gondozza. Tehát úgy gondoljuk, Jézus megmondja, hogy hogyan kell élnünk a földön. Természetesen lehet ezt alkalmazni a földi életre is, de hallgassuk meg még egyszer az Ő szavait: „A menny királysága hasonlatos.” El szeretném mondani, és alá is fogom támasztani, hogy az az evangélium, amelyet Jézus megosztott velünk, amíg a földön élt, az volt az egyetlen üzenet, amit ő megosztott. Lehet, hogy ettől pánikba estek, de nézzétek csak türelmesen végig velem. Az az evangélium, amit Jézus hirdetett, lehet, hogy nem ugyanaz az evangélium, amit mi hirdetünk.

 

Elmondom, hogy miért mondom ezt. Általában így tanították nekünk az evangéliumot: „Jézus meghalt a bűneidért, hogy megbocsáthasson, és kifizette bűneidért az árat, feltámadt a halálból, hogy hatalmat adjon Neked a bűnök felett, és ha hiszel Őbenne, és elfogadod Őt mint Megváltót, mint az életed Urát, akkor újjá születhetsz, új teremtés leszel, és egy nap majd a mennybe kerülsz.” Ez így igaz. És ez egy evangélium, az engesztelés evangéliuma, amely azt mondja, hogy Jézus engesztelést szerzett, kifizette az árat a bűneinkért. Ezáltal utat nyitott, egységben lehetünk Istennel, ami azt jelenti, hogy egy nap a mennybe kerülünk. De gondoltál-e már arra, hogy ez az evangélium még nem történt meg Jézus földi szolgálata idején? Azt az evangéliumot, amit most elmondtam nektek, Jézus nem mondhatta el, mert ekkor még nem halt meg a kereszten, és természetesen nem is támadt még fel. És bár többször is elmondta, hogy ez meg fog történni, azt nem mondhatta még, hogy „meghaltam érted a kereszten, és ha ezt elfogadod, újjászülethetsz.” Mindig megdöbbent engem, hogy ez a tény egyáltalán nem akadályozta a szolgálatát, a szolgálata így is sikeres volt, mielőtt még a halála és feltámadása megtörtént volna, ahogy az a Máté 4-ben részletesen le van írva: „23 És bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.24 És elterjedt az ő híre egész Szíriában: és hozzávitték mindazokat, a kik rosszul voltak, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyította őket”.

 

És hozzátenném, hogy ekkor még nem halt meg a kereszten, és nem támadt fel. Tehát van valami az evangéliumban, amely nem a kereszttel kapcsolatos, mégis erőt hordoz. Mielőtt még nagyon megijednétek, elmondanám, hogy az engesztelés evangéliuma rendkívüli fontosságú. Jézus azt mondja, hogy máshonnan nem szabad bemenni a juhok aklába, csak az ajtón át, és Ő az ajtó, ahol az engesztelés segítségével mehetünk be. De hova is megyünk be? Isten egyszer arra indított, hogy olvassam el még egyszer az evangéliumokat, mintha még sose olvastam volna. Ahogy olvastam a Máté 4-ben, hogy Jézus hirdette az Isten országának evangéliumát, rájöttem, hogy talán nem is igazán értettem eddig, mi az evangélium. És kezdtem ráébredni, hogy ekkor Jézus még nem halt meg, nem támadt fel, és nem ment fel az Atyához. Mégis mindezek a csodák működtek, és nem voltam biztos benne, hogy mi is ez az evangélium, amit hirdetett. Ezért visszamentem az elejére, újra kezdtem olvasni, és a következőket fedeztem fel.

 

A Máté 3-ban kijött Keresztelő János a pusztából, és azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” És aztán olyan dolgokat mondott, ami a vallásos emberek számára vérlázító volt. Felszólította őket, hogy szedjék össze magukat, teremjenek az igaz megtéréshez illő gyümölcsöket. Szinte az egész 3. részben a vallási vezetőkhöz beszél, felszólítva őket a változásra, arra, hogy másképp cselekedjenek. Ezért talán úgy gondoljuk, a mennyek országa azzal kapcsolatos, hogy változtatni kell a viselkedésünkön, különben Istennél kihúzzuk a gyufát. Olyan ez, mintha azt hallanánk: „Na várj csak, míg hazajön apád…!”

 

Tehát azt gondoljuk, hogy a „térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa” azt jelenti, hogy megpróbálunk minél több jócselekedetet véghezvinni. Aztán a János 3 végén János keresztel, és Jézus is eljön keresztelkedni. Jézus megkeresztelkedik, feljön a vízből, a Szent Szellem leszáll rá, és a pusztába vezeti, ahol 40 napig böjtöl és megkísértetik. Ezután elmegy, és ő is prédikálni kezd: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, úgy tűnhet, hogy Jézus is arra buzdít, hogy „Hozzátok rendbe a viselkedéseteket, mielőtt apa hazaér.”

 

Keresztelő János a templom közelében nőtt fel, és egész életében az akkori vallásos rendszer romlottságát látta. Tehát amikor azt mondta ezeknek a vallási vezetőknek, hogy „térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, akkor ezt a külső megvalósítás értelemében használta. De azon is el kell gondolkodnunk, hogy ha János a templom pitvarában nőtt fel, vajon hol nőtt fel Jézus? Hajlamosak lennénk Galileát mondani, de emlékeznünk kell arra, hogy Jézus örökkévaló. És ha belegondolunk, rájövünk, hogy az egész történelmet belevonja ebbe a kifejezésbe „térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Meg kell állnunk, és emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Ő létezett, mielőtt még létrejött volna a föld, mielőtt még létrejött volna a naprendszer, mielőtt még létrejött volna a Világegyetem, Ő MÁR VOLT!

 

Tehát mikor Jézus mondja, hogy „térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa,” az Ő szemén keresztül kell látnunk a dolgot.  Nem alapozhatjuk az ezzel kapcsolatos gondolatainkat saját tapasztalatainkra vagy Keresztelő János világára. Kicsit gondolkodjunk el együtt, és menjünk vissza az időben. Ez nehéz nekünk embereknek, de ha vannak gyerekeid, talán észrevetted már, hogy a gyerekek gyakran azt hiszik, hogy az élet velük kezdődött el. Te persze tudod, hogy egyszer beleszerettél a párodba, és vissza tudsz emlékezni az életedre jóval korábbra is, mint mikor a gyerekeid megszülettek. Így gondolkodunk mi is, saját létezésünkkel kezdődött el csupán számunkra az érzékelés, máshogy igazán nem is tudunk gondolkodni, hacsak nem valaki másnak a szemeivel látunk. Méghozzá azt, hogy nem a mi életünk volt a kezdet, nem a szüleink élete volt a kezdet, és nem az emberiség teremtése volt a kezdet, nem Ádám és Éva volt a kezdet. Azt mondja az Ige, hogy „kezdetben Isten.” Bárcsak lenne egy videónk, amit visszatekerhetnénk, hogy megláthatnánk vagy érzékelhetnénk „kezdetben Istent!” Akkor rádöbbennénk, hogy kezdetben Isten nemcsak légüres tér volt. Olyan ez, mint az űrhajósok élménye. Mi úgy gondoljuk, hogy az űr üres, de ők arról számolnak be, hogy telve van élettel. Ugyanez a helyzet az óceánokkal. Ha lemerülsz a mélybe, láthatod, hogy nem üres, hanem telve van élettel! Így kezdetben Isten telve volt az Istenséggel.

 

Vizsgáljuk meg egy pillanatra az Istenséget. Legalább is próbáljuk meg. Az Istenséget megvizsgálni olyan ugyanis, mintha mikroszkóppal próbálnánk megvizsgálni egy elefántot. Lehet, hogy lesz némi információnk egyik vagy másik részéről, de az egész állatról nem kapunk képet, hiszen a mikroszkópot nem arra tervezték, hogy elefántot vizsgáljunk meg vele. A mi emberi elménket se arra tervezték, hogy Istent megvizsgálja, hanem éppen fordítva. De legalább próbáljuk meg elképzelni az Istenséget egy környezetben, amelyben nincsenek fizikai dolgok. Elképzelhetünk minden Istennel kapcsolatos igazságot, az Ő természetét, mindent, ami Isten. Értitek, mennyire nem alkalmas az elménk és a szájunk, hogy ezt elképzeljük, szavakba foglaljuk? Próbáljuk most meg emberi szemszögből megvizsgálni.

 

2002-ben a házunkban nagy kárt tett az árvíz, és a biztosításunk áldásának köszönhetően három hónap alatt teljesen felújítottuk. Így a feleségem teljesen úgy tudta kialakítani a házat, ahogyan megálmodta: az általa elképzelt színekkel, padlókkal, függönyökkel, stb. Minden, amit a szívében megálmodott, az valóra vált a környezetünkben. Akár Jackie országának is nevezhetném, mert ami az ő szívében ott volt, az a látható világban is létrejött. És most itt meg kell értenünk a „hely” szó korlátait. A hely egy földrajzi elhelyezkedésre utal, de Isten még nem találta ekkor fel a földrajzot. Tehát igazából nem nevezhetjük helynek, de emberi elménk gondolatai közül talán ez áll ahhoz a legközelebb, ahol az Isten országa volt található, mely teljes kifejeződése volt annak, amit ő látni akart megvalósulni. Ami a mi otthonunkban a színek, a textíliák, stb., az a világmindenségben, az Isten országában ilyen szavakkal jellemezhető: szeretet!

 

A szeretet az nem az érzés, amit egymás iránt érzünk, hanem amiről a Zsidó levél azt mondja, hogy a mi Istenünk megemésztő tűz. És Istennek ez a szeretete olyan radikális, hogy nem tudná elviselni, hogy az Ő szeretetének tárgyát bántsák. Még akkor sem, ha a szeretetének tárgya bántaná a szeretete tárgyát. Értitek? Ez a szeretet nem tudja elviselni, hogy bántsanak titeket, még ha saját magatoktól jön is ez a bántás. Tehát ilyen szeretettel van telve az egész ország, az Ő királysága. Ez nemcsak egy kellemes érzés, mint mikor szerelmesek vagyunk, és álmodozunk valakiről. Emésztő tűz volt ez a szeretet, és ha bármi bekerült volna ebbe a légkörbe, azt megemésztette volna ez a szeretet, amely maga Isten, az Ő természetének lényege. János 1. levelének 4. része arról beszél, hogy Isten szeretet.

 

Nemcsak arról van szó, hogy Isten szeret, hanem hogy Ő maga a szeretet, amely nem emberi szeretet. Ezen a szereteten nem változtat az, hogy te ki vagy, vagy hogy mit teszel. Az évek során arra jöttem rá, hogy olyan ez, mint egy érme, melynek két oldala van. Isten szeretetének másik oldalán található egy másik fogalom, ami betölti az ő országát, vagyis az Isten hatalma. Az Isten, aki megnyitja száját, s létrehozza a világmindenséget minden naprendszerével, ezt az Ő szívének szeretetéből teszi. Mikor szavával teremt, szeretetteljes természete szerint cselekszik. Mikor Jézus itt járt a földön, és csodás gyógyításokat vitt véghez, azt olvassuk, hogy könyörületességre indult, és ezért gyógyította meg őket. Isten hatalma és szeretete nem két különböző dolog, hanem ugyanannak a dolognak a kétfajta megnyilvánulása. Tehát Isten könyörületességéből árad ki Isten hatalma a föld színére.

 

Térjünk vissza a föld teremtése előtti helyre. Tehát Isten hatalma és szeretete áztatja a légkört. Tehát ha odaúsztál volna, a hatalom és szeretet elborított volna. De volt ott még más is, hiszen Ő örökkévaló. A Római levél arról ír, hogy az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. Tehát Isten királysága légkörének része a békesség, az öröm és az igazság is. A békesség a légkör érezhető része, amit belélegezhetünk, s az megváltoztat minket, elveszi a félelmeinket, és teljesen átváltoztatja. A jelen és jövő feletti aggodalmainkat két vállra fekteti, és elborít békességgel. Ez a békesség minden értelmet felülhalad, tehát nem arról van szó, hogy mindent sikerül megértenünk, és ettől megnyugszunk. Isten jelenléte és hatalma jelenik meg, ez borít el mindent, ami eddig minket próbált elborítani.

 

Jelen van ebben a légkörben az öröm is. Dallas Willard úgy fogalmazott, hogy Isten minden bizonnyal a legboldogabb személy a világon, hiszen Ő nemcsak megteremtett, de képes egyszerre látni is mindent. Előfordult már, hogy ránéztél valamire, és felkiáltottál: „Hűha!” Például ha a Grand Canyont vagy a Nagy-korallzátonyt látod, és felkiáltasz: „Csodálatos!” Képzeljétek el, Ő most is látja mindezeket, és minket is figyel, és felkiált: „Hű, ez jó!” Az Ő öröme tökéletes természetéből fakad, és mindig megnyilvánul. Nem csoda, ha azt mondja az Ige, hogy az Úr öröme a mi erősségünk.

 

És ott van az igazság. Mi úgy gondolkodunk, hogy az igazság jó döntéshozatalt jelent a kísértések idején. De az Ő igazsága tulajdonképpen egy tervrajz: ha valami helyes, akkor az igaz. A törvény Istentől származik. Úgy gondolunk rá, mint előírásra: így kell cselekednünk. De valójában a törvény leírás: azt írja le, milyen egy jól működő világ. Akik nem követnek el házasságtörést, lopást, gyilkosságot, stb., azok olyan emberek, akik Isten eredeti teremtésével, az Ő kezdeti tervrajzával összhangban élnek.

 

Mivel mi az 1 Mózes 3-ban történt bűnbeesés után élünk, így gondolkodunk: „De jó lenne, ha nem lenne több fájdalom és szomorúság!” Tehát a rabságot látjuk, és nem a szabadságot. Mikor Isten királyságáról gondolkodunk, arra gondolunk, hogy de jó lesz, hogy nem lesz már több betegség, fájdalom és szomorúság. Azért nem léteznek ezek Isten országában, mert a kezdetkor sem léteztek.

 

Most elárulom, nekem mi a kedvencem azok közül, amik Isten királyságának légkörében megtalálhatóak: az élet. János evangéliuma 1. részének 4. verse arról beszél, hogy Jézusban volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. Ebből azt érthetjük meg, hogy az élet hamarabb létezett, mint bármely élőlény, és Isten minden élet szelleme. Az élet szót olyan sokféle helyzetben használjuk, hogy valahogy leszűkült a jelentése. Szeretem azt a szót, hogy „elevenség”, ez az, ami betöltötte a légkört az Isten királyságában. Ha bemész egy szobába, ahol zajlik az élet, úgy érzed, mintha elektromossággal lenne feltöltve az a szoba. Éppen ilyen volt Isten országa, az a hely, ahol Isten még a teremtés előtt létezett. Telve volt elevenséggel, s így miután szavával teremtett, tulajdonképpen életet lehelt teremtményeibe. Mikor ezt teszi, tulajdonképpen csak azt adja beléjük, ami az Ő természetében már létezett, és körülöttük mindig is megnyilvánult: az elevenséget. Hiszen Őbenne volt az élet, és az az élet volt az emberek világossága.

 

Remélem, most már van előttetek egy kép arról, milyen lehetett a világegyetem, a naprendszer, az Édenkert, az első emberpár előtti hely, az Isten királysága, mely be volt töltve mindazzal, amitől jól működnek a dolgok. Jézus úgy kezdi tanításait, hogy „Isten országa hasonlatos.” Nem azt mondja meg, hogyan éljük földi életünket, hanem a János 3. részében a valóságot meséli el, ezt mondva: „Én már jártam itt, ahol ti még nem. Próbálom elmondani, milyen ez a hely, bár ti nem hisztek nekem, de én már jártam itt.” Tehát mikor azt mondja: „A mennyek országa hasonlatos,” akkor lehetnek ebben arra vonatkozó előírások, hogy hogyan éljünk a földön, de nem ez az, amit elsősorban mondani akar, hanem arról a helyről beszél, ahol Ő felnőtt.

 

A Máté 22-ban ezt mondja: „A mennyek királysága hasonlít ahhoz a királyhoz, aki esküvői vacsorát rendezett a fiának.” Isten királyságának kibontakozó valóságában az is szerepel, hogy a Királyságban uralkodó király mindig is egy menyasszonyt szánt Fiának. Az Isten királyságában a valóság hamarabb létezett, mint az a bolygó, ahova megszülettünk, és ez a királyság mindörökké létezni is fog. Isten szavával létrehozta teremtményeit, és lesz a jövőben egy pont, amikor a teremtett világ megsemmisül. És aztán folytatódik az örökkévalóság, de lesz valami más az örökkévalóságban, amely korábban nem létezett. Az lesz más, hogy te meg én Jézus jelenlétében leszünk, mint az Ő menyasszonya, és uralkodni fogunk vele az egész teremtett világ felett.

 

Az Isten királyságának kibontakozó tervében mindig is ott volt, hogy a menny királysága egy olyan királyhoz hasonló, aki azt akarta, hogy a fiának menyasszonya legyen. Isten szól, hogy legyen világegyetem, legyenek naprendszerek, legyenek bolygók, legyenek élőlények, legyen mennyezet. Mindez annak a kibontakozása, ahogy Isten ránéz a fiára, és azt mondja: „Szerzek neked menyasszonyt, már dolgozom rajta.” Tehát a teremtményei között egyszer csak megteremt egy bolygót, és ezen a bolygón elhelyez egy embert, akit Ádámnak nevez. Ádám nem hasonlít egyetlen másik teremtményhez sem, mivel az Isten által teremtett föld pora és az örökkévaló lehelet egyesülésével jött létre. Isten kezébe vette a föld porát, belelehelte orrába az élet leheletét, így tette Ádámot élő lénnyé, lélekké, aki Istentől független személy, aki mégsem független Tőle. Akinek élete Istentől származott, mégis Istentől elkülönülve élt, de mégsem különült el teljesen. Miután megteremtette Ádámot, az ő oldalbordájából teremtette Évát, és sáfárokká és az Ő képviselőivé tette őket. Az emberpár azt a feladatot kapta, hogy ők azok legyen a föld számára, aki Isten volt az Ő királysága számára.

 

Az emberre bízta, hogy képviselje, megjelenítse a földön Istent és az Ő királyságát. És azt mondta az emberpárnak, hogy szaporodjanak, sokasodjanak, hajtsák uralmuk alá a teremtett világot. Isten Ádámot saját képmására teremtette, tehát Ádám Isten képmását hordozta a földön, azáltal, hogy a Szellem gyümölcsei beléáradtak, benne lakoztak, és kiáradtak belőle. A föld így egy látható képmás lett, Isten királyságának látható hasonmása, ami különben nem lett volna emberi szemmel látható.

 

Isten azért helyezte Ádámot a földre, hogy a föld Ádám uralma alatt lehessen, ugyanúgy, ahogy az Isten királysága Isten uralma alatt van. Meg kell, hogy értsük, hogy Isten tervét semmi sem akadályozhatja és változtathatja meg. Ahogy az előbb mondtuk, az 1 Mózes 3-ban bekövetkezett a bűnbeesés. Létrejöttek bálványtemplomok, hamis istenek, és a sötétség királyságának uralma évszázadokon át Jézus uralmát háttérbe szorította. Mindez nem állt Isten tervének útjába, nem döbbentette meg, nem lepte meg, és nem változtatta meg tervét. Istennek nincs szüksége B-tervre, az Ő A-terve mindig is volt, mindig is lesz: örökkévaló. És az az Ő terve, hogy te meg én az egész teremtett világ felett uralkodjunk. És a mi uralmunk alatt megvalósulnak a földön, ahol uralmat ad nekünk, azok az igazságok, amik Istenben és az Ő királyságában találhatóak.

 

Tehát sok dolgunk van, pontosabban sok megtérni valónk van. Most beszéljünk egy kicsit a megtérésről. Emlékeztek, hogy elhangzott: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”. A „megtér” szót használta Keresztelő János a Máté 3-ban, olvassuk az Igét, halljuk a szavakat, és kialakítjuk álláspontunkat. A „megtér” szót nagyon sokat használtuk már a vallásos erőfeszítéssel kapcsolatban. Két dolgot fogok bemutatni nektek, melyek a megtérés gyümölcsei, de egyik sem maga a megtérés. Általában úgy szokták a megtérést magyarázni, hogy megyünk egy irányba, aztán megfordulunk, és más irányba megyünk. A megtérés azonban nem a megfordulás. A megfordulás rajtunk múlik, de a megtérés Istentől jön. Egy másik dolog, amit mondani szoktak, hogy a megtérés azt jelenti, hogy megváltoztatod a gondolataidat. De a gondolatunk megváltoztatása az ilyen: „Ezt az inget akartam felvenni? Inkább mégis ezt a másikat veszem fel. Bűnt akartam elkövetni, de meggondolom magam, mégsem teszem. Imádkozni akartam, de mégsem teszem”. Tehát a gondolatunk megváltoztatásán az elménk tartalmának megváltoztatását értjük. És bár a megtérés az elméd tartalmának megváltozásához vezet, a „megtér” szó egészen más, mint amit általában gondolunk róla. A „megtér” szó görögül metanoeo, amely szó szerint azt jelenti, hogy utána másképp gondolkodik.

 

Ez egy érdekes meghatározás, mert egy folyamatot ír le, de azt az időpontot határozza meg, amikor a folyamat elindul. Tehát a megtérés azt jelenti, hogy utána már másképp gondolkodunk. Emlékeztek, hogy azt mondtuk, hogy a gondolkodás megváltozása nem arról szól, hogy az elménk tartalmát változtatjuk meg, hanem a gondolkodási folyamatot. Régen a fejünkön lévő szemmel láttunk, most pedig a szívünk szemével. Régen az értelmünk segítségével szereztük meg az ismeretet, tudást, most pedig szellemből szellembe megy az ismeret. A görög „metanoeo”, azaz „megtér” szó azt jelenti, hogy változtatunk azon a módon, ahogy a valóságot értelmezzük. Ha ezt megtesszük, akkor az életünk minden dolga máshogy néz ki. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Ha ez alatt azt értjük, hogy jobb, ha összeszedjük magunkat, mert az Úr jön hamar, akkor lemaradunk e mondat legfontosabb részéről, a mennyek országáról, amely elközelített.

 

Miért gondolkodjunk másképp? Miért változtassunk azon, ahogy látunk, hallunk és gondolkodunk? Azért, mert valami fontos jelen van köztünk. A közelség itt nem időbeli, nem arról beszél, hogy nemsokára megvalósul. Ez földrajzi közelséget jelent: „Nyújtsd ki a kezed, és ott van az ország, elérhető közelségben. Karnyújtásnyira van.” Tehát Jézus azt mondja, változtassuk meg azt, ahogy a valóságot értelmezzük, mert Ő most itt van velünk ebben a szobában. Ez egy olyan ország, ami hatalommal, élettel, szeretettel, békességgel, örömmel és igazsággal tölt be. És ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat, a gondolkodásmódod megváltoztatja az egyes gondolataidat. Másképp fogsz gondolkodni, miután megváltozik a látásmódod. Ahogy megváltozik a látásmódod, megfordulsz, és más irányba mész. A megtérés hagyományos meghatározása nem helytelen, de a megtérés gyümölcsére vonatkozik, nem magára a megtérésre. Döntő fontosságú megértenünk, hogy Jézus kezdettől fogva egészen szolgáló élete végéig egy dolgot hirdetett: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Ez pedig nem azonos azzal, hogy jól viselkedjetek, mert nemsokára jön haza apátok. Jézus arra buzdít, hogy változtassátok meg a gondolkodásotokat, mert a szobában, az autóban, a konyhában, a munkahelyeden, az óvodában, ahova viszed a gyerekeidet, és mindenütt, ahova csak mész, a menyek országa csupán egy karnyújtásnyira van. És az egyetlen dolog, ami miatt nem tudod elérni, az a látásmódod lehet. 

----- 

Most egy kicsit a látásmódunkról szeretnék beszélni, ehhez vissza kell mennünk a teremtéshez. Mi előre-hátra lapozgatunk a Bibliában, de Isten számára ez egy nagy egész, és mi úgy akarunk látni, ahogy Ő lát. Az 1 Mózes 2:9-ben van egy kifejezés, amit ha emberi módon, és a magyar fordításban olvasunk, akkor elmulasztunk valami nagyon fontos üzenetet ebben az egyszerű igeversben. Az 1 Mózes 2:9-ben azt olvassuk, hogy a kert közepén két fa állt, az élet fája, és a jó és gonosz tudásának fája, és mindkét fa kedves volt a szemnek, és eledelre jó gyümölcsöt termett.

 

Szeretném, ha megértenétek, hogy Ádámnak és Évának olyan látásmódja volt, ami nekünk nincs. Ahogy az előbb mondtuk, fák voltak a kertben, és mindannyian tudjuk, hogy a fáknak ágaik vannak, és ha figyelmesen követjük az ágakat, a végükön ott csüngött valami, amit életnek neveznek. Tudja valaki, hogy néz ki az élet? Arra van képességünk, hogy a fát meglássuk, de arra nem, hogy elképzeljük azt, hogy mi is volt az, amit Ádám és Éva a fáról leszedett, szájához vett, és elfogyasztott. Nekik olyan látásmódjuk volt, hogy ha ők a valóságot észlelték, látták a fizikai és szellemi valóságot is összefonódva. Miért látták vajon a fizikai és szellemi valóságot egynek? Talán mert ez a kettő valóban egy.

 

Az előbb beszéltünk arról, hogy a farizeusoknak volt egy látásmódjuk, egy tudásuk, mely lehetővé tette, hogy megismerjék az Isten Igéjét, magát a Bibliát, de ez kárt és halált hozott számukra. Nekik is volt egyfajta tudásuk, és Ádámnak és Évának is volt egyfajta tudása. És az 1 Mózes 3-at most már új szemmel nézhetjük, más szemmel, és megérthetjük belőle, hogy az a probléma, amit Jézus megoldott az ő eljövetelével, az egészen más probléma, mint ahogy eddig gondoltuk.

 

Tehát itt van két fa, és azt mondja az Ige erre a két fára, hogy kedves volt a szemnek és eledelre jó. A héber szó, a „kedves a szemnek” kifejezés nem szépet jelent, hanem szellemi megjelenésre utal, és egészen addig nem is szerepel megint az Ószövetségben, amíg a 2 Mózesben Mózes a pusztában sétált, és megfordult, hogy lássa azt a csodát, meglássa, hogy mi ez a jelenség. És mit látott? Egy bokrot, ami égett. Látszólag tűz volt, de nem igazán úgy viselkedett, mint a tűz, nem is tűz volt. A szellemi megjelenés összefonódott az anyagi valósággal. Úgy látta Mózes a tüzet a bokron, ahogy Ádám és Éva látta a fákon az életet és a tudást.

 

És ugyanazt a szót használja arra, hogy kedves a szemnek, mint amikor Mózes megnézte, hogy mi lehet ez a jelenség, hogy a bokor ég, de mégse ég. Gyümölcsfák voltak az Édenben, de mégse igazán gyümölcsöt teremtek, legalábbis nem olyat, mint az alma vagy a körte. Hanem Ádámnak és Évának volt egy látásmódja. Most beszéljünk arról, hogy honnan lett nekik ez a látásuk, és ehhez vissza kell mennünk ahhoz, amit magáról a teremtésről mondtunk. Mikor Isten teremtette az embert, felvette a föld porát, megteremtette, belélehelt, és az így lett élő lélekké.

 

Szeretném, ha ezt igazán meg tudnátok ragadni: ami Ádámot Ádámmá tette, az a forrása volt. Ami lehetővé tette Ádámnak, hogy Ádámként ebben a valóságban élhessen az az alap és lencse, amin keresztül a valóságot szemlélte, és amivel kölcsönhatásban volt. És a forrása ennek az alapnak az élet forrása és az élet lehelete, melyet Istentől kapott, benne lakozott, és lehetővé tette számára az Istenhez való kapcsolódást, amely olyan látást tett lehetővé, ami számunkra ma nem lehetséges. A fizikai faágak végén szellemi gyümölcsök voltak, és az ő szeme ezt képes volt meglátni.

 

Ha megértitek azt az egy dolgot, amit most elmagyarázok, akkor az megváltoztatja egész gondolkodásmódotokat. Az 1 Mózes 3 nagyon részletesen leírja, hogy mi az a probléma, amiért Jézus eljött, hogy megoldja. Általában azt szoktuk gondolni, hogy Jézus azért jött, hogy a bűn problémáját megoldja, csakhogy ez a szó az 1 Mózes 3-ban nem szerepel. A sok héber szó közül, amit bűnnek lehetne fordítani, egy sem fordul elő ebben a fejezetben. Az a változás, ami megváltoztatta az egész emberi faj történetének menetét, az az volt, hogy egy napon Ádám és Éva odamentek a jó és gonosz tudásának fájához, és szedtek az egyetlen tiltott gyümölcsből.

 

Mit szoktunk erről általában gondolni? Engedetlenek voltak, az engedetlenségük, a bűnük miatt Isten megbüntette őket, és Jézus magára vette a büntetést. Ez igaz, de ahogy más esetben is láttuk már, nem ez a teljes igazság, valójában talán nem is a legfontosabb része az igazságnak. Ha elveszítem a szemüvegemet, két problémám is lesz. Az egyik, hogy eltűnt a szemüvegem, a másik, hogy ahhoz, hogy megkeressem, szükségem lenne a szemüvegemre. Ha nem tudnám, pontosan hova tettem le, nehezen tudnám megtalálni. Lényeges tudnunk, hogy mikor Ádám és Éva elbuktak, több problémájuk is lett. Felcserélték a forrásukat, és az alapjukat is felcserélték.

 

Eddig a forrásuk és alapjuk az isteni élet volt, ami szabadon áramlott bennük és általuk. Most jól figyeljetek: az összes gondolatuk forrása az Isten Szelleme volt, aki bennük és rajtuk keresztül áramlott. Az összes érzelmüknek és érzékelésüknek is a forrása Isten Szelleme volt, aki bennük és rajtuk keresztül áramlott. És amíg ez volt értelmük, akaratuk és érzelmeik forrása, addig úgy éltek a földön, mint Isten Szellemének kifejeződései. Az Isten Szelleme mozgott bennük, tanította őket, megnyitotta szemeiket, indította a szívüket, igazságokat jelentett ki számukra. És azért tudták meglátni az igazságot, mert az Isten Szelleme volt az érzékszervük.

 

És amikor ezt elvetették, és leszedték a jó és gonosz tudását, megváltoztatták a forrásukat és az alapjukat is. Olyan dolog történt, mintha a számítógépünket kihúznánk a konnektorból, és az adathordozó kábelt tennénk az áramforrás helyére.

 

Ezzel nincs baj, csak hát ez nem áram. Ez nem alapjában véve rossz, csak éppen nincs benne áram, nincs benne erő. Ugyanígy akár a jó tudásánál, akár a gonosz tudásánál nem az a gond, hogy milyen tudásról van szó, hanem az, hogy ez nem élet. Addig a pontig úgy éltek, hogy a forrásuk maga az élet volt. És az érzékszervük is maga az élet volt. És abban a pillanatban az az alapvető változás jött létre, hogy Ádám saját magát, a saját lelkét tette a beviteli adatok forrásává. És akármennyi tudása volt a jóról, ez a tudás nem helyettesíthette az életet.

 

Ha Jézus azért jött, hogy a jó és gonosz tudásának problémáját megoldja, akkor a Sátánnak két stratégiája volt az emberiség ellen: a jó és a gonosz. A Sátán stratégiáját elsősorban gonosznak tartjuk, mivel látjuk a rossz következményeit. De nézzük meg egy kicsit megint távlatból, hogy mi is történt. Az előbb beszéltünk az emberi lélek ürességéről, hogy üressé vált a lelkünk abban a pillanatban, amikor „kihúztak minket az áramforrásból”. Szeretném, hogy megértenétek, hogy a bűn még mindig a probléma része. Abban a pillanatban Isten visszahúzódott az emberi lélekből, a lélekben űr keletkezett, amit az ember tudással igyekezett betölteni. Ádámnak olyan problémán kellett gondolkodni, amin még soha: hogyan érezheti élőnek magát. És a legjobb tudása szerint arra a következtetésre jutott, hogy legalább el kéne takarnia magát, mert meztelen.

 

Tehát erre a jó tudásra alapozva elkezd módszereket keresni arra, hogy eltakarja mezítelenségét, eltakarja szégyenét, és elrejtőzzön az újonnan felfedezett dolgok elől. A jó és gonosz tudása megmutatta neki, hogy bizonyos dolgok helytelenek, de a jó tudás nem volt elegendő ahhoz, hogy ezektől megszabaduljon. És ebben az állapotban vagyunk ma. A gonosz tudása alapján tudjuk, ha valami helytelen, de a jó tudása nem megfelelő eszköz arra, hogy változtassunk ezen. Ettől függetlenül arra sarkalljuk egymást, hogy még inkább gyakorlatoztassuk a jóra vonatkozó tudásunkat. Tehát két fő stratégia készült az emberiség ellen. A gonosz tudása: amit elkövettél, de nem lett volna szabad elkövetned; és a jó tudása: jobban igyekezned kéne, hogy jó legyél.

 

Tehát a bűn az emberi lélek ürességét jelenti, és a bennünk lakozó halál az annak a következménye, hogy lecsatlakoztattuk magunkat az áramforrásról. Olyan ez, mint mikor nem találom a szemüvegemet, és ezért nem látok: a forráshoz a tudásunkon keresztül próbálunk visszatérni. A világ vallásai a jó tudásán alapulnak, tehát az emberek próbálnak a saját tudatukra, képességükre és tudásukra alapozva visszatérni oda, amit az emberiség abban a pillanatban elvesztett.  

 

Mivel elvesztették a szemüvegüket, de ezt észre se veszik, így megsokszorozzák a problémát, az ő megoldásuk azzá a problémává válik, amit próbálnak megoldani. Minél inkább próbálnak jót cselekedni, annál rosszabbá válik a helyzet, mivel a tudásra alapozva élnek.

 

Hallgassátok meg, mit mond Jézus a János 10-ben. Talán azt, hogy azért jöttem, hogy egyre jobbak legyenek, és bővölködjenek a jócselekedetekben? Nem, Ő ezt mondja: „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.”

 

Látjátok, mivel az életről úgy gondolkodunk, hogy a testünk vagy élő, vagy halott, úgy tartjuk, hogy igennel vagy nemmel megválaszolható, hogy él-e valaki. De Jézusnak a János 10-ben található szavai alapján ez nem egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés, hanem az életnek van mértéke, lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb van az életből egy adott emberben. Azok az emberek, akik telve vannak élettel, igazán nagyon jól cselekszenek, de akik tudással vannak telve, lehet, hogy jól cselekszenek, de belül mégis üresek.

 

Értitek? Azok az emberek, akik telve vannak élettel, magukkal viszik az életet mindenhova, ahova mennek. Olyan emberekről beszélünk, akik a teremtett világ fölött átveszik az uralmat, de nem politikai vagy katonai stratégiával, ahol egy adott területet elfoglalnak, és ragaszkodnak annak tulajdonjogához minden fizikai erőt, hatalmat és észérvet latba vetve.

 

Amikor a teremtett világ feletti uralom átvételéről beszélünk, olyan egyszerű dolgokra gondolunk, mint mikor bemegyünk egy szobába, ahol valaki dühös, és ezt érzékeljük. De bemegyünk abba a szobába, békességgel telve, és a mi békességünk felülkerekedik a szobában jelenlévő dühön. Így veszünk uralmat a föld felett. Gyümölcsözőek vagyunk, hiszen a Szellem gyümölcse szeretet, öröm és békesség. És ezt megsokszorozod, ahogy uralmat veszel azon a szobán, a saját szíveden, a kapcsolataidon, a családodon és a lakóközösségeden. És megtörténik az Isten által elrendelt parancs teljesítése, hogy sokasodjunk, szaporodjunk, teremjünk gyümölcsöt, hajtsuk uralmunk alá a földet, amint befogadjuk az életet, és az élet hozzánk árad, bennünk lakik, és kiárad belőlünk.

 

Sokan attól tartanak, hogy ha a jó és gonosz tudásáról nem tanítunk, akkor az emberek bűnöket fognak elkövetni. Ez az a vita, amit Jézus folytatott nap mint nap a jó és gonosz tudásának őrzőivel. Ugye, tudjátok, hogy kikre gondolok? Az akkori kor vallási vezetőiről, akik kötelességüknek érezték, hogy az embereket rávegyék, hogy hagyják el a rosszat, és cselekedjenek jót. Olyannyira, hogy a halált terjesztették, amerre csak jártak. Ott ment Jézus egyszer a búzaföld mellett, és búzakalászt szedett, mert éhes volt, erre ők azt mondták: „Fú, ma szombat van, ilyenkor ezt nem szabad!” Jézus pedig így válaszolt: „A szombat van értünk, vagy mi vagyunk a szombatért?”

 

Még súlyosabb eset, mikor Jézus bemegy a zsinagógába, és meglát egy asszonyt, aki több, mint egy évtizede meg volt görnyedve, az ellenség fogságban tartotta.  Jézus ránéz, a vezetők meg arra gondolnak: „Milyen nap is van ma?” Ők a naptárra néznek, Jézus viszont a szívére. Tehát Isten királyságának emésztő tüzében Jézus azt mondja, a szombat nem a korlátozásunkra adatott, hanem a megszabadításunkra. És ha bármelyik embernek szamara van, és az a verembe esik, nem fog egy napot várni, mielőtt kihúzná onnan. Akkor mennyivel inkább meg kell szabadítanunk Ábrahámnak ezt a leányát, bármilyen nap is van ma: „Asszony, szabadulj meg!” És ő először egyenesedett fel a démoni befolyás és elnyomás alól, ami fogva tartotta több, mint egy évtizede. Erre a vezetők így morognak: „A bennünk lévő tudás a jóról azt mondatja velünk, hogy ez helytelen!” Nahát, tényleg?

 

Az a helyzet, hogy az élet nem állhat meg. A jó és gonosz tudása gyakran ellenséges az élettel szemben, de ettől még az élet nem áll meg. Végül Istennek a föld feletti uralmunk helyreállítására vonatkozó terve megvalósul, amint az élő víznek folyamai hozzánk folynak, bennünk lakoznak, és kiáradnak belőlünk a körülöttünk lévő teremtett világra.

 

Tehát ha visszamegyünk az 1 Mózes 3-ban leírt történethez, láthatjuk, hogy Ádám és Éva elzárja magát az élet forrásától, odaköti magát a jó és gonosz tudásához, és attól a perctől kezdve az érzékszervük, az alapjuk és forrásuk a saját tudásuk lesz. Közben Isten próbálja feléjük kommunikálni, hogy „figyeljetek, van egy tervem, hogy ne csak ilyen véletlenszerűen éljetek ezen a földön. A tervem szerint van egy eljövendő Messiás.” Addig is az emberi faj próbálja kideríteni a jó tudása alapján, hogy mi az, amit kövessen, és a gonosz tudása alapján, hogy mi az, amit elkerüljön.

 

És aztán Jézus eljön a földre. Nézzük meg azt a pillanatot, mikor a János 4-ben a samáriai asszonnyal találkozik a kútnál. Ott áll az asszony, beszélgetnek, és Jézus azt mondja neki, hogy „ha tudnád, ki vagyok, kérnél tőlem, és adnék neked élő vizet.” Vegyük észre, hogy nem azt mondja, hogy „ha tudnád, ki vagyok, megjavulnál.” Lássátok meg, milyen gyönyörű Isten királyságának üzenete, mely nem azon múlik, hogy mennyi jó cselekedetet tudunk kicsikarni magunkból, hanem Isten hatalmán, aki irántunk, bennünk és általunk cselekszik.

 

Tehát Jézus ránéz erre az asszonyra, akit a körülményei és szíve fogságban tart, és azt mondja: „Ha tudnád, ki vagyok, kérnél tőlem, és én adnék neked élő vizet.” Ő pedig így szól: „Látom, Uram, hogy próféta vagy.” Felébred benne a jó tudása, visszaemlékszik mindarra, amire valaha tanították, mit tegyen és mit ne, mindezeket végiggondolja, majd ezt mondja: „Add nekem ezt az élő vizet.” Jézus így válaszol: „Hozd ide a férjedet!”

 

Ha nem vagyunk elég figyelmesek, úgy tűnhet, mintha elutasítaná, valójában ezt mondja: „A jó tudása arra tanított téged, hogy az élet a férfiakkal való kapcsolataidban van. Most menj el, és hozd el azt, ami a forrásod volt eddig.” Az asszony így felel: „Nincs férjem.” Erre Jézus megmondja, hogy tud róla, hogy négy férje volt, és akivel most együtt él, az nem a férje. Nem arról van szó, hogy Jézus megszégyenítené vagy ujjal mutogatna rá. Ne feledjük, hogy a szeretet nem visel el semmit, ami ártana a szeretet tárgyának, még akkor sem, ha maga a szeretet tárgya árt saját magának.

 

A rabság szintjeinél arról beszéltünk, hogy az első a rossz meghatározás. A másodikat nem rég érintettük: az az eset, mikor saját magunknak okozzuk a rabságot. Jézus ránéz, és azt mondja: „Menj el, és hozd el, ami a forrásod volt eddig.” És ez tovább viszi a beszélgetést olyan irányba, hogy Jézus nyomás alá helyezhesse mindazt, ahonnan eddig az életet próbálta megtalálni. De menjünk vissza Jézus kijelentéséhez: „Ha tudnád, ki vagyok, kérnél tőlem, és én adnék neked élő vizet.”

 

Vizsgáljuk meg ennek a kijelentésnek a részleteit. „Ha tudnád, ki vagyok.” Tudjátok, hogy ki vagyok. Bobnak hívnak, és itt lakom ebben a városban, ilyen és ilyen autóm van, nős vagyok, gyerekeim vannak. Ez vagyok én, ember vagyok. Amikor Jézus ezt kijelenti, nemcsak annyit mond, hogy ez a nevem, itt lakom. „Ha tudnád, ki vagyok” – ez egy felhívás arra a felismerésre, hogy Isten királysága csak egy karnyújtásnyira van. Habár eddigi életében a jó és gonosz tudása volt a forrása, mintha a szemüvegét vesztette volna el, Jézus most azt mondja: „Nyújtsd ki a kezed! Itt van a közelben.”

 

„Ha tudnád, ki vagyok, ha tudnád, hogy szavammal én teremtettem ezt a bolygót, ha tudnád, hogy énbennem volt az élet, mielőtt még egyetlen élőlény is létre jött volna, ha tudnád, hogy az egész emberiség forrása én vagyok, aki Ádámot és Évát az én eredeti szándékom szerint megformáltam… Ha tudnád ezeket, akkor kérnél”. Ez egy meghívás volt Jézus uralma alá való bemenetelre. Nem egy italra hívta meg, hanem az élő víz folyamaihoz, melyek soha el nem apadnak.

 

És az asszony rádöbbent, hogy nem úgy kell látni, mintha csak inni jött volna a kúthoz. Olyan valakivel találkozott, aki iránt érzi a szívében belül azt a sóvárgást. Az asszony ránéz, és ezt mondja: „Te több vagy, mint próféta, több vagy, mint tanító, te magad vagy a forrás. Úgy is mondhatnám, hogy te vagy az élet lehelete.” Mivel tudom, ki ő, kérni fogom tőle. Ha csak úgy gondolom, hogy ő egy jóságos vallási vezető, aki összeállította a maga tanításait, hogy jobb viselkedésre buzdítson minket, ha úgy gondolom, hogy Jézus csupán a kereszténység nevű vallás alapítója, akkor lehet, hogy nem fogom kérni.

 

De ha belül halott vagyok, és maga az élet forrása karnyújtásnyira van, akkor kérni fogom. És hogy aztán mi történik, az már nem rajtam múlik. Az történik, hogy újra kapcsolódok az élet, a hatalom, a szeretet és az öröm forrásához. Mint ahogy egy kihúzott elektromos készüléket bedugunk az áramforrásba, most már én is újra tökéletesen működöm! Aki most következik, az az a személy, aki maga az áramforrás, és engem létre hozott. Az emberi faj elszakadt a forrásától, az élet forrásától, aki maga Jézus. Nekem Őrá van szükségem.

 

(Szolgálat/Elcsendesedés)

 

Térjünk most újra vissza, és mondjuk el újra a történetet. Kezdetben Isten, aki telve volt szeretettel, békességgel, örömmel és igazsággal, ránézett a fiára és ezt mondta: „Én vagyok a király, és egy menyegzői vacsorát akarok rendezni számodra. És ezt úgy valósítom meg, hogy világot alkotok, és benne egy férfit, majd egy nőt az oldalbordájából, mindkettőjüket elhelyezem egy bolygón, s így egy új fajt teremtek. És egy napon az életedet adod ezért a fajért. Arra kérem őket, hogy egy ideig ők uralkodjanak.” Tehát Ádám és Éva megkapta a feladatát, és talán 3 napig mindent nagyon jól csinált. De bekövetkezik az 1 Mózes 3-ban a bűnbe esés, az életük forrása most már a jó és gonosz tudása lesz, és halál lakozik a belsejükben. Tehát a bűn kezd el uralkodni a belsejükben, és évszázadokon át kutatják annak módját, hogy hogyan tudnák újra élőnek érezni magukat. Ettől a pillanattól kezdve az emberi faj és a teremtett világ állapota rohamosan romlani kezdett. Sátán elkezdte befolyásolni Isten szeretett menyasszonyát és a teremtett világot, betegségeket, megkötözöttséget és konfliktusokat hozott. Már közvetlenül az Ádám és Éva utáni nemzedék is megtapasztalta a házassági konfliktust, sőt, a gyilkosságot is. Az egész teremtett világ kezd szétesni az ember uralma alatt, mivel a Sátán szívüket az ő tudásával tölti meg. És tovább folytatódik ez a szétesési folyamat a Máté 4-ig.

 

Bemerítkezése és megkísértése után Jézus személyes győzelmet arat, és a Sátánnak továbbra sincs Őbenne semmije. Miután személyesen belépett abba a teremtett világba, amit a leheletével létre hozott, így szól: „Térjetek meg! Változzon meg a látásotok, mert a Királyság, ami volt, van, és lesz, visszajött az emberiséghez.” És az emberek azt kérdezik: „Akkor most még keményebben kell próbálkoznunk?” De Ő így felel: „Nem. De egyenesedjen ki a te száraz kezed!” Aztán egyenként, családonként elkezdi visszaállítani Isten eredeti szándéka szerint az állapotokat, amint kijelenti, hogy az Isten királysága eljött közétek. Újra elmondom, hogy Isten királyságát nem mi valósítjuk meg, hanem Isten, mi pedig ezt elfogadjuk. Jézus azt a döbbenetes kijelentést tette, hogy az ember fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon. Pál elmondja az Apostolok cselekedetei 17-ben, hogy Istennek nincs szüksége emberi kéz szolgálatára. Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak csak annyi a dolga, hogy minket, mint egy pincér, kiszolgáljon, hanem hogy megtette azt, amire mi magunk képtelenek lettünk volna. Ő a mi gondviselőnk, az élet forrása, a „VAGYOK”. Az Isten királyságának földi megvalósulása arról szól, hogy Isten hatalma kifejeződik felénk, bennünk és általunk. Nem arra kér, hogy valamit cselekedjünk a számára, hanem hogy térjünk meg, változtassuk meg a látásunkat a valóságról. Mivel elérhető közelségben van az az erőforrás, aki kezdetben mindent megteremtett, benne minket is.

 

És az egyetlen ok, ami miatt lemaradhatunk erről, az nem a jó és gonosz tudása, hanem a látásmódunk. Változtassátok meg a látásmódotokat, mert az Isten királysága köztetek van. Mindaz, amit Jézus és a tanítványai mondtak és tettek, az csupán annak meghirdetése és kinyilvánítása volt, hogy Isten jelenléte az emberiség számára újra valóságos. Az újjászületés által ebbe bemehetünk. Nemcsak annyit jelent az újjászületés, hogy egy napon majd a mennybe megyünk, hanem hogy új hazánk van, új természetünk és új látásmódunk. Jézus többek között azért beszélt példázatokban, hogy az elménk ne akadályozza a megértést. Ezért most olyan példázatokat mondok el, amik Jézus idejében még nem lettek volna érthetőek.

 

1. példázat

 

A mennyek országa hasonlatos egy rádiócsatornához. Minden reggel egy bizonyos csatorna műsorára ébredek. Bár ez a rádióadó nem az én otthonomban van, hanem távol onnan, mégis műsort sugároz az egész környékén. Tehát az az adás, amire én minden reggel ébredek, jelen van most ebben a teremben is. Itt van felettünk, bennünk, körülöttünk. Mindenütt itt van a teremben. Halljátok? Miért nem halljuk? Nem kételkedünk benne, hogy itt van, de nem valószínű, hogy van itt egy rádió, vagy ha lenne is, nincs bekapcsolva. Nincs behangolva, nincs felvéve a hangerő.  Tehát tudjuk, hogy a rádióhullámok jelen vannak, de vevőkészülék nincs. Az Isten királysága is pont ilyen. Itt is van, és a szobámban is, mikor felébredek. Mindenütt jelen van.

 

 

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.