Szabadság tanítássorozat

(Bob Hamp)

 

4/a. Isten szavának meghallása

 

Elérkeztünk arra a pontra, hogy egy fontos dologról beszéljünk: hogyan tudunk Isten jelenlétébe visszalépni. Hogyan tudunk újra összekapcsolódni vele? Erről lesz szó a mai alkalommal. Először is fontos, hogy kinek mi a feladata ebben. Isten szól hozzánk. Ez az ő része. A mi részünk pedig az, hogy megtanuljuk meghallani Őt. El kell jutnunk oda, hogy megtanuljuk felismerni az Ő hangját, és felismerni azt, ami nem Tőle van. Szeretnék arról beszélni, hogy Isten hangjának meghallása hogyan kapcsolódik a személyes szabadságunkhoz. Pontosan mit változtat az meg, mikor halljuk Istent. Remélem, hogy ez a tanítás sorozat meg fogja változtatni a gondolkodásodat azzal kapcsolatban, hogy mit jelent hallani Istent, és hogy mit kell nekünk tenni ahhoz, hogy meghalljuk és befogadjuk az Ő üzeneteit.

 

Először is kezdjünk egy igével: Pál Rómaiakhoz írott leveléből a 10-es fejezetből: „A hit hallásból van”. Szerintem mindannyian tudjuk, hogy milyen fontos szerepet játszik a hitünk az Urunkkal való járásunkban, amikor kölcsönös, azaz kétoldalú kapcsolatban élünk az Úrral. Lehet, hogy te is össze vagy zavarodva, és azt gondolod, hogy a hitünk tőlünk van. Ezért egyre jobban próbálsz hinni, tehát a hited a te erőlködéseden alapszik.  Csakhogy a Biblia ezzel szemben azt állítja, hogy a hit hallásból van.

 

Gondolkodjunk el kicsit a következő példán! Képzeld el, hogy egy olyan szobába vagy, ahol légkondicionáló működik, vagy képzeld el azt, hogy egy repülő száll el fölötted vagy egy autó megy el melletted az úton, és megállsz, hogy figyelj rájuk. Egyértelmű, hogy nem a te csináltad az autót, a repülőt vagy a légkondicionálót, ugye? Te csak annyit teszel, hogy megállsz, és figyelsz rájuk. Minél inkább figyelsz ezekre a rajtad kívül álló dolgokra, annál jobban hallod őket. Így van ez az Isten hangjának meghallásával is. Ha halljuk az Ő hangját, akkor ez hitet teremt bennünk. Hiszen amikor halljuk Őt, akkor elkezdünk hinni egyre jobban Istennek.

 

Hadd osszak meg veletek, ezzel kapcsolatban egy történetet. Történt, hogy évekkel ezelőtt egy barátom éppen azon gondolkodott, hogy mivel is járna valójában, ha mindent komolyan venne, amit Isten mond. Mind a ketten már olvastunk pár könyvet erről a témáról. Olyan emberek írták ezeket, akik valójában kipróbálták ezt az életet, amihez egy jó nagy adag határozottság kell. Az egyik este, amikor sok órát együtt töltöttünk a barátommal, elhatároztuk, hogy megtanuljuk felismerni Isten hangját, és engedelmeskedni teljesen annak, amit mond. Tehát elmentünk barátommal az irodájába, leültünk és elkezdtünk imádkozni: “Urunk! Mit akarsz nekünk most mondani?” Erre barátom hirtelen felnézett, és azt mondta, hogy egy lány képe jelent meg előtte, akinek be van fonva a haja. Látott egy bizonyos éttermet a város egy bizonyos pontján. Egy ember képe is megjelent előtte imádság közben. Azt is el tudta mondani, hogy milyen bőrszíne van annak az embernek, és milyen ruha van rajta. Na mármost ülhettünk volna még ott sokáig, teológiai vagy hitbéli vitákat folytatva arról, hogy ez mit jelenthet, de mi nem ezt tettük, hiszen mindezek, amiket látott a barátom ima közben, egy irányba mutattak: „Menjünk és nézzük meg!” Gyorsan beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Gyorsan vert a szívem, és izgultam. Ha tényleg ott lesz az az ember abban a bizonyos étteremben, akkor ez nagy áttörés lehet a személyes életemben.  Nem valami teológiai újdonság, hanem egy teljesen új látásmód kezdete lehet. Megmondom őszintén, hogy miközben vezettem, küzdöttem a félelemmel és az izgalommal a szívemben. Na, most ugrik a majom a vízbe! Odaértünk végül az étterembe, és miközben a pultossal beszélgettem, egyszer csak azt éreztem, hogy valaki megfogja a vállamat. „Bob!” - mondta ez a valaki. Megfordultam, és ott volt az az ember. Pont olyan volt, mint amilyennek a barátom imájában megjelent. Teljesen illett rá az a leírás, amit a barátom kapott Istentől a város másik végén levő irodájában. Stimmelt a bőrszín és a ruházat is, és tényleg ott volt ebben a bizonyos étteremben. A szívem már a torkomban dobogott, annyira izgultam. Ránéztem a barátomra és feleségére. Az volt bennem, hogy „Uram, most mitévő legyek?” Ránéztem az emberre, aki odajött hozzám, és hála Istennek felismertem, és a nevére is emlékeztem. Köszöntöttem őt, és ekkor szembe jutott, hogy van egy lánya is, ezért megkérdeztem, hogy hogy van a lánya. „Érdekes, hogy pont ezt kérdezed” -- mondta az ember. – „Hát sajnos nincsen túl jó formában éppen. 18 éves, és börtönben van jelenleg. Eljárás indult ellene múlt héten, és már be is vitték a megyei börtönbe. Elég nehéz a helyzet a családunkban emiatt, ez eléggé leterhel minket.” „Ezért vagyok ma este itt” – válaszoltam neki. Na, hát erre nagyon meglepődött. „Képzeld,” – folytattam – „pont a barátommal imádkoztam ma este, mikor is megjelent előtte ez az étterem, egy ember pont ilyen bőrszínnel, mint ami neked van, pont ilyen ruházatban, mint ami neked van. Ezenkívül még megjelent neki imádság közben egy lány képe is. Ezért jöttünk most ide!” Na hát erre aztán nagy csönd lett. Az ember teljesen el volt képedve. Mondtam neki, hogy menjen oda ahhoz a két emberhez (a barátom és a felesége) az asztalnál, és kérdezze meg őket, hogy miért vannak itt. A barátom ekkorra már le is írta egy papírra, amit imádság közben mutatott neki Isten, és odaadta az embernek, mikor odament hozzájuk az asztalhoz. Na, ez volt már az utolsó csepp neki a pohárban, és ettől az egésztől annyira kiborult, hogy el is ájult, és úgy kellett összeszedni. Aztán mikor már összeszedte magát, leültünk vele az asztalhoz, és körülbelül 40 percen át beszéltünk vele a családjáról, és arról, hogy ő mint apa mit tud tenni ebben a helyzetben. Imádkoztunk a lányáért, és elmondtuk neki többek között azt is, hogy miért fontos elsősorban az Isten királyságára törekednie, azért küzdeni. Hiszen ha ő is tagja lesz az Isten királyságának, akkor a családja is jó kezekben lesz. A mondanivalónk lényeg az volt, hogy ne a megoldást keresse minden áron, hanem a királyt, a világ urát! Ez az ember persze folyton csak azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz, ha a családja rendben lesz. Végül imádkoztunk vele, ahogy kérte, és aztán elment. Mikor vége lett a beszélgetésnek, egymásra néztünk a barátommal. A szíve annyira tele volt, hogy nem is tudta magába tartani az örömét. Gyorsan felhívta a barátját, és röviden elújságolta milyen kalandokban volt részünk. Azt mondta: „Nem is fogod elhinni mi történt. Ezentúl így kell élnünk!” – mondta örömében a barátom a telefonjába. Azon az estén nemcsak egy mustármagnyi hitet kaptunk Istentől, hanem egész hegynyi hittel lettünk gazdagabbak. Isten egyértelműen megmutatta, hogy mikor Ő mond valamit, akkor ő cselekszik is. Ő nemcsak beszél, hanem tesz is sok mindent, teremt sok mindent. Megmutatta nekünk, hogy mire készül és aztán minket is bevont a történetbe.  

 

Ez a történet azonban nem ért véget itt. Egy héttel később kaptam egy hívást. A lány volt az, akit megmutatott a barátomnak imádság közben Isten. Elmondta, hogy sikerült letennie az óvadékot, így kijöhetett a börtönből. Megtudtam azt is, hogy az apukája elmondott neki mindent, ami az étteremben történt. Aztán megkérdezte, hogy beszélhetne-e velem személyesen. Beleegyeztem, így hát bejött az irodámba, és elmondta, hogy azon az estén, amikor találkoztunk az apukájával az étteremben, egy hívő nő kereste meg a börtönben, aki szolgálni szokott bejárni oda, és beszélt vele. Aznap este pedig átadta az életét Jézusnak egy imádságban, a börtön cellájában.

 

Látod már, hogy Isten azért teremtett minket, hogy visszahozzuk Isten családjába, aki és ami az övé? Isten az Ő saját képmására teremtett minket, hogy Őt képviseljük ezen a bolygón. Amikor halljuk az Ő hangját, akkor egyre jobban hiszünk, és minél jobban hiszünk, annál jobban tudunk a hitünk szerint élni minden nap! Isten megmutatja nekünk, bennünk, és általunk az Ő természetét, céljait és erejét. Ebben semmilyen ellentmondás nincsen, hiszen maga Jézus is ezt tette, és eszerint élt, amikor itt járt a Földön. Ebből következik, hogy minket is arra teremtett Isten, hogy így éljünk! Minden szót komolyan kell venni, ami Isten mondd. De mi köze van ennek a szabadsághoz? Nagyon is sok!

 

Kezdjük azzal az igazsággal, hogy a hit hallásból van, és nem azáltal, hogy mi nagyon próbálkozunk és erőlködünk elhinni valamit. Ahogy törekszünk meghallani Isten hangját, és elhatározzuk, hogy meg is tesszük, amit mond, akkor elkezdődik egy csodálatos folyamat. Isten elkezd helyreállítani minket abba az állapotba, amiben volt az ember az Édenkertben. A gondolataid egyre jobban Isten gondolatai lesznek, és nem a te saját bölcsességed termékei. A jó döntéseidhez szükséges erőt egyre inkább a benned élő Krisztus fogja adni, és nem neked kell fogaidat összeszorítva ezt kiizzadni magadból. Sőt az érzelmeid is egyre jobban attól fakadnak majd, aki minden élet forrása, és egyre kevésbé lesz arra szükséged, hogy magadra erőltess valamilyen szükséges érzést. Tehát, ahogy halljuk Isten hangját, újra olyan kapcsolat kezd kialakulni köztünk és Isten között, amilyen Ádámnak és Évának volt az Édenkertben.  

 

Emlékeztek még, testvéreim, arra, mikor a változás szintjeiről beszéltünk? Szó volt ezzel kapcsolatban a környezetünkről, a viselkedésünkről, a képességeinkről, a meggyőződésünkről és az identitásunkról. Amikor ugyanis Istenhez jövünk, akkor a következő dolgok történnek. Isten nagyon tapasztalt abban, hogy hogyan lehet egy ember szívét megérinteni, úgy, hogy egy örök kapcsolat alakuljon ki. Na mármost Isten ide rak bennünket erre a Föld nevű bolygóra, ahol mindenféle dolog található. Ezeket  nem azért rakta ide, hogy minél többet összegyűjtsünk belőlük, és azokkal bíbelődjünk. Nem. Ezeket arra használja Isten, hogy magára terelje a figyelmünket. Sokszor csak azért ad valamilyen munkát, családot neked, vagy csak azért helyez valamilyen életkörülmények közé, hogy mikor már ki se látszol a problémákból, akkor kénytelen legyél beszélni Istennel. Ilyenkor természetes, hogy Isten elé megyünk, és megkérdezzük  Őt, hogy mit tegyünk, és hova menjünk, nem? Pedig a változás szintjei közül pont a környezet és a viselkedés a legalacsonyabb rendű. Itt hadd kérdezzek valamit tőled, testvérem: Érezted már azt valaha, hogy Isten nem válaszol neked, hanem csak csendben van? Hát, lehet, hogy rossz kérdést tettél fel neki. Míg te azt kérdezed, hogy hova menjél és mit tegyél, könnyen előfordulhat, hogy Isten inkább arról akar veled beszélni, hogy ki vagy te valójában, és miben hiszel. Így aztán a választ is nehezen hallod meg. Istennek fontosabb az, hogy az igazságban higgyél azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Ő valójában, és ki vagy te valójában, akit az Ő saját képmására teremtett. Neki ezek tényleg fontosabbak, mint hogy hova mész, és mit csinálsz. Isten különböző kérdéseidet, hogy mit csináljak és hova menjek és a többi, csak csaliként használja fel, hogy közelebb vonjon magához, hogy beszélgess vele! Így jön be a képbe a szabadságunk. Ha ugyanis halljuk Isten hangját, és jó személyes kapcsolatba kerülünk vele, akkor ezáltal Isten ki tudja gyomlálni a hazugságokat a szívünkből, és helyükre igazakat rak. Így helyesen látjuk Őt, azt hogy hogyan néz ránk, és hogyan munkálkodik Ő az életünkben. Higgyétek el, hogy minden megváltozik, amikor megismerjük az igazságot, hogy kicsoda Ő valójában és hogy kik vagyunk mi Ő benne elrejtve!

 

Még egyszer vegyük át a legfontosabb dolgokat. Az első, hogy a hit hallásból van. A második fontos dolog, hogy Isten akar veled beszélni arról, hogy ki vagy te valójában, hogy kicsoda Ő benned, és ki vagy te Ő benne. A harmadik fontos dolog pedig már ezekből következik, de nem csak utalni akarok rá, hanem ki akarom jelenteni, hogy egyértelmű legyen mindenkinek. Korábban szó volt arról, hogy az emberiség elszakadt az eredeti forrástól, és a jó és gonosz tudásához kapcsolódott hozzá. Isten hangjának meghallása az elsődleges módja annak, hogy elszakadjunk ettől a tudástól, és visszakapcsolódjunk az eredeti forráshoz. Amint már említettem, mikor Isten szól hozzánk, akkor nem csak új információkat és utasításokat kapunk tőle, hanem annál sokkal többet. Már szó volt erről, amikor a változás szintjeiről beszéltünk. A szívünk tartalma határozza meg, hogy milyen megtapasztalásaink lesznek az életbe. A szívünk tartalmát pedig nem a gondolataink változtatják meg, hanem a meggyőződésünk. A meggyőződésünket az Istentől jövő kijelentés formálja át. Az információ csak a gondolatainkat tudja átformálni. Tehát amikor halljuk Istent, akkor kezd átformálódni a szívünk állapota. Olyan hitre jutunk, hogy másként látjuk a világot, másként gondolkodunk, és ez oda vezet, hogy másként is kezdünk élni. Akarsz testvérem az Isteni szabadságban járni, és akarod az életet élni, amire Isten tervezett? Akkor ehhez a legfontosabb, amit tenned kell, hogy figyelj Istenre, és halld meg az Ő hangját!  

 

Na jó, de hogyan hallhatjuk meg Isten hangját? Engedjétek meg, hogy bemutassak nektek egy-két gyakorlati dolgot, amik segítenek felismerni Isten hangját. Ezek nélkül ugyanis csak egy halom gondolattal fogunk birkózni, amik nem vezetnek Isten hangjának meghallásához. Induljunk ki abból az igazságból, hogy Istentől azért kaptuk a Bibliát, hogy elsősorban ebből tudjuk meg azt, hogy kicsoda Ő, hogyan gondolkodik, és mit mondd nekünk, embereknek. Ez a könyv sokkal, de sokkal több, mint egy átlagos könyv. Hiszen elsősorban ebből tudhatjuk meg mindazt, amiről eddig beszéltem. A Biblia az egyik legfőbb eszköz, amin keresztül szól hozzánk Isten. Érdekes módon ez a könyv meg is magyarázza saját magát, tehát saját magáról is beszél. De ami ennél fontosabb, hogy ebből a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy Isten hogyan szól hozzánk. A benne lévő történetekből megtudhatod, testvérem, hogy hogyan szól Isten az emberekhez, hozzánk. Tehát az első és legfontosabb módja annak, ahogy Isten szól hozzád, az a Biblia. Elsősorban azon keresztül beszél veled az Úr. Ebben mutatja meg Isten önmagát és azt, hogy milyen módon ismerhetjük meg Őt, és milyen módon ismerjük fel az Ő hangját. Fontos ugyanis, hogy külön tudjuk választani a saját óemberi természetünk hangjait az Ő hangjától. De hogyan halljuk meg konkrétan Isten hangját a Biblián keresztül? Egyszerűen le kell ülnöd, olvasnod és feldolgoznod, azaz értelmezned, amit olvasol. Aztán csak azt veszed észre, hogy Isten már szól is hozzád.

 

Sose fogom elfelejteni azt az estét, amikor az éjszaka közepén felébredtem, és csak egy szóra tudtam gondolni. Ez a szó pedig a Jeremiás volt. Ránéztem az órámra, és pont 3:33-at mutatott. Na, gondoltam, Isten a Jeremiás 3,33-mal akar üzenni nekem. Csakhogy van egy kis bökkenő. Nincs is olyan igevers a Bibliában, hogy Jeremiás 3,33. Csak olyan van, hogy Jeremiás 33,3. Ezt találtam ott: „kérdezz tőlem, Jeremiás, és válaszolok neked: nagy és hozzáférhetetlen titkokat mutatok, amelyeket máskülönben nem tudhatsz”. Na most mondja valaki, hogy Isten nem tud ötletesen megszólítani minket! Egy egyszerű szóval terelte a figyelmemet erre a könyvre: „Jeremiás,” és pont 3:33-kor keltett fel. Aztán így szólt hozzám: „Kérdezz tőlem! Beszélgessünk!” Ez az egyik kedvenc beszélgetésem Istennel.

 

Egy évvel később ugyanis eszembe jut újra ez az üzenet Istentől, és újra fellapozom ezt a helyet. Ezúttal megragadja a figyelmemet egy kifejezés, ami sokszor előfordul ebben a részben: „Én vagyok a ti Istenetek, és ti vagytok az én népem”. Egy szép vasárnap reggel láttam meg ezt, és éreztem biztosan, hogy valami megváltozott körülöttem és bennem. Teljesen bizonyos voltam abban, hogy Isten személyesen ott van velem, és ezt helyezi a szívemre: „Én vagyok a te Istened, és te hozzám tartozol”. Súlyos szavak voltak ezek nekem akkor. Olyan volt, mint mikor az apukád a szemedbe néz, és azt mondja: „Szeretlek!” Olyan pillanat ez, mikor az ember egyszerre azt érzi, hogy örökké benne maradna ebben a helyzetben, de ugyanakkor az is benne van, hogy meneküljön. Ez a két ellentétes érzés küzd hevesen a szívében. Nagyon mélyre hatoltak ezek a szavak bennem: „Én vagyok a te Istened, és te hozzám tartozol!” Nem csoda, hogy ezután egy órába telt körülbelül, mire ezt a hatalmas üzenetet sikerült elrejtenem a szívem mélyébe. „Milyen édes és emlékezetes ez a pillanat” – gondoltam. Meg is osztottam ezt a megtapasztalásomat a feleségemmel, mielőtt elindultunk a gyülekezetbe. Ott pedig a pásztorom, mikor a prédikáció vége felé közeledett, ezt mondta: „Az egész üzenetemet egy kifejezéssel tudnám összefoglalni, amit Isten újra és újra megismétel az Ószövetségben”. Na, hát ezek a szavak úgy hatottak rám, mintha valaki egy nagyon nehéz medicin labdát ejtett volna a mellkasomra. Haha! Gondoltam. Tudom, hogy mi ez a kifejezés. „Én vagyok a ti Istenetek, és ti vagytok az én népem!” -- hangzott a szószékről. Isten elsősorban a Biblián keresztül szól hozzánk, de máshogy is tud beszélni velünk.  Ebben az esetben ugye arról, hogy: „Én vagyok a ti Istenetek, és ti vagytok az én népem”. Ezúttal azt mutatta meg, hogy hogyan tud használni prédikátorokat és tanítókat az ő szavainak a közvetítésére. Remélem, hogy most már kezded hallani Isten hangját! Ha nem, akkor csak az időmet pazarlom. Ha csak emberi szónak tekinted, akkor az nem élő és ható, nincs arra hatalma, hogy megsegítsen. Viszont ha mi, akiket prédikátornak vagy tanítónak hívott el az Úr, a helyünkön vagyunk, és mondjuk az Isten élő igéjét, akkor Isten rajtunk keresztül szól hozzád. Belőled pedig Isten fog szólni a körülötted lévőkhöz. A Biblia rendszeresen beszél erről.

 

De nézzünk most egy másik példát. Hogyan szól Isten a prófétai szón, üzeneten keresztül? Valaki hallja az Isten hangját, valakihez eljut Isten üzenete, és aztán átadja az üzenetet. Lehet, hogy egy csoportnak szól, de az is lehet, hogy csak egy embernek. Egy szó, egy üzenet az Isten Szent Szelleméből, amit aztán kimond valaki. Mikor láttam, hogyan ment meg, és hogyan mutat meg dolgokat Isten, egyértelmű volt számomra, hogy ez az üzenet nem jöhetett csak embertől. Képzeljétek el, hogy egy konferencián voltam éppen.  Az előadó a prófétai üzenetekről tanított, mikor meglátta azt a fiatalembert, aki előttem ült. „Az Úr Jeffrey-nek akar hívni téged!” – szólította meg hirtelen. Na mármost ez így magában nem hangzik valami eget rengető kijelentésnek, hiszen a névkártyájára Jeff volt írva. Ennek ellenére ez a kijelentés annyira mellbe vágta ezt a fiatalembert, hogy lehajtotta a fejét, és csak meredt maga elé hosszú pillanatokig. A történet előzménye csak később a nap folyamán derült ki számomra. A könyves pultnál pont mellé kerültem, és halottam, amit mondott valakinek.  Így tudtam meg, hogy pont tegnap este a gyerekszolgálatban vett részt, és akkor is Jeff volt a névkártyájára írva, ahogy mindig. Volt ott a foglalkozáson egy gyerek, akinél megakadt a lemezjátszó, és folyton ezzel nyaggatta: „Hívhatlak Jeffrey-nek? Hívhatlak Jeffrey-nek?” Már annyira megunta ezt a gyereket, hogy végül így szólt hozzá: „Figyelj! Csak azoknak engedem meg, hogy Jeffrey-nek szólítsanak, akik nagyon-nagyon szeretnek!” Ezek után, másnap, a konferencián pedig az előadó, aki egyáltalán nem is tudhatta, hogy mi történt vele, azt mondja neki a színpadról, hogy az Úr Jeffrey-nek akar hívni téged. Honnan tudhatta akárki is ezt? Ilyen ötletesen és okosan kifejezni, hogy szeretlek! Csak az Úr tud ilyen kinyilatkoztatást adni. Megbíz egy üzenettel egy embert a színpadon, akinek fogalma sincs arról, hogy mit is mondd valójában, aki csak kimondja, amit hallott az Úrtól. Ilyen meglepő és csodálatos módon mutatta meg Isten az Ő szeretetét egy fiatalembernek. A prófétikus szó vagy üzenet nem más tehát, mint mikor hallunk valamit az Úrtól, és azt tovább adjuk.

 

Apropó, ha már itt tartunk, a Bibliában sok olyan történet van, mikor Isten nagyon fura módon szól. Ezekből aztán még több olyan út nyílik, amelyek során még szokatlanabb módon szól Isten. Ott van például, mikor Isten a falra írta le az Ő üzenetét, vagy mikor egy szamár száján keresztül szólt. Ezzel is azt fejezi ki, hogy Őt nem korlátozza semmi és senki! Ő igazából akárhogy tud hozzád szólni. De most beszéljünk a személyes kijelentésekről. Hogyan tudod felismerni Isten hangját, és megkülönböztetni más hangoktól? Hogyan tudod eldönteni, hogy most éppen Isten szól hozzád, vagy valaki más? Az első és legfontosabb szempont, hogy mikor Isten szól hozzánk, akkor az Ő szelleméből szól a te szellemedbe. Amikor Ő szól hozzád, akkor nem feltétlenül új ismeretet  ad, sokszor inkább megváltoztatja azt, ahogy látod életed dolgait. Sokszor nem az elménket szólítja meg, hanem egyszerűen csak áthalad azon. Hiszen ahogy már mondtam, lehetetlen az agyunkkal teljesen felfogni, és megérteni az Isten nagyságát, pont úgy, ahogy lehetetlen meglátni és megérteni egy elefántot egy mikroszkópon keresztül nézve. Az agyunk egyszerűen nem erre lett megalkotva. Amikor Isten szól hozzánk, akkor az Ő üzenete sokszor egyszerűen megkerüli az értelmünket, és így jut el a szellemünkhöz. Isten az Ő szívéből szól a belső emberünkhöz, ezért sokszor előfordul, hogy amit kapunk tőle, azt nehéz szavakkal leírni, illetve több, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. Inkább valóság, mint szó.

 

A pedagógia azt tanítja, hogy három csatornája van a tanulásnak. Valaki vagy látás, vagy hallás, vagy cselekvés és tapintás útján tanul a legjobban.  Ha valaki vizuális típus, akkor a legjobban úgy tud tanulni, ha látja miről van szó, és a képet jegyzi meg. Ha valaki hallás útján tanul a legjobban, akkor a legkönnyebben a hangokat, szavakat és az elhangzott mondatokat jegyzi meg. Aki pedig tapintás és cselekvés útján tanul a legjobban, akkor az arra emlékszik a legkönnyebben, amit csinált, amiben volt cselekvés. Amikor Isten szól hozzánk, a mi belső emberünkhöz, akkor azt lefordítjuk olyan formába, hogy megértsük. Jön az üzenet Istentől, és az felkavar bennünk valamit. Ha te vizuális típus vagy, akkor egy képpé alakítod át az Isten üzenetét. Ezt a képet hívjuk úgy, hogy látomás. A barátom, akiről az előbb meséltem, pont ilyen fajta. Ő amikor hallja Isten hangját, akkor az ő agya ezt az üzenetet egy képpé alakítja át, amit el tud képzelni, és amit értelmezhet, amivel tud valamit kezdeni. Ha te a hallás útján tanulsz a legjobban, akkor Isten üzenetei a te belső emberednek szavakká formálódnak át.

 

Régebben, mikor még tanácsadóként szolgáltam, volt egy mellékállásom is egy ügynökségnél. Onnan kaptam egy fél fizetést. Egy szép napon bementem dolgozni hozzájuk, és a következő hírrel fogadtak: „Ki vagy rúgva, mivel kifutottunk a költségvetésünkből, és már nincsen pénz a te fizetésedre”. Így történt, hogy egy perc leforgása alatt búcsút kellett intenem az egész havi bevételem felének. Ráadásul ekkor már házas voltam, és gyerekeim is voltak. Amikor aztán elbúcsúztam a volt munkahelyemtől, azon kezdtem töprengeni, hogy akkor most mihez kezdjek. Egy gondolat emelkedett ki a sok közül, ami a fejemben kavargott: „Úgy gondolod, hogy a fizetésed gondoskodik rólad?” Ezzel kapcsolatban hadd osszam meg veletek azt, hogy hogyan kell hozzáállnunk a gondolatainkhoz. Rájöttem ugyanis, hogy ha valami olyan gondolat jut az eszembe, ami okosabb, mint a többi gondolatom, akkor már sejtem, hogy ez nem tőlem van.  Sőt, ha ez a gondolat békességet, szeretetet és örömet teremt bennem, akkor már azt is sejtem, hogy ez nem az ördögtől van. Mire hazaértem azon a bizonyos napon, már sikerült nagyon összeszedni magam. Izgatottan vártam, hogy meglássam mi következik az életemben. Nem attól lett hitem hirtelen, hogy sokat mondogattam magamnak és Istennek: „Hittel magamhoz veszem a Te gondoskodásodat, Uram!” Nem! Abból kaptam hitet ebben a helyzetben, hogy hallottam Istentől valamit. Annak köszönhetően pedig, hogy kaptam hitet, egész másként tudtam hazamenni ezután a váratlan nehézség után. Az, aki a hallás útján tanul a legjobban, annak hallható hanggá vagy gondolattá formálódik a fejében az, amit szellemben kapott Istentől.

 

Az, aki tapintás és cselekvés útján tud a legjobban tanulni, abban egy érzéssé vagy benyomássá fog átalakulni Isten üzenete. Megtörtént már veled valaha, hogy úgy érezted, hogy most fel kell hívnod valakit? Vagy egy erős késztetés, hogy valamit megtegyél vagy ne tegyél meg? Az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk erről, hogy vannak dolgok, amik jónak tűnnek nekünk és a Szent Szellemnek is. Tehát láthatjuk, hogy Isten Szent Szelleme mennyiféleképpen tud embereket vezetni. Történhet ez képeken, szavakon vagy egy benyomáson keresztül, de akár több csatornán keresztül is.

 

A nagy kérdés ezzel kapcsolatban, hogy mi hogyan reagálunk Isten üzenetére. Sok hívő hall valamit Istentől, és rögtön megtorpan: „Hóhóó! Álljunk csak meg! Isten a Biblián kívül szólt hozzám? Jobb, ha inkább óvatosságból félrerakom ezt az üzenetet.” Persze, legyünk óvatosak, én is azt mondom, de ne dobjuk el rögtön, amit kaptunk Istentől! Inkább vizsgáljuk meg az Ige fényében a kérdéses üzenetet! Nézzük meg, ha például egy képet kaptunk, hogy van-e ilyen a Bibliában vagy hasonló! Ha gondolatokat kapsz vagy szavakat hallasz Istentől, akkor próbáld meg megtalálni azt, vagy ahhoz hasonlót a Szentírásban! Ha nem találod azt a bizonyos képet, szavakat, gondolatokat, úgy ahogy vannak, akkor tedd fel magadnak ezt a három kérdést:

 

1. Összeegyeztethető-e amit láttam, hallottam vagy éreztem a Bibliával vagy Isten tulajdonságaival, amik a Bibliában vannak? Így is megszűrhetjük az üzeneteinket. Előfordulhat azonban, hogy megtalálhatjuk valamilyen formában, amit láttunk, hallottunk vagy éreztünk, de valahogy nem illik Isten személyiségéhez, valahogy nem illik bele a Biblia alapján kialakított istenképünkbe. Ott voltak például a farizeusok, akik nem akarták, hogy Jézus szombaton meggyógyítsa a beteg nőt. Ha e kérdésekre nem a válasz, és mégis azt állítja valaki, hogy: „az Úr mondta nekem,” azt szoktam mondani, hogy akkor próbáljuk meg együtt kielemezni ezt az üzenetet! Csak nagyon ritkán mondom ki, hogy ez biztos az Úrtól van, vagy biztos nem az Úrtól van. Ilyen kérdéses esetekben inkább azt szeretem mondani, hogy tanuljuk meg együtt, hogyan tudjuk felismerni, hogy kitől van az üzenet. Tanulmányozzuk közösen ezzel kapcsolatban az Igét, amíg kiderül egyértelműen, hogy Isten szólt vagy nem.

 

2. Ez az üzenet a Galata 5-ben leírt szellemi gyümölcsöket hozza elő bennem, mint például a szeretet, öröm és békesség? Mikor ugyanis azt a gondolatot kaptam, hogy: „Szerinted a fizetésed gondoskodik rólad?”, akkor az Isten békessége teljesen elborított nemcsak engem, hanem a családommal kapcsolatos aggodalmaimat is. Teljesen megváltozva szálltam ki a kocsiból otthon. Miben lettem más? Abban, hogy megjelent bennem a szeretet, öröm, békesség és türelem... Ha pedig ilyen hatással volt rám, és azokra akik még megtudták ezt az üzenetet, hogy a Szent Szellem gyümölcseit hozta elő, akkor nagy valószínűséggel Istentől volt ez az üzenet!

 

Néha túl szellemien gondolkozunk. Van úgy velem is, hogy eszembe jut valami, ami szeretetet, örömöt, békességet és türelmet teremt bennem. Ekkor nem  feltétlenül azt kell mondanom, hogy: „Ó! Az Úr pont most szól hozzám!” Mondhatom ilyenkor azt is nyugodtan, hogy: „Ez jutott eszembe. Gyerünk, vágjunk bele, és hajrá tegyük meg!” Így is, úgy is az Úrtól van az a gondolat, akár nagyon szellemi módon fogalmazunk, akár egyszerűen. A lényeg, hogy neki adjunk így is, meg úgy is dicsőséget. Ne legyünk ugyanakkor túl szerények se, ha Isten üzenetét mondjuk például így: „Ó! Ez nem éntőlem van, hanem Istentől!” Igen, ez igaz! De téged használt arra, hogy átadja az üzenetét, nem? Hiszen az Ő képmására alkotott minket, hogy Őt képviseljük ezen a Földön. Ha tehát megadjuk Istennek a neki járó dicsőséget, akkor ne ijedjünk meg, mikor használ minket.

 

3. Az igazságnak az egyik legfőbb tulajdonsága, hogy képes megszabadítani.  Az üzenet, amit hallasz, a kép, amit látsz, az meg tud szabadítani téged? Most nagyon figyeljetek, nehogy félreértsétek, amit mondok. Nem arról van szó ugyanis, hogy megszabadulsz valamilyen rossz körülménytől, vagy szenvedéstől az életedben, hanem arról, hogy többé már ne az a kellemetlen életkörülmény uralja az életed. Arról, hogy hogyan tudsz megmaradni olyannak, akinek Isten teremtett téged, függetlenül attól, hogy mi zajlik éppen az életedben. Sokszor hallottam már, hogy hát igen, az Isten igéje engem megszabadított, és arra vezetett, hogy egyszerűen hagyjam el, ami visszafog engem. Na, ilyenkor szoktam mondani, hogy lassan a testtel! Lehet, hogy nem is arra vezet az Ige. Gondold csak végig, testvérem! Szeretettel, békességgel és örömmel tölt el téged, mikor megtudod, azt, hogy ezeket a rossz dolgokat el is hagyhatod? Vagy inkább bosszús leszel, és haraggal telik meg a szíved? Mit is jelent megszabadulni? Vegyük például Pált a Bibliából. Volt, mikor Pál megszabadult a börtönből, de voltak olyan esetek is az életében, mikor nem szabadult meg egyáltalán a fogságból. Viszont minden helyzetben meg tudta hallani Isten hangját! Ezáltal pedig képes volt megszabadulni a rossz életkörülmény hatalmából. Mekkora igazság ez az Igéből! Az Isten Igéje tényleg képes megszabadítani! De vigyázz! Nehogy arra próbáld meg használni, hogy mindig csak kihátrálj minden nehéz helyzetből az életedben, amit Isten talán pont a lelked formálására akar használni. Ezért fontos, hogy most alaposan megvizsgáljuk ezt a kérdést a Biblián keresztül, hogy helyesen tudjuk felismerni Isten hangját minden helyzetben.

 

Két részt fogunk most összehasonlítani egymással. Mielőtt ezt tesszük, szeretném megemlíteni, hogy a hívők gondolkodásának egyik korlátja, hogy nem akarják semmiképpen elhagyni – úgymond -- az Ige biztos talaját. Ez így is van, egyetértek vele. Abba a hibába se essünk bele azonban, hogy csak a Szentírásban halljuk meg Isten hangját, mikor lehet, hogy másként akar hozzánk szólni. Az első ige tehát, amit most megvizsgálunk az a 2 Timóteus 3:16. Eszerint az egész Írás Istentől ihletett, és itt találjuk meg azt is, hogy mire lehet használni. Itt a Biblia saját magáról beszél, és megerősíti a saját hitelességét. Ebben a részben mondja Pál Timóteusnak, hogy ez a könyv Istentől van, ezért használd bátran tényleg úgy, mint az Isten könyvét! A Zsidókhoz írt levél 4,12-ben azt látjuk, hogy az Isten Igéje élő és ható, és élesebb, mint a kétélű kard. Vedd észre, testvérem, hogy mikor a Biblia saját magáról beszél, akkor a következő szavak kerülnek elő: az írás, a törvény és a próféták, a könyv, és sokszor Isten Igéjének, vagy beszédének is nevezi.

 

Az 1 Mózes 15-ben azt látjuk, hogy „az Úr beszéde lőn Ábrahámhoz”. De hogyan is jutott el Isten igéje Ábrahámhoz? Hát úgy, hogy Isten közvetlenül szólt Ábrahámhoz. Fontos jól meglátnunk az Isten szava és a Biblia közötti kapcsolatot. A Biblia sokszor használja az Isten szava kifejezést, amikor nem is a Biblia valamelyik részére gondol, hanem valami másra. Hiszen Ábrahám felé se egy könyv repült, hanem egy személy szólt hozzá. „Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt. Az Ige kezdetben együtt volt Istennel.” – így kezdődik a János evangéliuma. Itt se egy könyvről van szó, hanem egy személyről, egy hangról. A Zsidókhoz írott levél 4-es fejezetének 12-es versében azt találjuk, hogy az Isten szava élő és ható, azaz van hatalma, és sok mindent el tud végezni. Ezzel ellentétben az én szavam nem élő és nem ható. Az Isten szavai tele vannak erővel, míg az én szavaimnak csak akkor van ereje, ha élő kapcsolatban vagyok az élő víz forrásával. Ez a forrás nem más, mint Isten szava. Amikor a Biblia beszél az Isten szaváról, akkor sok csodálatos dolgot tudhatunk meg róla. Az Isten szaván keresztül jön minden létre a világon. Minden, amit Isten teremtett, rajta keresztül lett megteremtve. Isten szava már azelőtt megvolt, mielőtt bármit is leírtak volna a világon. Ha esetleg elégetnék az összes Bibliát a világon, Isten szava akkor is örökké élő lesz. Az Isten szavát sose lehet átírni. Ugyanakkor állandóan mozgásban van, tehát élő és aktív. Az Isten szava az egyetlen olyan nyelv a világon, amiről tudom, hogy van hatalma arra, hogy valóra váltsa önmagát. Általában az emberi nyelvek csak eszközök arra, hogy leírjunk valamit, de nem maga a nyelv a lényeg, nem az van a középpontban. Ha, mondjuk, azt mondom neked, hogy ott van egy tök jó autó a parkolóban, akkor a szó, ami kijön a számon, csak szimbólum, jelkép. Nem maga az autó jött ki a számon, ugye? Az a szó, hogy autó, csak a valóság egy jelképe. Az emberi nyelv az egy szimbolikus csere, amikor szavakat váltunk egymással, és szavakkal írjuk le a létező valóságot. Na mármost, akkor milyen nyelvet is beszél Isten?  

 

Az Isten nyelve maga a valóság. Isten nyelve nem szimbolikus, azaz jelképes. Amikor Isten kimondja azt a szót, hogy bolygó, akkor kijön a száján egy bolygó. Amikor Isten azt mondja, hogy autó, akkor pedig egy autó jön ki a száján. Akármit mond, az jön ki a száján. A Rómaiakhoz írt levél 4,17-ban található a legjobb szuper erő leírása. Itt az áll, hogy Isten életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek. Ez az, ami igazán isteni Istenben. Ez a hatalmas különbség közte és köztünk. Isten ugye az Ő képmására teremtett minket. Nem ő lett a mi képmásunkra teremtve, ugye? Amikor Ő beszél, akkor az ő száján nem csak a valóság leírása jön ki, hanem maga a valóság. Amikor például azt mondja, hogy álljon helyre a békesség, akkor ezáltal nem csak elmondja nekünk, hogy hogyan kéne gondolkoznunk ahhoz, hogy lenyugodjunk, hanem a békességet magát adja át nekünk becsomagolva. Ezért fontos, hogy valóban ráfigyeljünk, mert akkor tényleg megváltoztat az, amit tőle hallasz!

 

Képzeljétek el, hogy egy nap az irodámban beszélgettem egy hölggyel, aki szörnyű körülmények között élt. Ezért aztán elhatározta, hogy véget vet az életének. Már mindent kitervelt előre, hogy mikor és hol lesz majd öngyilkos. Teljesen komolyan gondolta a dolgot. Már vagy egy órája próbáltam arról meggyőzni, hogy ne vessen véget az életének, amikor eszembe jutott, hogy miért is ne kérdezhetnénk meg Istent, hogy Ő mit mond neki. Igaz, hogy már csak öt percünk maradt a beszélgetésből, de beleegyezett. Olyan nehéz volt a helyzet, hogy mikor meghajtottuk a fejünket, és elmondtunk egy egyszerű imát, még akkor is az járt a fejemben, hogy nem kéne-e nekem mégis valahogy lefognom a hölgyet, nehogy valami kárt tegyen magában. Ezt mondtuk az Úrnak: „Urunk, mit szeretnél mondani ennek a leányodnak?” Erre, képzeljétek, a hölgy elkezd nevetni! De nemcsak úgy finoman, hanem úgy, hogy az egész teste rázkódik a nevetéstől. Már kezdem magam úgy érezni, mint aki kimarad valami jóból. Végül aztán képes megszólalni, és megosztja velem, hogy Isten azt mondta neki, hogy békesség! Hát igen, gondoltam magamban, én is azt mondtam, hogy békesség. Az Isten szava élő és ható, ezzel szemben az enyémek... hát, nem annyira élőek és nem annyira hatóak, mint az Övé! Hiszen az Isten szava nem csak egy leírás valamiről, hanem maga az, amiről szó van, maga a valóság. Amikor Ő beszél a meggyőződéseinkről, és arról, hogy kik vagyunk valójában, akkor nem meggyőzni próbál és valamivel, amiről úgy gondoljuk, hogy éppen szükségünk van, gyorsan elhallgattatni minket. Nem! Amikor Ő szól hozzánk, akkor ezt azért teszi, mert szeretné elérni, hogy Ő legyen számunkra az egyetlen forrás és az életünk alapja. Ha, mondjuk, csak azért keressük meg, hogy tanácsot kapjunk tőle, akkor lehet, hogy csak azt kapunk tőle, és mást nem. Volt már olyan veled, hogy azt kérdezted magadban:

 

„Oh Istenem! Miért nem szólsz nekem?”

„Ha tudnád, ki vagyok én, akkor élő vizek folyóját kérnél tőlem” -- válaszolta neked.

„Hát, most én nem erről szeretnék beszélni.”

„Ha tudnád, hogy ki vagyok, akkor élő vizek folyóját kérnél tőlem.”

„De én csak azt szeretném tudni, hogy hova menjek dolgozni.”

„Bárcsak tudnád, hogy ki vagyok én igazából!”

 

Isten szavában benne van minden, ami meghatározza, hogy kik vagyunk mi valójában.  Emlékszel, mikor sokan az Őt követő tömegből elhagyták Jézust, mert kemény, de igaz szavakat mondott? Ezután ugye ránézett a tanítványaira, és megkérdezte őket: „Ti is elhagytok engem?” Péter ekkor ezt mondta: „Hová mehetnénk, hiszen örök életnek beszéde van nálad?” Az Isten szavában benne van Isten ereje, jelenléte, szeretete, igazsága és békéje. Sajnos azonban előfordulhat az, hogy mikor Isten szól hozzánk, amikor a Biblia leírja Isten kimondott szavait, akkor csak egy fejezetként olvassuk, egy halom szóként vesszük magunkhoz, s így nem lesz számunkra élő és ható. Isten már megmutatta csodálatos szeretetét nekünk, és közeledni akar hozzánk. Értitek?

 

Az Ige görög megfelelője Logosz. Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és a Logosz volt az Isten. Az Isten szava az sokkal több, mint egy könyv. Az Isten szava az sokkal több, mint egy dokumentum. Habár lehetséges rendszerezve leírni dokumentum formájában. De amikor békességgé válik számodra, akkor már elmondhatod azt Istennek, hogy én vagyok a te embered, és Isten pedig elmondhatja rólad, hogy Ő a te Istened. Amikor mindaz valósággá válik az életedben, ami a Bibliában van. A Logosz az nem csak egy megfoghatatlan fogalom, hanem egy fogalom kifejezése. Voltál már életedben egy jó utazáson, ami sokáig emlékezetes lett számodra? És mikor elmesélted valakinek, hogy „annyira jól éreztem magam, csodálatos utazás volt, olyan klassz volt a társaság is, bárcsak te is eljöttél volna!” Az ilyen élményt meg lehet próbálni szavakkal leírni, de teljesen visszaadni azt az élményt nem lehet. Istent nem korlátozzák a szavak abban, hogy kifejezze magát. A Logosz, azaz az Ige, ami maga Isten, és ami mindig is Isten volt, és amin keresztül jött létre minden. Ez nemcsak sok gondolat egy helyen Istennél, hanem Isten gondolatainak kifejeződése.

 

Ha mondjuk Isten meg akar ajándékozni egy fantasztikus utazással, akkor neki nem kell úgymond elmennie veled, hanem csak egyszerűen neked kell ott lenned. Megtehetné azt is, hogy elhozza a házad elé azt a csodálatos helyet, ahová utazol, de hát az se lenne az igazi.

 

Talán legjobban egy igével tudom megvilágítani a mondanivalómat: A Rómaiakhoz írt levél 10-es fejezetében azt találjuk, hogy az Isten Igéje közel van hozzád. Ott van a szádban és a szívedben is. Ezek a hit szavai, amit mi prédikálunk. Ezek a szavak az Igében, egy tapasztalatból származnak, nem csak valakinek az elképzeléséből. Ezek a szavak nem mások, mint Isten szívében lévő elképzeléseknek a kifejezése. Ezeket mondja neked! Nem csak mesél valamiről, hanem ezen szavak által megteremti benned, amiről beszél. Nem egy fantasztikus utazásról beszél, hanem azt mondja neked ezáltal is, hogy: SZERETLEK! Mindent le fogok győzni, ami akadályoz abban, hogy elérjen az én szeretetem, még akkor is, ha te magad vagy ez az akadály – mondja az Úr. Ami az Úr szívében és fejében van, az a száján keresztül jön ki. Amit pedig Ő mond, az nem csak egy szimbólum, azok nem csak szavak, hanem az Isten maga emberi formában, aki eljön közénk, hogy elmondjon és bemutasson valamit. Ő az, aki legyőzi, ami eddig legyőzve tartott minket; legyőzi a démonokat és a betegségeket, amik eddig letiportak minket. Mindezt azért, hogy meglásd Isten nem csak úgy szeretget, hanem ebben a pillanatban is szeret téged teljes erejéből, és mindörökké szeretni fog, és legyőz az életedben minden rosszat. Az Isten Igéje, a logosz, tehát Isten természetének kifejeződése, aki emberi formát öltve népe közé jött, hogy irántunk való szeretetét bemutassa. Az Isten beszéde és nyelvezete az maga a valóság. Amikor eddig próbáltál ráhangolódni Isten hangjára, akkor lehet, hogy csak valami új információt, útmutatást vagy helyreigazítást vártál. Persze ezeket is adhatja Isten,  de amit igazán mondani akar neked, hogy SZERET! Emlékeztek a légtornász igazi apukájára? Mit mondott a fiának? Azt, hogy SZERETLEK! Engem nem az érdekel, hogy milyen teljesítményt nyújtasz. Gyere vissza hozzám, és légy otthon nálam. Nem akarom minden áron azt látni, hogy milyen kitűnő vagy ebben vagy abban. Sokkal fontosabb számomra, hogy jó kapcsolatban legyünk! Hiszen ha élő kapcsolatban vagy velem, akkor azzá fogsz válni, amivé én teremtettelek! Testvérem! Amikor hallod Istent, és átveszed az Ő üzeneteit, az Isten élő és ható Igéjéből, ebből lehet tanításokat, hitelveket kidolgozni, és nincs is ezzel semmi baj. De nem ezek a tanítások a lényegei Isten üzenetének, ezek csak egyfajta leírásai annak, ami Isten központi üzenete. Az Isten Igéje az Ő gondolatát fejezi ki, mely az idők kezdetétől a szívén volt.

 

Most pedig arról szeretnék beszélni nektek, hogy mit csináljunk, mikor meghalljuk Isten hangját. Emlékeztek? Legutóbb arról is volt szó, hogy Isten az, aki véghezviszi az Ő akaratát. Eddig arról volt szó, hogy hogyan hallhatjuk meg az Ő hangját. Legalább ennyire fontos, hogy mit kell tennünk, mikor meghalljuk az Ő hangját. A Rómaiakhoz írt levél 10-es fejezetében az áll, hogy Isten szava közel van hozzád. Ez pedig nem más, mint a hit szava. Azt látjuk ebben a részben, hogy ha hiszed a szívedben, és megvallod a száddal a hitedet, akkor üdvözülsz. Kicsit vizsgáljuk meg ezt a szót, hogy megvallás. Mit szoktunk megvallani vagy bevallani? Hát, általában csak a bűnünkre gondolunk ilyenkor. Kétségtelen, hogy megvan az Istentől rendelt helye és ideje annak, hogy megvalljuk a bűneinket. De vajon csak a bűneinket lehet és kell megvallani? A megvallás görög megfelelője a „homologeo”. A „homo” azt jelenti, hogy hasonló vagy ugyanaz. A „logeo” jelentése mondani, vagyis Isten szívének a megmutatása. Tehát a „homologeo”, jelentése: azt mondani, amit Isten mond. Tehát van értelme megvallani a bűneinket, ha Isten mondja nekünk, hogy vétkeztünk. De mi van akkor, ha Isten legtöbbször nem ezt mondja nekünk?

 

Nézzük csak meg, mit jelent ki Jézus a János evangéliumában. Itt azt mondja, hogy Ő hamarosan az Atyához megy, és el fogja küldeni a Szent Szellemet. Az pedig meg fogja feddeni a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. Aztán tovább folytatja Jézus: „bűn tekintetében, hogy nem ismernek engem”. Kit fog megítélni? A bűnt, a világot, akik nem ismerik Őt. „Igazság tekintetében, hogy én az Atyához megyek” – folytatja Jézus. Kiket fog meggyőzni az igazságról? Akik őt képviselik az Atyánál. Sokkal többször akar velünk arról beszélni, hogy hogyan teremtett minket, és arról, hogy kik vagyunk mi valójában. Nem csak mesélni róla, hanem megmondani, hogy kik vagyunk valójában. Amikor Isten meggyőz minket arról, hogy igazából milyennek teremtett minket, akkor valami hasonló megvallással kéne válaszolnunk rá: „Uram! Te olyannak teremtettél, amilyennek mondod, de én nem így látom magam. Ennek ellenére hiszem, hogy olyan vagyok, amilyennek te mondtad.” Ha ezt megteszed, akkor máris megtetted az első lépést, hogy végre ne csak a bűneidet valld meg állandóan, hanem mindent, ami Isten szájából jön. Akkor már elkezdted beleélni magad minden szóba, ami Isten szájából jön. Erről beszéltem eddig nektek, hogy Isten Igéje sokkal több, mint csak egy címke vagy szavak sorozata. Isten szava maga az erő. Ebből következik, hogy Isten szavának a megvallása is sokkal több, mint szavak ismételgetése. Isten szavának meghallása, hittel, megvallással, és néha cselekvéssel párosulva nagy dolgokat tud véghezvinni. Mikor én és a barátom elmentünk abba az étterembe imádkozni azért az emberért, akit Isten mutatott, az a tény, hogy elmentünk, az az Istentől kapott üzenet megvallása volt. Mi lett volna akkor, ha úgy döntünk, hogy nem akarjuk megvallani, és tettekre váltani, amit Isten nekünk mondott? Mi lett volna, ha azt mondjuk, hogy azt akarom megvallani és kijelenteni, amit én gondolok? Én azt akarom, hogy gazdag legyek, és legyen egy drága autóm. Mi történik ilyenkor? Az, hogy gazdagságról és egy Cadillac-ről tettem megvallást. Ilyenkor is hihetsz a megvallás erejében, és hittel mondhatsz dolgokat, csakhogy nem azt mondod, amit Isten mond. Isten szavai helyett csak azt mondod, amit megkívánsz, amire éppen megjött az étvágyad, vagy amit éppen kedvelsz. Ebben az esetben aztán könnyen előfordulhat, hogy mérgesek és elégedetlenek leszünk, mert Isten nem tette meg, amit mondtunk neki. Az igazi megvallás Istentől indul, és Ő valóra is váltja. A megvallás egyszerűen nem más, mint ugyanazt kimondani, amit Isten kimond.

 

Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet arról, hogy milyen a jó vezető. Az író azt állította, hogy sok ember azért nem kapja meg, amit kér, mert nem szánnak arra időt, hogy ima előtt figyeljenek Istenre, hogy ő mit mond azzal a dologgal kapcsolatban. Sok ember nem aszerint imádkozik, amit Istentől hallott, hanem csak a vágyait mondja el Istennek. Így hát amikor csak a vágyainkat mondjuk el imában Istennek, és nem azt, amit tőle hallottunk, akkor nem kapjuk meg, amit kérünk, mérgesek leszünk és elégedetlenek. Az a baj, hogy sok ember egyszerűen nem veszi a fáradságot és az időt, hogy meghallja Isten szavát, hanem csak gyorsan elimádkozzák, amit akarnak, Istentől pedig azt várják, hogy teljesítse. „Hát ez zseniális!” – gondoltam magamban. El is határoztam, hogy másnap kora reggel felkelek, és Istenre figyelek. Így fogom elérni, hogy majd mikor imádkozom, akkor biztos megkapjam, amit kérek. Na! Ezzel a hozzáállással az a baj, hogy itt se azon van a hangsúly, hogy meghalljam, amit Isten mondd, hanem mindezt azért csinálom, hogy biztosan megkapjam, amit akarok. Ezt persze akkor még nem láttam át. Az Ige azonban elég okos ahhoz, hogy megítélje az emberi szív szándékait. Az Úr valami jót készített nekem arra a napra, és én vártam is, hogy valami jót kapjak. Csakhogy én annak örültem, hogy na végre, itt egy módszer, amivel biztos megkapom, amiért imádkozom. Kértem az Urat, hogy keltsen fel bármilyen korán akar. Így is történt, hajnali négykor felkeltett az Úr másnap. Én azonban azt mondtam az Úrnak, hogy adjon még egy órát, hogy aludhassak. Persze visszaaludtam, és akkor keltem csak fel, amikor szoktam általában. Így már nem volt több időm az Úrra, azon a reggelen. „Ezt elszúrtam!” – gondoltam magamban. „Holnap kelts fel Uram, amikor Te gondolod!” -- imádkoztam. Na, másnap reggel már hajnali háromkor fent voltam. Ahogy az ágyam szélén ültem, indultam volna a kávéfőzőhöz, amikor az Úr megszólított: „Én arra kértelek, hogy keljél fel, de arra nem, hogy igyál kávét!” „Nahát, ez meg mi volt?” - gondoltam. El kell utasítanom ezt! Aztán rájöttem, hogy az Úr csak arra mutatott rá, hogy mi nekem a legfontosabb. Kicsit mérgelődve elfordultam a kávéfőzőtől, és bementem az irodámba, és körülbelül egy órán keresztül  imádkoztam az Úrhoz, hogy beszéljen hozzám. Ezt is mondtam neki: „Uram! Csak miattad keltem fel! Nézd, mindezekre a kérdésekre szeretném megkapni a válaszod!” ”Tehát akkor végül is magad miatt keltél fel, ugye?”  Hoppá! Hát ez telitalálat volt az Úr részéről. Így vezetett rá az Úr arra, hogy már eleve volt bennem egy menetrend, aminek nem is voltam tudatában. Az életemben lévő megoldandó problémákon keresztül vett rá Isten arra, hogy felvegyem vele a kapcsolatot, és felismerjem, hogy a szándékaim önzőek, és nem az Ővele való kapcsolat volt nekem a fontos.

 

A történethez még hozzá tartozik, hogy akkoriban már több, mint két éve nem esett az eső nálunk. Augusztus volt, és már szinte minden növény kiszáradt. Ott ültem a székemben, és mondtam az Úrnak, hogy ha még szeretnél valamit mondani nekem, akkor mondjad, kérlek, mert nemsokára el kell kezdenem a gyerekeket készíteni. Még öt percem van. Ekkor azt mondta nekem az Úr, hogy imádkozzam esőért. Nahát! – gondoltam. Hát én nem ezért keltem fel, hogy az esőről halljak! Azért keltem fel, hogy magamról megtudjak valamit, hogy magamról halljak! Az Úr így megint megmutatta nekem az önzőségemet. Na jó, gondoltam, akkor legyen meg amit az Úr akar: „Uram! Adj esőt!” Így imádkoztam. Ez pedig egy hittel teli ima volt, hiszen a hit hallásból van, én pedig ezt hallottam az Úrtól. Ez az egyszerű imám nem valami önző kívánságomból jött. Csak két emberrel osztottam meg a reggeli élményeimet: a feleségemmel, és Gary-vel, a barátommal. Délután öt óra körül aztán felhív a barátom Gary: „Nézted az időjárás jelentést?” – kérdezi. „Nézd meg! Jön az eső, egyenesen felénk! Fél hét vagy hét óra környékére nagy zuhét lesz!” „Nahát! Ez fantasztikus!” – mondtam én. De kérdem én: én csináltam ezt a várva várt hatalmas esőt? Persze, hogy nem! Hiszen ez az egész arról szól, hogy Isten valamit megmutatott magából. Isten megmutatta, mire képes. Egyúttal az önzőségemet is megmutatta nekem és azt is, hogy mennyire rá vagyok utalva. Persze azt is megtehettem volna, hogy azt gondolom: Hohó! Hát én is tudok esőt csinálni! Hirdessünk meg gyorsan egy esőhozó szolgálatot! Testvérem! Szerintem a szolgálat sokkal inkább az én alkalmatlanságomról szól, mint az én képességeimről,  az önzőségemről, mintsem az Istentől kapott hatalmamról.  De Isten akkor is működött és azt akarta elérni, hogy EGYÜTT működjek vele. Persze, hogy Isten csinálta az esőt aznap, de ezáltal egy meghívót adott nekem: „Gyere, és csináljuk együtt!” Isten szava élesebb, mint a kétélű kard. Kettéválasztja a lelket és a szellemet, és segít nekünk kideríteni, hogy valami Istentől van vagy csak egy emberi ötlet. Isten szava megmutatja a dolgok mozgatórugóját, azt, hogy mit miért csinálsz. Amikor hallod Isten szavát, akkor megvallod, amit hallasz. Amikor pedig megvallod, amit Isten mond, akkor kezdesz bekerülni Isten erőterébe, akkor tudod elkezdeni használni Isten erejét. Azt az erőt, ami mindig előtted és mögötted jár. De ebben az erőben el kell merülnöd, és együtt kell működnöd Istennel!

 

Hallgassátok meg tőlem most két példát, hogy jobban megértsétek az üzenetemet.  Lukács evangéliumában Máriát meglátogatja az angyal, és így szól hozzá: „Azért jöttem hozzád, hogy egy üzenetet adjak át neked: Gyermeked lesz!” Erre Mária így válaszolt: „Hogyan lehetséges ez?” Az angyal így válaszol: „A Szent Szellemtől fogantatik meg a gyerek, nem egy férfitól.” Mária így felel: „Rendben! Legyen a te szavad szerint!” Gábriel angyal nem csak információkat hozott Máriának Isten tervével kapcsolatban, hanem magát a leendő gyermeket hozta el, még pedig Isten élő szavába csomagolva! Akkor kezdett benne élni a gyermek, amikor Mária elfogadta az Isten üzenetét, megvallotta, és hittel ráállt! Ami azelőtt kívül volt, a magzat Jézus, azaz Isten élő szava Mária méhébe került! Aztán mikor megszületett, akkor az egész világ megláthatta azt, aki az Isten élő szavából lett Márián keresztül! Amikor az Isten szava eljön hozzánk, akkor több választásunk van. Megtehetjük azt is, hogy egyáltalán nem nyitjuk meg a szívünket előtte és elzárkózunk. De azt is megtehetjük, hogy egyetértünk vele és megvalljuk hittel. Akár szavakkal, akár tettekkel tesszük a megvallást, nem csinálunk mást, mint azt a nagy erőt valljuk meg, ami elért hozzánk, és ami így rajtunk keresztül megy és megerősít. A Rómaiakhoz írott levél 10. fejezetében azt találjuk, hogy hidd el a szívedben és valld meg! Hidd el te is, testvérem, és valld meg, hogy az Isten szava eljött hozzád, és azt mondja neked, hogy szeretlek! Ami Gábriel angyal száján jött ki, mikor Máriával beszélt, az nem más, mint Jézus maga! Amikor pedig megvallod, hogy te is Isten fia vagy, akkor fogan meg benned, akkor kezd élni benned Jézus, pont úgy, mint Máriában.

 

A másik példa, amivel szeretném megvilágosítani a mondanivalómat: biztos már te is láttál olyan kamerákat, amik fel vannak szerelve valahova. Azt is biztos tudod, hogy ezek árammal működnek, ezért nélkülözhetetlen, hogy be legyenek kötve valahova, hogy tudják tenni, ami a feladatuk, amiért készültek. Legyen szó akár felvételek készítéséről, világításról vagy hangosításról. A kamerákba magukban nincsen áram, hanem az valahonnan máshonnan jön oda, és amikor összekötik a kamerát az áram forrásával valahogy, akkor megy bele áram. Lehet, hogy azt is tudja közületek valaki, hogy a legtöbb elektromos kábelben nem
Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.