DNS-ünk felfedezése tanítássorozat

(Peter Wan)

 

1. A család

 

Mikor négy évvel ezelőtt Tajvanba költöztem, az egyik dolog, ami leginkább hiányzott, az az autóvezetés. Nagyon hiányzott a régi autóm, egy Toyota Camry. Nagyon jó kis autó volt, nulláról felgyorsult 100-ra 35 másodperc alatt, csodálatos motorja volt, körülbelül tíz évig jó szolgálatot tett nekem. Jó biztonságos autó.

 

A Toyota céget 1937-ben alapították, és 60 évvel később, vagyis napjainkban világszerte 300 ezer embert foglalkoztat. Azt a várost, ahol a Toyotát alapították, és ahol ma is a székhelye van Japánban, úgy nevezik, hogy Toyotaváros, mivel olyan sok embert foglalkoztat a városban ez a cég, hogy átnevezték a várost. A Toyota vállalat mai értéke több, mint 300 milliárd USD. Ha összeadjuk a világ 12 legnagyobb gépkocsigyártó cégeinek nyereségét, a Toyota ezeknél is több nyereséget termel. A Toyota olyan sikeres, hogy a szakértők a Toyota-út kifejezést használják a cég alapvető értékeinek és látásának leírására. Alapvető értékeik között szerepelnek a hosszútávra tervezés, a nyitottság, a 0 %-os hulladéktermelés és az alázat. Sok üzleti iskolában tanítanak erről, ezeket az értékeket vizsgálják, amikor arról beszélnek, hogy hogyan lehet elérni egy jó vállalati kultúrát. Mégis, tíz évvel ezelőtt a Toyota azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világ legnagyobb gépkocsigyártó cége szeretne lenni. Ennek érdekében növelniük kellett a termelést, és ezáltal kezdték elveszíteni azokat az értékeket, amit addig fontosnak tartottak. Eredetileg a Toyota fő értéke az volt, hogy első a biztonság, második a minőség, és harmadik az érték, ami az előállított autók számára vonatkozott. Tíz évvel ezelőtt, mikor az üzleti modellt megváltoztatták, hogy a világ legnagyobb gépkocsigyártó cége lehessen, úgy döntöttek, hogy felcserélik ezeket. Az érték, ami eddig a harmadik helyen állt, most az első lett, a biztonság és a minőség a második és harmadik helyre esett vissza a legfőbb értékek között. Más szóval elvesztették a látásukban megfogalmazott célt. Ennek az lett az eredménye, hogy bizonyos Toyoták felgyorsultak pillanatok alatt, úgy, hogy a vezető nem tett semmit. Emlékeztek rá, 2010-ben mennyi tudósítást hallhattunk az Egyesült Államokból, hogy Toyoták hirtelen pillanatok alatt felgyorsultak, és ez sok balesethez vezetett, melyek közül voltak halálos kimenetelűek is. Mikor ezek történtek, a Toyotának vissza kellett hívnia sok autóját. Így a Toyota egyetlen nap alatt 2 milliárd USD-t veszített. A részvényeik ára egyetlen nap alatt a felére esett a visszahívások miatt. A Toyota elnökének meg kellett jelennie az Egyesült Államok Kongresszusa előtt megmagyarázni a történteket, hogy miért történhettek meg ezek a tragédiák. Emlékszem, mikor néztem a tévében, ahogy ott állt ez a vezető, elnézést kért a történtekért, és ezt mondta: „Valójában a vállalatunk eltávolodott attól, ami igazán fontos nekünk. Ilyen még sose történt, ez nem része a vállalatunk DNS-ének. Miközben az új cél elérésén fáradoztunk, szem elől tévesztettük azt az értéket, ami a vállalatunkat sikeressé tette.”

 

Testvéreim, a gyülekezetünk növekszik, és ez nagyszerű. Szeretem látni a növekvő számokat, és szeretek célokat kitűzni -- akik velem dolgoznak, tudják ezt. Hálát adok Istennek, hogy a gyülekezetünk növekszik. De van valami, ami sokkal fontosabb számunkra a növekedésnél. Tudnunk kell, hogy mitől vagyunk azok, akik vagyunk. Mitől Élet kenyere az Élet kenyere gyülekezet (BOL). Mire hívott el így közösségi szinten Isten minket. Amíg azon fáradozunk, hogy növekedjen a gyülekezet, ezt nem szabad szem elől tévesztenünk. Ezért kezdjük most el ezt a tanítássorozatot, amelynek címe: „DNS-ünk felfedezése”. A látásunkat már a kezdet kezdetén meghatároztuk, amikor még csak körülbelül tíz ember volt a gyülekezetben. Mitől vagyunk, azok, akik vagyunk. A következő öt vasárnap a BOL látást fogjuk megvizsgálni. Minden alkalommal egy-egy olyan alapvető értékről lesz szó, amelyet a gyülekezet megfogalmazott. Az első ilyen téma a család, tehát, hogy mit jelent az, hogy Isten mindnyájunkat elhívott a gyülekezetbe, amely a mi családunk. Tehát a gyülekezettel kapcsolatban a következő a látásunk:

 

„Gyülekezetként egy család vagyunk, mely együtt utazik át az életen, miközben Isten gyermekeit felkészítjük arra, hogy megjelenítsék az Isten Királyságát, és annak szeretetét, hatalmát és dicsőségét amerre csak járnak.”

 

Tehát a mai napon csupán egy szót fogunk megvizsgálni, ami a család.  Isten összehívott minket, hogy egy család legyünk. Mindnyájan egészen különböző helyekről, az élet különböző területeiről jöttünk. Sokan nem is egy országban születtünk. Hányan születtetek itt Tajvanban? És hányan születtetek más országban? Hű, úgy látom a többség külföldön született. Hányan jöttetek Észak-Amerikából? Ausztráliából vagy Új Zélandról? Afrikából? Dél-Amerikából? Európából? Mindnyájan az élet különböző területeiről érkeztünk. Más az életkorunk. Vannak itt egyedülállók, házasok, és valakiknek már gyerekeik is vannak. Mindnyájan különböző háttérből jöttünk, de akkor mi az, ami minket egy családdá tesz? Ennek egy fontos része az egymás iránti elkötelezettség, az, hogy szövetségi kapcsolatban vagyunk egymással. Csak a szövetségi kapcsolatban végzünk együtt szolgálatot. Nem olyan embereket keresünk, akik dolgoznak a gyülekezet érdekében, hanem olyan embereket keresünk, akikkel együtt élhetjük az életünket.

 

Olyan társadalomban élünk, ahol a legtöbb ember nem érti, mit jelent az elkötelezettség vagy hűség. Az Egyesült Államokban az idősebb korosztály, az 55 és 64 év közöttiek számára az az időszak, amit egy adott munkahelyen eltöltenek, az átlagosan 9,9 év. Tehát 9,9 évet töltenek egy helyen, mielőtt munkahelyet váltanának. A fiatalabb, 25 és 34 év közötti dolgozók számára ez az idő csupán 2,7 év. Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója megemlítette ezt egy vele készített interjúban, hogy a mai emberek nem értik meg az elkötelezettség fontosságát, nem szeretik elkötelezni magukat dolgoknak. És elmondta, hogy nagyon nehéz egy világszínvonalú szervezetet fenntartani anélkül, hogy az emberek megtanulnák, mit jelent elköteleződni. Mi elkötelezzük az időnket, az energiánkat és forrásainkat egy olyan célnak, ami nálunk nagyobb. Kis gyülekezetként elköteleztük magunkat, hogy azon leszünk, hogy ne maradjunk kicsik, és Isten növelje a gyülekezetet, és Ő valóban növeli is. Elmegyünk különböző nemzetekhez, hogy áldássá lehessünk számukra. Nemcsak ennek a nemzetnek és ennek a földrésznek a számára. Elvisszük az evangéliumot oda, ahol csak emberek élnek, és megosztjuk az evangéliumot más nemzetekkel. Annak érdekében, hogy ez megtörténhessen, meg kell értenünk, hogy Isten hozott össze minket egy családdá. Az elköteleződés, a szövetségi kapcsolat és hűség ebben fontos szerepet játszik. Isten az elköteleződés és hűség Istene, és ő nagy értéket tulajdonít az elkötelezettségnek. És ez azért van így, mert ahol megegyezés van, ott hatalom van.

 

A Máté 18:18-19 így szól: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Jézus megígéri, hogy ha valamiben megegyezünk, és úgy imádkozunk, ő azt megteszi nekünk. Jézus azt is megígéri, hogy az Ő jelenléte velünk lesz, ha egységben összegyűlünk az Ő nevében. Minél nagyobb az elköteleződésünk, az egységünk, a hűségünk, akár a házasságunkban, akár a gyülekezetben, annál inkább meg tud jelenni Isten. Képzelünk egy olyan családot, ahol az apa soha sincs otthon, és az anya mindig sírva főz a konyhában, mert az apuka nincs otthon, és a kislány üzeneteket írogat a telefonján, a kisfiú pedig a tabletjén játszik. Ha ezt elképzeljük, az Isten jelenléte valószínűleg nem igazán erősen van jelen ebben a családban. Ha van egy gyülekezet vagy egy házi csoport, ahol a tagok folyton veszekszenek, és a vezetők is folyton csak vitáznak, az Isten jelenléte valószínűleg nem igazán erősen lesz jelen abban a gyülekezetben. Ha megosztás van, ha két különböző látás van, akkor két különböző irányba fognak menni az emberek. Tudtátok, hogy maga a megosztás szó (angolul division) is azt jelenti, hogy két látás? De ha egy gyülekezetben a tagoknak ugyanaz az álmuk, ugyanaz a látásuk, és ugyanabba az irányba mennek, ha egység van és elköteleződés, akkor Isten jelenléte erős lesz abban a gyülekezetben, és maga a gyülekezet is nagyon erős lesz.

 

A másik ok, amiért fontos az elköteleződés, az az, hogy ha egység van, Isten áldást küld ránk. Ahol szeretet és egység van, ott megtaláljuk Isten áldását. A 133. zsoltár 1-3 versei így szólnak: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” Ha egységben vagyunk, Isten áldását adja ránk. Ha Isten kenetét akarjátok az életeteken, meg kell tanulnotok egységben járni egymással. Ez azért van, mert a saját tálentumod és a saját keneted önmagában nem sokáig visz el téged. Nem kétlem, hogy sokatok életében tálentumok és kenet van, de a saját tálentum, saját kenet csak egy bizonyos pontig juttat el titeket. Szükségetek van arra, hogy szövetségi kapcsolatban legyetek egymással. A Bibliában Mózesnek szüksége volt Áronra, Illésnek szüksége volt Elizeusra, Dávidnak szüksége volt Jonatánra, még magának Jézusnak is szüksége volt a tizenkét tanítványra. Nélkülük nem tudta volna elvégezni a szolgálatát. Mi, vezetők, mikor elmegyünk valahova prédikálni, mindig magunkkal viszünk néhány embert, és még a költségeiket is fedezzük. És azért van ez, mert mi sem tudunk semmit elvégezni egyedül. Ha meghívnak valahova prédikálni, az nem rólam szól, hanem van egy csapat, és mielőtt elindulunk, összejövünk, imádkozunk egymásért, és prófétálunk az összejövetellel kapcsolatban. És a végén kiküldjük a csapattagokat, hogy imádkozzanak emberekért, prófétáljanak, és betegeket gyógyítsanak. Amikor missziós útra megyünk, embereket viszünk magukkal, mert az Isten Királysága nemcsak rólad, mint egyénről szól, nem a saját kenetedről, hanem az egymással kötött szövetségi kapcsolatról. Az az áldás, az az örökség, amit Isten elkészített neked az túl nagy ahhoz, hogy egyedül örököld. Szükségünk van arra, hogy kapcsolatunk legyen egymással.

 

A mai nap Ruth történetét fogjuk megvizsgálni, Ruth, Naómi és Opa történetét. Akik még nem nagyon ismeritek a Bibliát, szeretném elmondani, hogy ez a történet Ruth könyvében olvasható, ami a Biblia ószövetségi részében található. Arra szeretnélek bátorítani titeket, hogy legalább egyszer életetekben olvassátok végig a Bibliát, ha lehet, még az idén. Mikor megtértem, én is megtettem ezt, ami nagyon fáradságos munkának tűnt akkor, de ahogy a végére értem, valami történt a szellememben. Nagyon komolyan vettem, még a számokat is végigolvastam, például, hogy mi mennyi könyök méretű volt. Ha véletlenül át is ugrott valamit a szemem, akkor is visszatértem hozzá, és elolvastam. Amikor az egész Biblia végére értem, valami történt, kezdett rálátásom nyílni Isten teljes bölcsességére. És kezdtem újra meg újra olvasni, és már nem is tudom, hányszor olvastam el elejétől végéig a Bibliát. Ha te is megteszed ezt, lesz egy teljes képed Isten Szavának bölcsességéről.

 

Most térjünk vissza Ruth könyvéhez. Ruth egy pogány hölgy, tehát nem zsidó származású volt, mégis, végül Dávid király dédnagyanyja lett a Biblia feljegyzése szerint. És azáltal, hogy Dávid dédnagyanyja lett, Jézusnak is az elődje lett egyben. Jézus családfáját végigvezethetjük egészen Ruthig, pedig nem zsidó volt, hanem pogány. De hogyan is történt ez? Hogy tudott Ruth ilyen fontos szerepet kapni a történelemben? A Ruth 1:1-5 így szól: „Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből – tehát Izraelből -- egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. -- Moáb pedig egy másik ország volt, nem Izrael, hanem ez egy pogány nemzet, amelynek országa Izraellel határos. -- Vele volt a felesége és két fia. A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. – Itt arról beszél, hogy milyen törzsből származtak. -- El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül.”

 

Tehát Naóminak nem maradt senkije életben, csak a két menye, Opa és Ruth. Az egyik fiú neve Mahlon, melynek jelentése: beteg. Kiljon esetében még súlyosabb a helyzet, az Ő neve halált jelent. És mit gondoltok, mi történt Mahlonnal és Kiljonnal? Mindketten megbetegedtek, és meghaltak. Opa nevének jelentése is érdekes, az Ő neve azt jelenti: keménynyakú, makacs vagy erős akaratú. Nincs semmi rossz abban, ha valaki erős akaratú, de Opa neve valószínűleg arra utal, hogy nem akart megváltozni mások érdekében. Ruthnak, azonban, a főszereplőnek, akit meg fogunk vizsgálni, az ő neve azt jelenti: barát vagy társ. És a barátság a kulcs, a barátságról szól az egész történet. Milyen erős a barátság, milyen erős a kapcsolat? Milyen az elkötelezettségünk egymás felé, Isten felé, a gyülekezeti testvérek felé? Kész vagy barátnak lenni? Nem az a kérdés, hogy az emberek barátként viselkednek-e velem szemben, hanem hogy kész vagyok-e barátként viselkedni az emberekkel. Nagyon sokan azt kérdezik: „Hol vannak a barátaim?” Ami kérdést viszont magunknak fel kell tennünk, az az, hogy „Barátként viselkedek-e másokkal szemben?” Ha elkezdtél a gyülekezetbe járni, nem sok embert ismersz, de már idejársz egy ideje, és azt mondod: „Szeretnék barátkozni, de velem senki se barátkozik.” Szeretnélek bátorítani, hogy először te viselkedj barátként a másik emberrel szemben. Kezdj el beszélgetni valakivel. Ha látod, hogy valakinek szüksége van valamire, ajánld fel a segítségedet. Tehát ez arról szól, hogy barátként kell viselkednünk. Ruthnak még a neve is ezt jelenti.

 

„Ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! Adja meg nektek az Úr, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak.”

 

Mivel Naomi férje és fiai meghaltak, vissza akart térni Izraelbe, ezért azt mondta a két menyének: „Figyeljetek, menjetek vissza a családotokhoz, nem kell velem jönnötök.” Választás elé állította őket. Rajtuk állt eldönteni, hogy szeretnék-e fenntartani ezt a kapcsolatot. Mindig van lehetőségünk eldönteni, hogy benne akarunk-e lenni egy kapcsolatban. Nem tarthat senki erőszakkal benn téged egy kapcsolatban, és nem hiszem, hogy erőltetni kellene az embereket, hogy gyülekezetbe vagy házi csoportba járjanak, vagy bármi mást csináljanak. Nem gyakorolhatsz nyomást te se senkire, és neked is megvan a szabadságod, a választási lehetőséged. Ahhoz, hogy egy kapcsolat igazán jelentőségteljes legyen, két erős félre van szükség. Tehát nem egy erős és egy gyenge, nem is két gyenge, hanem két erős fél, aki elhatározza, hogy együtt lesznek.

Először Opa és Naomi együtt akartak maradni: „hangosan sírtak. És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a népedhez. – Tehát eredetileg Opa Naomival akart menni, tudta, hogy ez lenne a helyes dolog, valakinek gondoskodnia kell erről az idős hölgyről, hiszen ő jó anyósuk volt. De aztán Naomi elkezdte elmagyarázni nekik, hogy mi fog történni. Időhiány miatt nem megyek bele a részletekbe, de alapvetően ezt mondta: „Figyeljetek! Én öreg vagyok. Ti elvesztettétek a férjeiteket. Még ha most rögtön férjhez is mennék, és fiút szülnék, mire az a fiú felnőne, ti is megöregednétek. Ilyen sokat várni akartok, hogy a fiam majd feleségül vegyen titeket? Persze, hogy nem. Ha velem jöttök, nem tudom, mi fog történni, lehet, hogy nagyon sokáig egyedül lesztek. Miért nem mentek inkább haza a családotokhoz? Én megvagyok így egyedül is." Ezután Orpa megcsókolta Naomit, és elbúcsúzott tőle. A 14-es vers így szól: „Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. – Egy másik fordítás úgy fogalmaz, hogy rácsimpaszkodott. Orpa megcsókolta, és hangosan sírt. Olyan ez, mint egy koreai dráma. Hogy mondjuk koreaiul, hogy örökké veled leszek? Ott ölelkeztek, sírtak. De ahogy Orpa felmérte, hogy mi lenne az ára ennek a kapcsolatnak, elbúcsúzott Naomitól, mondván, hogy ha tudja, majd meglátogatja. Ugye, tudjátok, hogy a fiúk és lányok is ilyen érzelmesek tudnak lenni? Szeretlek, veled maradok, mondják, mikor együtt vannak egy buliban. Megismerkedsz egy fiúval, megszereted, és kifejezitek egymás felé, hogy ez örökké fog tartani, jól tud csókolózni, de aztán valamelyikük felismeri, hogy ez számára nem is olyan jó, talán jobb, ha nem folytatják ezt a kapcsolatot. És ki az, aki elítélné Orpát? Megvoltak a maga vágyai és álmai, bizonyos dolgokat meg akart valósítani az életében, és a Naomival való hazatérés bizonytalan jövőt jelentett volna. Minden kapcsolatod egyszer próbára lesz téve. Ez minden egyes kapcsolatra igaz. Az olyan kapcsolat, ami még nem lett megpróbálva, nem is igazi kapcsolat. Minden tartós kapcsolatnak ki kell állni a próbát. Mi teheti próbára a kapcsolatainkat?

 

A félelem, hogy a másik ember terheit vagy kellemetlenségeit hordoznunk kell.

 

Amikor hordoznotok kell egymás terheit vagy kellemetlenségeit, az meg fogja próbálni a kapcsolatotok elkötelezettségének mértékét. Ha szövetségi kapcsolatról van szó, ahol el vagyunk köteleződve egymásnak, szembe kell néznünk ezzel a félelemmel. Naomi nem igazán szerencsés asszonynak mondhatta magát. A férje meghalt, a két fia meghalt. És valójában még a nevét is megváltoztatta Naomiról, ami gyönyörűséget jelent, Márára, vagyis keserűségre. Azt mondta, hogy az életem keserű. El tudjátok képzelni, hogy mit gondolhatott Orpa? Kötelezzem el magam e mellett az asszony mellett, akinek szemmel láthatólag nem egy szerencsés élete van? Ha pénzügyi szakértő vagy, nem szívesen dolgoznál olyan cégnél, aminek az a neve, hogy „Csőd.” Vagy ha légiközlekedésben dolgozol, nem szívesen mész el olyan vállalathoz, amelynek az a neve, hogy „Zuhanás.” Azt mondod magadban: „Csak tán nem írok alá munkaszerződést egy ilyen céggel!?” Tehát elköteleznéd-e magad egy olyan asszonnyal, akit úgy hívnak, hogy „Keserű”? Nem igazán szívesen kötné hozzá magát az ember a keserűséghez. Mindig ott a kísértés, hogy saját terheinket hordozzuk, ne osszuk meg másokkal, és mi se vegyük fel másokét. Mikor a gyülekezetbe megyünk, azt szeretnénk, ha az emberek segítenének nekünk. De sokszor, amikor mások kérik a segítségünket, nem segítünk. Például mondja valaki, hogy: „Figyelj, szeretnélek megkérni valamire. Imádkoznál értem?” „Persze, imádkozom.” – mondjuk, aztán meg elfelejtjük. Én eldöntöttem, hogy ha valaki imát kér, mindig ott helyben imádkozom. Akár személyesen, akár e-mailben, akár telefonon kapom a kérést, rögtön imádkozom röviden azért a dologért. Mert nem akarom megígérni senkinek, hogy imádkozom, ha nem tudom teljesíteni. És tudom, hogy hajlamos lennék elfelejteni, hiszen pásztorként annyian kérnek, hogy imádkozzam értük.

 

Tehát mások terheinek és kellemetlenségeinek hordozása mindig megpróbálja a kapcsolatainkat. 2010 augusztusában egy dél-karolinai kisvárosban volt egy lány, Michelle aki a vőlegényével, Chrisszel az esküvőjére készült. A búcsúparti során együtt ünnepeltek, játszottak a barátaikkal, amikor egy baleset során Michelle lebénult. Lökdösték egymást az úszómedencében, elesett, beütötte a fejét, és lebénult. Az a lány, aki meglökte, valójában a legjobb barátnője volt, és nem haragudott meg rá, nem kezdte el vádolni. Mikor egy újságíró megkérdezte, hogy gyűlöli-e most a barátnőjét, Michele azt válaszolta, hogy természetesen nem, hiszen csak játszottak, gyerekkoruk óta mindig így játszottak, nem szándékosan tette, nem fog megharagudni rá, nem fog megkeseredni. És aztán Christ is megkérdezték, mert mindenki úgy gondolta, hogy most el fogja hagyni Michellet. De Chris mellette maradt, és a baleset után egy évvel összeházasodtak. Az interjúban Chris ezt mondta: „Lehet, hogy így kicsit tovább fog tartani, hogy eljussunk oda, ahova tartunk, mert együtt kell, hogy haladjunk. De nem fogom most elhagyni őt a történtek miatt.”

 

A félelem, hogy nem tudjuk megvalósítani a saját reményeinket és álmainkat.

 

Isten mindannyiunkban elhelyezett valamilyen életcélt, valamilyen egyedi életcélt. De sokszor úgy érezzük, hogy ha saját életcélomat, saját álmomat, saját reményemet valósítom meg, akkor azt egyedül és saját erőmből kell megvalósítanom. Ha más emberek is vannak az életemben, ők csak hátráltatnak abban, eltérítenek attól, amit csinálni akarok. De ha megtanuljuk elkötelezni magunkat egymás felé, akkor mások ereje a mi erőnk is lesz. Akikkel elkötelezett kapcsolatban élünk, segíteni fognak megvalósítani az életcélunkat. Ha megtanuljuk elkötelezni magunkat egymásnak, mint gyülekezet vagy mint házi csoport, a többiek segíteni fognak megvalósítani az életcélunkat, amit Isten helyezett belénk.

 

Ruth azáltal, hogy elkötelezte magát Naomi felé saját életcélját kezdte megvalósítani. Félelmei miatt Orpa nem maradt benne ebben a kapcsolatban. Senki nem ítéli őt el, olyan döntést hozott, amit az emberek többsége hozott volna, de őt a Biblia többször nem említi. Ezt a könyvet is Ruth könyvének nevezik, és nem Orpa könyvének. Amit Ruth tett, az érdemessé tett őt arra, hogy helye legyen a Bibliában, benne van a neve a Szentírásban, sőt, egy egész könyvet róla neveztek el. Mit tett Ruth, ami helyet biztosított számára a Bibliában, hogy egy egész könyvet neveztek el róla? Visszamegyünk Ruth történetéhez. Naomi azt tanácsolta Ruthnak, hogy tegye azt ő is, amit Orpa. Azt mondta: „Figyelj! Menj haza! Orpa hazament, menj te is vele.” De Ruth nem búcsúzott el, hanem ragaszkodott Naomihoz. Neki is meglett volna minden joga, hogy Orpához hasonlóan elmenjen, de ő tudta, mit jelent hűséges, elkötelezett kapcsolatban lenni valakivel. Ő kimutatta elköteleződését, és egy családdá vált Naomival öt különböző módon. Így szól az Ige: „De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (16-17 v.)

 

Tehát az Élet kenyere gyülekezet, mint család elköteleződése ezt jelenti:

 

Ahová mész, oda megyek én is.

 

Rugalmas leszek azzal kapcsolatban, amit Isten cselekedni akar az életünkben.

 

Ruth hajlandó volt úgy változtasson élete dolgain, ahogy Naomi teszi. Nagyjából ezt mondta neki: „Ahová mész, oda megyek én is. Akárhova vigyen is a közös sorsunk, akármilyen változás is jön, én rugalmas leszek, alkalmazkodom. Nem fogom a saját tervemet ráerőltetni erre a kapcsolatra.” Isten pedig mindig újat cselekszik. Isten az új bor Istene. Isten embereiként rugalmasnak kell lennünk, készen a változásra. De amint változásokon megyünk keresztül, hajlandóak vagyunk-e azt mondani egymásnak: „Együtt maradunk. Akárhova küld is minket Isten, együtt megyünk el oda. Rugalmas leszek azzal kapcsolatban, amit Isten cselekszik az életedben"?

 

Ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. (Ahol te maradsz, én is ott maradok.)

 

Ami számodra fontos, az számomra is fontos.

 

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Ruth elkötelezte magát annak, aminek Naomi elkötelezte magát. Ami számodra fontos, az számomra is fontos. „Ahol te maradsz”: ez azt jelenti, hogy egy időre elkötelezed magad egy bizonyos dolog felé. Ha ott maradsz egy munkahelyen, megmaradsz valami mellett, ez azt jelenti, hogy elkötelezed magad arra a helyre, annak az embernek vagy annak a dolognak. A figyelmedet arra a dologra összpontosítod egy időre. Meg tudod azt tenni, hogy ami a másik embernek fontos fontossá teszed önmagad számára is? Egy kapcsolat ereje ebben rejlik. Ha egy párkapcsolatot kezdesz vagy megházasodsz, akkor ami fontos a férjednek vagy feleségednek, az számodra is fontos. Tudom, hogy mikor két ember összekerül egy párkapcsolatban, nem ugyanazokat a dolgokat tartják fontosnak. Sokszor egészen eltérő véleményük van arról, hogy mi a fontos. A feleségem szeret műkorcsolyázókat és színdarabokat nézni. Pár évvel ezelőtt meghívott engem egy „Hattyúk tava” előadásra. De ez nem színdarab, hanem musical, vagy hogy is hívják? Balett. Ez az! Látjátok, azt sem tudom, hogy nevezik ezt a műfajt. A Taipei Amerika Iskola diákjai adták elő, és azt mondta: „Ne aggódj, ez egy modern feldolgozás.” De az a helyzet, hogy akárhogy dolgozzák is fel a Hattyúk tavát, az még mindig a Hattyúk tava marad. Kicsit se hasonlít például valamelyik akciófilmre. De mivel ő az én feleségem, mivel elköteleztem magam felé, mivel értékelem a kapcsolatunkat, ezért azt mondtam: „Drágám, ha szeretnéd, hogy együtt elmenjünk szórakozni, és te ezt szeretnéd megnézni, akkor nézzük meg együtt! Megteszek majd minden tőlem telhetőt, hogy ne aludjak el ott melletted.” Ami a mozifilmeket illeti, ebben ő adta át nekem a teljes választás szabadságát, és azt mondta: „Én elmegyek veled megnézni bármit, még akkor is, ha akciófilmet akarsz nézni.” Tehát ami fontos a másik embernek, az fontos számodra is.

 

Néped az én népem.

 

Értékelem azokat, akiket te értékelsz.

 

Ruth elkötelezte magát azok felé az emberek felé, akik Naomi számára fontosak voltak. Mikor elkötelezzük magunkat valaki felé, értékelnünk kell ugyanazokat az embereket, akiket ő értékel. Egy házasságban ha nem kedveled a feleséged barátait vagy családját, vagy ő nem kedveli a tieidet, akkor valószínűleg nem lesz erős a házasságod. Ha a társad barátai megőrjítenek, vagy a te barátaid őrjítik meg őt, akkor nem lesz erős a házasságod. Mikor Peggy, a feleségem Tajvanba került, nagyon igyekezett megtanulni a mandarin kínai nyelvet, sőt már egy kicsit a tajvani nyelvet is beszéli, és én is beszélem kicsit a kantoni tájszólást. Alkalmazkodunk. Mondjuk, ő sokkal többet kellett, hogy alkalmazkodjon. Ha valaki a házi csoportodból meghívja a barátait vagy a családját a házi csoportba, és ránézel arra a személyre, úgy látod őt, mint a te barátodat? Ha az a személy fontos valakinek a csoportodból, azt kell mondanod, hogy ő a te barátod is. Ha valaki odajön hozzád a gyülekezetbe, és azt mondja: Figyelj, imádkozzál, légy szíves, az apukámért vagy az anyukámért vagy a testvéremért -- abban a pillanatban az az apuka, az az anyuka, az a testvér a te apukáddá, a te anyukáddá, a te testvéreddé válik. És azt mondod neki: „Igen, persze, imádkozom az apukádért.” És együtt, egységben, hit által imádkoztok, hogy Isten mozduljon annak az embernek az életében. Így tör előre a gyülekezet.

 

Istened az én Istenem.

 

Szükségem van rád ezen a szellemi utazáson.

 

Ruth elkötelezte magát, hogy Naomival együtt Istent fogja követni. A korai egyház az Apostolok cselekedeteiben erős volt, mert naponta találkoztak, és együtt követték Istent. Megtörték a kenyeret, imádkoztak, dicsérték az Urat, olvasták Isten Igéjét, egység volt közöttük ahogy együtt követték az Istent. Ezt a szellemi utat nehéz lenne egyedül járnod. Én nem hiszek abban, hogy bárkinek is el kellene menni a semmi közepére, és azt állítani, hogy nagyszerű kapcsolata van Istennel. Persze, hogy nagyszerű kapcsolata van Istennel, mert nem kell emberekkel foglalkoznia. Abban a pillanatban, hogy emberekkel foglalkozunk, előjönnek belőlünk az irigység, féltékenység, gyűlölet, gyilkos gondolatok... Mindezek előjönnek, és ezeket rendbe kell tennünk. Isten egymás mellé helyez minket egy szellemi úton.

 

Pár hónapja csináltam ezt a képet erről a házi csoportról, akik egymásért imádkoznak. Amikor ezt megláttam, azt mondtam: „Hűha, milyen gyönyörű, mikor emberek összejönnek, imádkoznak egymásért.” Mikor azt mondják egymásnak: „Imádkozhatok érted? Mi történik az életedben? Szeretném elkötelezni magam, hogy én is imádkozni fogok érte.” Elkötelezzük magunkat egymás felé, hogy együtt teszünk valamit, együtt követjük az Urat.

 

Csak a halál választ el tőled.

 

100 %-ot beleadok egészen a végsőkig.

 

Végül Ruth ezt mondta: „Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” Ezzel azt mondta, hogy elkötelezte magát arra, hogy a végsőkig Naomival marad ezen az úton. Persze, vannak emberek, akik csak egy ideig vannak az életünkben. Ezt meg kell értenünk, hogy ha valaki elment tőlünk, vagy már nincs mellettünk, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallott az irántunk való elkötelezettségében. Az elköteleződés nem azt jelenti, hogy minden egyes barátunk szoros kapcsolatban marad velünk egészen életünk végéig. Néhány ember csak egy ideig van mellettünk. Főleg itt, a nemzetközi gyülekezetben az emberek sokan bejönnek, és aztán elmennek. De még ha csak egy időre is vagy ott valahol, beleadod-e a 100 %-ot? Azt mondod-e, hogy odaadom a 100 %-ot a közös időszakunk végéig? Könnyű elkötelezni magunkat valaki mellett az elején, de nehéz ebben kitartani a végsőkig. A gyülekezetben nagyon könnyen fellelkesedhetünk egy szolgálati terület vagy egy szolgálócsoport iránt kezdetben. Csatlakozol a dicsőítő csoporthoz, a média csoporthoz vagy az ajtónálló csoporthoz, és kezdetben ez nagyon lelkesítő, amíg még új a dolog. És azt mondod: „Ez az! Igen! Ez valami új dolog, ezt kipróbálom." De hónapról hónapra, a dicsőítő csoport minden szombat reggel összejön próbálni, vagy a média csoport bejön péntekenként azért, hogy gyakorolják, hogy hogyan kell a vetítőt kezelni, és akkor felmerül benned: „Vajon tényleg ezt akarom, vagy inkább valami más szolgálatot válasszak? Válasszak valami izgalmasabbat, vagy inkább maradjak otthon aludni, esetleg egész mással töltsem a szabadidőmet?” De pontosan itt próbáltatik meg az érettséged. Hiszen egy érett ember tudja, mit jelent az elkötelezettség.

 

Különbség van az elkötelezettség és a részvétel között. A részvétel az csak annyi, hogy ez a dolog valamit nyújt nekem, és azért vagyok itt, amit ebből nyerhetek. Például azt, hogy izgalmasnak találom, jól érzem magam közben. Az elkötelezettség egészen más. Az elkötelezettség nem saját magára összpontosít, hanem a másokkal való kapcsolatra: hogyan nyerhetünk mindketten áldást ebben a kapcsolatban. Az elköteleződés nem vesz arról tudomást, hogy szép napos idő van vagy sötét, viharos éjszaka: együtt maradunk mindvégig. Elköteleztem magam a szolgálatra, elköteleztük magunkat egymásnak.

 

Ezt a képet a karácsonyi istentisztelet után készítettem. Több mint 300 ember ott volt. És nagyon jól éreztük magunkat. Vidámak voltunk, sokan megtértek, de ami ez után történt, az még inkább megérintette a szívemet. A végén, mikor a legtöbb ember elment, néhányan ott maradtak. Az alkalom előtt, ugyanis, le lettek hordva a székek a földszintről az alagsorba, hogy mindenkinek legyen rendesen helye. És a végén ezek a testvérek segítettek takarítani, és sort alkotva adogatták tovább a székeket. Még az arcuk se látszik, de elkötelezték magukat az iránt, amit Isten ebben a gyülekezetben cselekszik. És én erre annyira büszke vagyok, amikor azt látom, hogy valaki olyan dologban segít, amiről a többiek nem is tudnak. Ez teszi igazán különlegessé ezt a családot, hogy szolgálni tudunk, elkötelezve magunkat egymásnak. Hiszem, hogy Istennek nagyszerű terve van ezzel a gyülekezettel, a BOL gyülekezettel. Isten nem véletlenül hozott minket össze. Isten egy közös cél, elhívás, küldetés érdekében tette ezt, és ez a cél túlmutat rajtunk. Ezt a közös célt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha megtanuljuk elkötelezni magunkat egymásnak egy családként. Nem csak barátok vagyunk, hanem egy család. A barátaidat te választod meg, de egyetlen családtagodat se te választod, egyszerűen csak ők a te testvéreid. És ha tetszik, ha nem, itt is együtt vagy velük, és az örökkévalóságban is. Ha a mennyben meglátjátok egymást, már nem húzhatod el a csíkot, az a másik testvér is ott lesz. Tanuljunk meg elköteleződni. A család az, ahol elfogadnak, ahogy vagy, de megerősítenek, hogy magasabbra, mélyebbre juss, mint ahogy ezt valaha lehetségesnek gondoltad. De meg kell tanulnod elkötelezni magad ez iránt a család iránt. Ez nehéz lesz? Persze. Lesznek megpróbáltatások? Biztosan. De megéri! Ezt az első képet Chang pásztor menyegzőjén készítettük. A másikat a Csang Kaj-sek emlékcsarnoknál, ahol mindnyájan ott voltunk. Nézzétek meg ezeket a képeket! Ez a mi családunk, minden egyes ember. És tíz, húsz vagy harminc év múlva ha már nem is leszel Taipeiben, akkor is, ez marad a te családod. És amíg együtt vagyunk itt, 100 %-ig kötelezzük el magunkat az iránt, amit Isten cselekszik közöttünk ebben a gyülekezetben. Isten csodálatos dolgot cselekszik, és együtt hív minket mint családot. Nemcsak a pásztorokat, nemcsak a nagyon szellemi embereket, hanem minden egyes embert. Istennek különleges helye van számodra itt, ebben a családban. Kérdezd meg Istent: „Uram, mit adhatok én ennek a családnak? Hogyan járulhatok hozzá ahhoz, amit közöttünk cselekszel?”

 

Most álljatok fel, imádkozni fogunk!

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.