DNS-ünk felfedezése tanítássorozat

(Jonathan Chow)

 

5. Isten Királysága

 

„Gyülekezetként egy család vagyunk, mely együtt utazik át az életen, miközben Isten gyermekeit felkészítjük arra, hogy megjelenítsék az Isten Királyságát, és annak szeretetét, hatalmát és dicsőségét, amerre csak járnak.”

 

Ma az Isten Királyságáról fogok beszélni. Először imádkozzunk!

 

„Atyám, Jézus nevében jövünk eléd. Kérjük a Te kijelentésedet, hogy szólj a szívünkhöz. A világ éhezik a Te Királyságod és jelenléted felé. És ez a mi imádságunk, hogy jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is. Hálát adunk és Jézus nevében imádkozunk. Ámen!”

 

Ha a négy evangéliumban végignézzük Jézus beszédeit, azt fogjuk felismerni, hogy Jézusnak csupán egy üzenete volt. Sok különböző módon mondta el ezt, de valójában csak egy üzenete volt, és gyakran kezdte úgy a prédikációit, hogy: „Az Isten országa (vagy a Mennyek országa) hasonlatos,” és ezután egy-egy példázatban kifejtette, milyen az Isten Királysága. Ez az Isten Királysága maga az evangélium lényege. Úgy is utal rá, hogy az Isten Királyságának evangéliuma. És az Isten Királyságának evangéliuma eltér attól az evangéliumtól, amit mi hirdetni szoktunk. Az evangélium, amit általában hirdetünk, az a megváltás evangéliuma, ami arról szól, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtt eljött, meghalt a kereszten érted és értem, és ő eltörli bűneinket az Ő drága vére által, és ha befogadjuk Őt az életünkbe, mint személyes Urunkat és Megváltónkat, akkor örök életünk lesz és a mennybe megyünk. Ez az evangélium valóban evangélium, a megváltás evangéliuma, amely a helyreállásról, az Atyaistennel való megbékélésünkről szól.

 

De amikor Jézus az evangéliumról beszélt, akkor még nem történtek meg ezek az események. Értitek? Mikor Jézus prédikált, még nem ment fel a keresztre, nem dicsőült meg, tehát az evangéliumnak ezt a részét nem hirdethette. De akkor miről beszélt Jézus? Máté 4:23-24: „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket.” Ne értsetek félre, a megváltás üzenete fontos része az evangéliumnak, és fontos azt hirdetnünk. De az evangélium többről szól, mint a megváltás üzenete. Azt mondja az Ige, hogy Jézus hirdette az Isten Királyságának evangéliumát. Időt kell arra szánnunk, hogy megérthessük, mi is valójában az Isten Királyságának evangéliuma.

 

Szeretnék most összehasonlítani néhány dolgot. Mikor Keresztelő János elkezdte a szolgálatát, bemerítette az embereket a Jordán vizébe, és azt mondta nekik: „Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa!” És miután Jézus is bemerítkezett Keresztelő János által, és a Máté 4-ben elkezdett prédikálni, hogy térjetek meg, mert elközelített az Isten Királysága. Mikor Keresztelő János beszélt az Isten Királyságáról, az kicsit más, mint amiről Jézus beszélt. Mikor Keresztelő János felszólította arra az embereket, hogy térjenek meg, ő ezt azért tette, hogy előkészítse az utat Jézusnak. És ezt a „Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa” felszólítást sokszor úgy értelmezik: „Jobb, ha összeszeded magad! Mert jön Apa, nemsokára hazaér.” Ezt szokta mondani a feleségem is a lányomnak: „Nemsokára jön haza apa, úgyhogy gyorsan tegyél rendet!” De Jézus nem erről beszélt. János az emberek szívét próbálta előkészíteni, valami olyan dologra, amit ő nem teljesen értett.

 

De mikor Jézus beszélt a Királyságról, azt kell megértenünk, hogy Ő onnan jött. Ez az Ő királysága. Mikor Jézus mondta, hogy „Térjetek meg, mert elközelített az Isten Királysága,” meg kell értenünk valamit. Mikor királyságról beszélünk, az egy királynak a birodalmát jelöli. A királynak az uralkodási területét, azt a környezetet, ahol ő él, ahonnan ő származik. Fogunk most küldeni egy missziós csoportot Latin-Amerikába, de a legtöbben itt most nem latin-amerikaiak vagyunk, ezért szükségünk van arra, hogy akik onnan származnak, elmondják nekünk, milyen Latin-Amerika. És ők elmondják, hogy milyen az a környezet, amiben felnőttek, milyen az a kultúra, amiben élnek, milyen dolgokat szeretnek csinálni Latin-Amerikában. Mikor Jézus eljött, azt a helyet akarta bemutatni, ahonnan származik. Próbálta megértetni az emberekkel, hogy Isten jelenléte milyen, és milyen dolgok történnek az Ő jelenlétében. Tehát mikor bemutatja a Királyság evangéliumát, akkor a mennyei környezetet mutatja be. Jézus így tanított minket imádkozni: „Jöjjön el a Te országod!” Nem azért imádkozik, hogy a mennybe menjünk, hanem hogy a menny jöjjön le, és a Királyság közege itassa át mindazokat a helyeket, amerre csak járunk. Tehát azt kezdi el tanítani, milyen is ez a közeg, milyen Istennek ez a területe, Istennek a jelenléte, mivel van átitatva ez a közeg.

 

Szeretnék gyorsan végigmenni ezeken, hogy megértsétek, hogy mikor Jézus tanított a mennyek országáról, akkor arról beszélt, hogy ez a Királyság telve van szeretettel. Hiszen János 1. levelében azt olvashatjuk, hogy Isten szeretet. Nemcsak arról van szó, hogy Őbenne van szeretet, hanem Ő maga a szeretet. A szeretet lényege maga az Isten. Ő a szeretet meghatározása. Tehát mikor Isten Királyságáról beszélünk, egy olyan helyről beszélünk, ami szeretettel teli, hiszen Isten maga a szeretet. És nemcsak szeretet van ott, hanem erő is. A szeretet bemutatása az erő által is történik. Ezt tapasztaltuk a konferencián is, a jelek, csodák és a gyógyító erő kiáradása által átéltük, hogy mennyire szeret minket Isten. Isten Királyságában erő van, és Ő arra hív minket, hogy mutassuk be ezt az erőt. Hogy megvalljuk, hogy az Ő akarata történjen meg a földön, amint a mennyben is. Van betegség a mennyben? Nincs! Akkor ezt megvalljuk mindenütt, ahol csak járunk. Van szomorúság, fájdalom a mennyben? Nincs. Akkor megvalljuk a menny akaratát a földre. Hogyan tesszük ezt? Nemcsak a szavainkkal valljuk meg, hanem erővel be is mutatjuk! Tehát ez a Királyság erővel teljes, a Magasságos erejével. 

 

Nézzünk meg még egy olyan igét, ahol az Isten Királyságáról van szó. A Róma 14:17-ben ezt olvassuk: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, -- bár eszünk és iszunk -- hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben.” Tehát ez a királyság telve van igazsággal, de nem azzal az igazsággal, mint gondolnánk. Sokszor mikor az igazságra gondolunk, eszünkbe jut a bűn, a kárhozat, és az, hogy igazzá kell válnunk, meg kell változtatnunk a viselkedésünket. De ez a fajta igazság nem erről beszél, hanem a Királyságban uralkodó igazi rendről, igaz tervről. Mikor az Isten Királysága elér valakihez, akkor ez az ember kezdi megvalósítani azt, amire igazán teremtve lett. Mikor az Isten Királysága elér egy várost, az a város elkezdi megvalósítani azt a célt, azt a küldetést, amit a megváltáskor Isten kigondolt számára. És elkezd megvalósulni annak az embernek, annak a családnak, annak a gyülekezetnek vagy annak a városnak az egyéni elhívása. Tehát nem a bűnről beszél, nem arról, hogy meg kell változtatni a viselkedésünket, és meg kell emberelni magunkat, hanem arról, hogy a valódi énünket, valódi identitásunkat valósítsuk meg.

 

És az Isten Királysága telve van békességgel is. Isten egy mennyei környezetben van. Egy prédikátor imádkozott egyszer egy asszonnyal, aki nagyon depressziós volt. És mi történt? Az Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, egyszerűen behatolt a belsejébe, hiszen ilyen a menny légköre. Ismersz valakit, akinek több békességre van szüksége? Ez a mennyei közeg. És a Szent Szellemben való örömről is beszél az Ige. Isten Királysága telve van örömmel. Tetszik, amit Bill Johnson pásztor mondott: „Jó hírem van számotokra: Istennek jó kedve van!” És nemcsak ma, Őneki mindig jó kedve van. Ezért tudja azt mondani Pál, hogy mindig tud örvendezni. És nem egy földi örömről, földi boldogságról beszél. Ha a Királysághoz, az Istenhez kötődik, akkor egy isteni örömforráshoz kötődik. Még mikor megpróbáltatásokon, nehézségeken is mész keresztül az életben, akkor is van okod örülni. Ez a mennyei közeg. És Isten Királyságának egy másik jellemzője, hogy telve van élettel. Emlékeztek, Ádámot és Évát Isten megteremtette az Édenkertben. Az egyetlen dolog, ami megkülönböztette őket a többi teremtéstől, az az Isten lehelete. Az Isten lehelete pedig magának az életnek a lényege. Ezért mondta Jézus a János 10-ben: Azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

 

Tehát ez az a Királyság, amiről Jézus beszél. Mikor azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa,” ez alatt nem azt értette, hogy: „Jobb, ha összeszeditek magatokat, mert az én Atyám hamarosan eljön, és ítélni fog.” Egy másik fordítás úgy adja vissza az „elközelgett” szót: „karnyújtásnyira van.” A kifejezés nem egy időbeli fogalmat takar, nem azt jelenti, hogy hamarosan visszatér. Amikor azt mondja, hogy karnyújtásnyira van Isten Királysága, az egy földrajzi helymeghatározás, vagyis hogy az Isten Királysága elérhető távolságra van számodra. Mikor Jézus eljött, elhozta magával a Királyságot. Mikor bemerítkezett a Jordán folyóban, a Biblia azt mondja, hogy megnyílt a menny. Ez azt jelenti, hogy az a dolog, ami eddig megakadályozta a menny és föld közti kapcsolatot, az elszakadt. Tehát Ő magával hozta a Királyságot. Ezért tanított arra, hogy így imádkozzunk: „mint a mennyben, úgy a földön is,” mivel ez most elérhető. Amikor Jézus azt mondta, hogy az Isten Királysága elközelített, ez azt jelenti, hogy elérhető távolságba került. És most a megtérésről is beszélnem kell. A megtéréssel kapcsolatban eddig így gondolkodtunk: „Istenem, meg kell változnom. Sajnálom, amit tettem. És most megfordulok, megtagadom a bűneimet, és próbálom a viselkedésemet megváltoztatni, amint haladok előre.” De meg kell értenünk, hogy a „megtérés” szó az eredeti görögben azt jelenti, hogy „utána másképp gondolkodni.” Azt mondja itt Jézus: Ha megváltoztatnátok a gondolkodásotokat, becsatlakozhatnátok ebbe a Királyságba. A legtöbb hívőnek nem a bűnnel van gondja, hanem az a gond, hogy a gondolkodásmódja nem újult meg, vagyis nem Isten gondolkodásmódja szerint gondolkodik. Ha nem Isten gondolkodása szerint gondolkodunk önmagunkról, akkor küszködünk az identitásunkkal, az önbecsülésünkkel, és rengeteg dologgal. Ez volt a bevezetés.

 

A fő témámban, amiről beszélni akarok ma nektek, egy kicsit továbbvinném ezt a tanítást. Arra szeretnék építeni, amiről múlt héten Peter pásztor beszélt az evangélizációval kapcsolatban, mert a Királyságnak ez az evangéliuma, mint mondtam, nemcsak az egyes emberek lelkéről szól, hanem hatással kell lennie egy egész kultúrára, városra és nemzetre. Nézzük meg az 50. zsoltár 1. és 2. versét: „A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet – nemcsak egyes embereket -- napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.” Tehát Isten szól, Isten hív, -- és figyelj, kit hív -- nemcsak embereket hív, hanem a földet hívja vissza önmagához. Nagyon régóta az egyház azzal foglalatoskodik, hogy egyes embereket próbál megmenteni (és ezt kell is tennünk továbbra is), de sajnos kevesebb figyelmet szentelünk a nemzetek megmentésének.

 

Emlékeztek a Nagy Missziós Parancsra, amit Jézus a Máté 28-ban mond: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá -- Hogy mondja? Minden embert? Nem! -- minden népet, megkeresztelve őket – Kiket? A népeket! -- az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Tehát azt mondja, menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Mi a különbség az egyének és a népek között? Lehet, hogy hatással vagyunk egyénekre, de nem vagyunk hatással a kultúrájukra, az életmódjukra, a társadalmi rendszerre. De ha népeket kezdünk tanítvánnyá tenni, akkor nemcsak egyének életére hatunk, hanem a rendszert és a kultúrát változtatjuk meg, melyben az emberek eddig éltek. Hatással vagyunk a médiára, a gazdaságra, az oktatásra, a politikai életre. Tehát nem szabad megelégednünk azzal, hogy az emberek a mennybe mennek, mert az ima úgy szól, hogy „jöjjön el a Te országod,” nem úgy hogy mi megyünk fel Hozzád. Mert ha ez lenne az ima, tulajdonképpen meg is halhatnánk rögtön, így legalább nem tudnánk visszacsúszni a bűnbe. A lényeg, hogy a mennybe menjünk. Akkor miért nem lövünk le mindenkit? Hiszen itt már mindenki keresztény. De nem ez a lényeg, nem ez a cél. Azt mondja az Ige, hogy „tegyetek tanítványokká minden népet.”

 

A Máté 24:17-ben azt írja: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Én nemcsak egyének megtérését szeretném látni, hanem arra vágyom, hogy nemzetek alakuljanak át. A kultúrára is legyen hatással az evangélium, hatoljon be az élet minden területére, minden társadalmi rendhez jusson el. Mert mi veszett el az ember bukásakor? Nemcsak az ember veszett el, hanem a környezet, amiben éltünk, az is elveszett. Az az érdekes a bűnbeesésben, hogy utána Isten átkokat mondott ki és büntetéseket, például a földre. Mikor az ember elbukott, nem az embert átkozta meg, hanem a földet az ember bukásának következményeként. De nem azért átkozta meg, mert a föld lázadó lett volna, hanem azért, mert Isten rábízta a földet az emberre, hogy uralkodjon felette. És az ember bukása miatt megátkozta a földet. Szegény föld! Most gondolkozzunk kicsit együtt! Ha az ember bukása, bűne miatt a föld meg lett átkozva, akkor mi történik az emberiség megváltásakor? Még mindig az evangéliumnak egy szeletkéjére koncentrálunk, még mindig úgy gondoljuk, hogy az a legfontosabb része. De közben Isten azt mondja: „Én szólok, én hívom vissza nemcsak az egyéneket, nemcsak az emberi lelkeket, hanem ezt az egész nagy csomagot, a földet. Mivel ez elveszett az ember bukása miatt, így mikor az emberiséget megváltottam, a földre is újra igényt formáltam.” Arra koncentrálunk elsősorban, hogy lelkeket nyerjünk meg, de ez nem a végső cél. Nemcsak egyénekre akarunk hatással lenni, hanem a családjukra, a szomszédaikra, a lakóközösségre, ahol élnek. Hatással akarunk lenni a városukra, a nemzetükre! Erre hívott el minket Isten. És hogyan valósítjuk ezt meg?

 

Térjünk vissza a Zsoltár 50:1-re: „hívja a földet napkelettől napnyugatig. – Ez azt jelenti, hogy az EGÉSZ földet! Hívja vissza, újra jogot formál az egész földre. -- A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.” Mikor a Biblia Sionról ír, az egyházra utal. Nincs most időm végigmenni az erre vonatkozó igéken, de higgyetek nekem. A Sionról, vagyis az egyházból ragyogva megjelenik, és visszahívja magához a földet, az egyházon keresztül. Isten szemében az egyház nem egy hanyatló, megalázott intézmény, hanem rajta keresztül hívja vissza a földet. Meg kell értenünk, hogy ez a mi küldetésünk, ez a mi feladatunk. Nemcsak a mennyek országával vagyunk átitatva, nemcsak a mennyek országára vagyunk hatással, nemcsak egy-egy egyén életébe visszük el a mennyek országát, hanem magunkkal visszük mindenhova, amerre csak megyünk. És nemcsak az a célunk, hogy lelkeket nyerjünk meg – bár ez is csodálatos – hanem hogy egy egész területet, egy egész várost, egy egész nemzetet megnyerjünk.

 

Isten nem azért hívott el minket ennek a gyülekezetnek a felépítésére, hogy nagyobb legyen a tagság. Én ebben a gyülekezetben nőttem fel. Két éves koromban jöttem ide először, persze, nem önszántamból. Mikor először jöttem a Bread of Life (BOL) gyülekezetbe, csak kétszáz ember járt ide. Ma több, mint tízezer ember jön minden héten. 36 éve járok ebbe a gyülekezetbe. Most már legalább tudjátok, hány éves vagyok… Sose mondtuk, hogy ennek a gyülekezetnek a célja az lenne, hogy nagyra nőjön, minél több ember megtérjen, és felnövekedjenek a gyülekezetben. Sose ez volt a célja ennek a gyülekezetnek. Sose mondták, hogy tízezer tagot akarunk. Az édesapám 37 éven át volt a gyülekezet vezető lelkésze, két és fél éve adta át a szolgálatát. Gyerekkoromban sose hallottam, hogy azt mondták volna, hogy egy bizonyos számra akarjuk növelni a látogatottságot. Sose hallottam tőlük ilyet, mivel sose volt ez a gyülekezet látása. Meg kell értenünk, hogy a gyülekezetünk látása nemcsak annyi, hogy számban növekedjünk, sose ez a végső cél.

 

A mi feladatunk valójában pont az ellenkezője: mindenkit felnevelni a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy mindnyájatokat elküldhessünk. Tulajdonképpen szeretnénk megszabadulni tőletek. (Nevetés) Abban áll a mi sikerünk, hogy ki tudunk küldeni titeket oda, ahova Isten elhívott titeket, hogy hatékony szolgálók tudjatok lenni a munkahelyeteken vagy ahova Isten elhívott. Nem az a sikerünk, hogy mindenkit ide behívjunk, és benn is tartsunk, hiszen odakinn annyira veszélyes, és mindenképpen hozzátok el az összes családtagotokat, hogy mindenki megtérhessen, hogy mindnyájan egy helyen lehessünk. Nekünk nem egy ilyen gyenge evangéliumunk van, hanem Isten Királyságát visszük mindenhova, ahova csak megyünk. Az egyház hasonlít Izráel népére, aki megszabadult Egyiptomból, és volt egy időszak, amit a pusztában töltöttek, mielőtt bementek az Ígéret földjére. Tehát azt mondja a Biblia, hogy Isten KIhozta őket, hogy BEmehessenek az Ígéret földjére. Ez egy bizonyos értelemben az újszövetségi gyülekezet előképe.

 

Isten kihozott minket, hogy elküldhessen minket az Ígéret földjére. És ami közte van, az a puszta. A puszta az a hely, ahol Izráel népe meg tudja tanulni a gondolkodásmódjának a megváltoztatását, hiszen át kell menniük a rabszolgai gondolkodásmódból a fiúi gondolkodásmódba. Itt tanulnak meg Istenre hagyatkozni, hitben járni. Itt ismerik meg Istent és önmagukat is. A pusztát Isten sose egy célállomásnak tervezte. Csak át kellett menniük rajta, hogy bemehessenek az Ígéret földjére. A gyülekezet, a BOL Nemzetközi Szolgálat majdnem olyan, mint a puszta. Nem azt mondom, hogy ez itt a puszta, hanem hogy a pusztában kiképzünk és felfegyverezünk titeket, Istennel kapcsolatba kerültök, és megtanuljátok megérteni, kik vagytok Krisztus Jézusban. De Isten nem azért hívott el titeket, hogy itt maradjatok. Sajnálom. Bármennyire is szeretlek titeket. Ha a legizgalmasabb dolog az életetekben a vasárnapi istentisztelet, és egész héten ezt várjátok, bármennyire is szeretem saját prédikációimat, (nevetés) akkor úgy gondolom borzasztó rosszul végezzük a munkánkat. Amit itt csináltok vasárnapi istentiszteleten, és a házi csoportokban, képzéseken és konferenciákon, az arra szolgál, hogy felkészítsenek titeket, hogy mikor visszamentek a munkahelyetekre vagy ahova az Úr titeket hív, azt a területet elfoglaljátok Isten számára. Megvalósíthatjátok azt, hogy az Ő Királysága a földön lakozzék, mindenütt, ahova csak elhívott titeket az Úr.

 

Tehát ezt kérdezem tőletek: „Hol van számodra az Ígéret földje?” Mert biztos vagyok abban, hogy Isten nem mindannyiunkat arra hív, hogy teljes időben a gyülekezetben szolgáljunk. Néhány embert teljes idejű szolgálatra hív az Úr, de a többséget arra, hogy áztassák el a társadalom minden rétegét, elvigyék az Isten Királyságát, és hatással legyenek az egész társadalomra és kultúrára Isten Királyságának jelenlétével. Amit itt tanítunk az az Isten Királysága. Arra tanítunk titeket, hogyan készítsetek lakhelyet az Isten Királyságának, az Ő jelenlétének, hogy ezt kiáraszthassátok, amerre csak jártok.

 

Érdekes volt, ahogy a konferencia utolsó estéjén Bill Johnson pásztor följött a színpadra, éljenezve, tapsolva, és ez a spontán éljenzés és tapsolás 45 percig tartott. A tavalyi konferencián ugyanezt csinálta, úgyhogy néhány bibliaiskolásom megjegyezte: „Jaj, már megint! Tavaly is ezt csinálta, megint nem fog Bill pásztor prédikálni.” Talán még azt is hozzágondolták egyes segítők, hogy milyen könnyű dolga lesz most Jonathannek, nem kell tolmácsolnia. És elmondták néhányan a házi csoportomból, hogy mikor látták az emberek, hogy megint ezt kezdi el csinálni, voltak, akik elmentek, komolyan! És elmagyaráztam nekik, amit most nektek is szeretnék elmagyarázni, hogy Bill nagyon ritkán csinálja ezt. Életében mindössze háromszor csinált ilyet. Nemcsak Ázsiában, hanem bárhol a világon. És ebből kétszer Tajvanban tette ezt! Történetes ez tavaly és az idén történt. Rögtön utána Hongkongba utaztam vele, de Hongkongban nem csinálta ezt. Szingapúrban is voltam vele, de ott se csinált ilyet. Látjátok, nem vagyunk annyira tudatában ennek a Királyságnak, mint a programjainknak. Mert mit várunk? Egy prédikációt várunk! És te nem prédikálsz nekünk. És Bill ott állt, és azt mondta: „Isten már itt van!” Nem értitek? Úgy hozzászoktunk, hogy van a dicsőítés, aztán az adakozás, a hirdetések, aztán jön a prédikátor, akinek át kell adnia Isten üzenetét. És amikor maga Isten jelenik meg, ezt mondjuk: „Sajnálom, most az Isten Igéjét prédikálják. Sajnálom, Jézus. Kicsit várnod kéne, jó? Mert Neked nem kéne itt megjelenni. Majd amikor vége lesz a prédikációnak, és imádkozunk az emberekért, talán akkor megmutathatod a Te jóságodat, akkor talán lesz idő az ilyen spontán dolgokra. Kérlek, ne zavarj minket az ilyen spontán dolgokkal, főleg itt Ázsiában ne. Mert ez felborítja a biztonságérzetünket.” Nem érezzük magunkat biztonságban, mikor ott áll a prédikátor a színpadon, és nem mond semmit. Bevallom, én is furán éreztem magam először, ahogy ott álltam mellette, mert az újakra gondoltam, a nem hívő gyerekekre és a szüleikre, hogy mit gondolnak majd rólunk. Miféle spiritiszta szeánsznak nézik az összejövetelünket. Azt gondolják, őrültek vagyunk, ahogy nevettünk hangosan, meg mindenféle dolgok történtek. Lester ezt úgy nevezte, hogy az analízis paralízise. És ott álltam Bill mellett, miközben ilyen gondolatok futottak át az agyamon: Na, már megint könnyű dolgom lesz!

 

De aztán kezdtem belépni Isten jelenlétébe, és bennem is valami elkezdődött. Úgy elkezdtem imádni az Urat, mint aki abba se tudja hagyni. Komolyan, így dicsértem az Ura, ez szakadt fel a szellememből. Egyszerűen nem bírtam magammal. Próbáltam abbahagyni, de újra és újra el kellett kezdenem. Szóban dicsértem, aztán énekelni kezdtem, aztán nyelveken, szellemben énekeltem. És 45 percig ott álltam, spontán dicsőítve az Urat, nem is figyeltem arra, mi lesz az új emberekkel. Voltak, akik kicsit kellemetlenül érezték magukat, és leültek, de én egyszerűen fogadtam Isten jelenlétét. Az Ő jelenlétére figyeltem. Olyan könnyű általánosítani: Bill már megint ezt csinálja! De úgy is dönthetünk, hogy felkészítjük magunkat arra, hogy érzékenyek legyünk Isten jelenlétére. Nem tudom, hallottátok-e ezt a bizonyságot arról, ami a Béthel gyülekezetben történt dicsőítés alatt: a dicsőség felhője megjelent az épületben. Egy valódi felhő volt, nem olyan, mint amit a ködgépek csinálnak. Egy valódi felhő, ami megjelent az épületben! Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én ott lettem volna azon az összejövetelen, nem hiszem, hogy szükségem lett volna további prédikációra. Értitek? Ha én lettem volna annak a pásztornak a helyében, aki az alkalmat vezette, bármit is mondtam volna, azzal csak romboltam volna a kenetet. Bármit mondtam volna, még a legeslegjobb prédikációm is megölte volna a kenetet. Hiszen Ő itt van! Néha csak a jelekre figyelünk. Van aranypor? Látok angyaltollat? Ezek csak jelek! De Ő itt van!

 

Egy hete hallottam egy bizonyságot egy Tom Jones nevű pásztortól, aki Randy Clarkkal szolgál együtt. Hongkongban osztotta meg velünk ezt a bizonyságot a Kingdom Culture (Királyság kultúra) konferencián. Tavaly Tajvanban, mikor spontán dicsőítettük az Urat először madártollat keresett, aranyport keresett, azt figyelte, van-e valahol gyémánt, de egyszer csak meghallotta Isten hangját, aki ezt mondta: „Itt vagyok! Miért keresel jeleket? A jel rám mutat, de én itt vagyok. Fogadod az én jelenlétemet?” És akkor bekapcsolódott az Ő jelenlétébe, és Isten megnyitotta a szemeit, és betekinthetett a mennybe. És onnantól fogva teljesen megváltozott az élete.

 

A mennyek országáról szeretnék most beszélni nektek, amely annyira kézzelfogható, elérhető távolságban van számotokra, hogy ha megváltoztatjátok a gondolkodásmódotokat, akkor fogadhatjátok Őt. És ne csak fogadd Őt, hanem menj is el a társadalom mindazon területeire, ahova Isten hív, és légy hatással rájuk, hogy valóban eljöhessen az Isten Királysága. És honnan tudhatjuk, hogy eljött az Ő Királysága? Onnan, hogy annak a területnek a kultúrája úgy néz ki, mint a Királyság kultúrája. És annak a területnek a mércéje az Isten mércéje. De az emberek nem térnek meg? Hadd mondjam el, ha elfogadják a Király mércéjét, számukra nagyon könnyű lesz a megtérés. Úgy is mondhatnám, hogy nagyon természetes dolog lesz. Tudjátok, néha a világ kultúrája ellen dolgozunk, próbálunk valakit megtéríteni, ahelyett, hogy a kultúrára próbálnánk hatni.

 

Néha azt gondoljuk, a munkahelyünkre szeretnénk hatással lenni. Még mindig úgy gondolkodunk, hogy embereket szeretnénk megmenteni. De hadd mondjam el, lehet, hogy megtér egy embercsoport a munkahelyeden, de értsd meg, manapság már nem örökké maradunk meg egy munkahelyen, hanem gyakrabban váltunk munkahelyet. Tehát lehet, hogy egy kisebb ébredést tapasztalsz a munkahelyeden, és kb. 10 ember megtér általad ott. De pár évvel később már mindenki valahol máshol dolgozik. És az a munkahely, amiért keményen megdolgoztál, hogy megtérjenek, már megint ugyanolyan, mint volt. Vagy csinálhatjuk azt is, hogy a kultúrára hatunk, a normákra hatunk. Elhozzuk az Ő Királyságát, az Ő akaratát. Az Ő akarata nemcsak az, hogy az emberek megmeneküljenek, az Ő akarata az, hogy egész nemzetek tanítvánnyá váljanak. Az Ő akarata a kultúrák átváltoztatása. De először is meg kell tanulnunk befogadni magunkba az Ő Királyságát. Ezért mondta Jézus: „Térjetek meg! Az Isten Királysága olyan közel van hozzátok. Ha kinyújtjátok a kezeteket, elérhetitek Őt. Ha megváltoztatjátok a gondolkodásmódotokat, akkor megkaphatjátok az én jelenlétemet.” Értsétek meg, mekkora kiváltság Isten Királyságának jelenlétét hordozni!

 

Emlékszem, hogy János, Jakab és az anyukájuk odamentek Jézushoz, és azt kérték, hogy Jézus mellé ülhessenek az Ő mennyei Királyságában. És tudjátok, mit felelt Jézus? Nem én döntöm el, hogy ki ül mellém, de van valami, amit adhatok nektek. A Királyságot adtam nektek. És Ő odaadta nekünk is az Ő Királyságát! És ezzel minden együtt jár. Ami szó szerint minden. És ezt a Királyságot elviheted mindenhova, ahova csak mész: a Királyság szeretetét, a Királyság erejét, békességét, örömét. A Királyság élete megnyilvánul általunk, az Egyház által, mert Isten hívja vissza magához az egész Földet.

 

Álljunk föl. Csukjuk be a szemünket, és egyszerűen csak fogadjuk az Isten jelenlétét. Amint említettem, sokszor jobban lefoglalnak minket a programok és a megszokott gyakorlatok, minthogy az Isten személyes jelenlétére érzékenyek lennénk. Jézus odaadta nektek az Ő Királyságát. Gyülekezetként meg kell tanulnunk fogadni az Ő jelenlétét, és ezáltal szolgálni! Tudtad, hogy Ő azért adta neked az Ő Királyságát, hogy azt megjeleníthesd mindenütt, ahol csak jársz? Mikor a munkahelyed vagy az iskolád miatt panaszkodsz, tudtad, hogy valami olyat jelenítesz meg, amely ellentétes az Ő Királyságával? Jézus gyülekezetként megtanít minket arra, hogyan hangolódjunk rá erre a Királyságra. Nemcsak vasárnap, nemcsak amikor együtt dicsérjük Őt, de a munkahelyeden is rá tudsz hangolódni az Ő jelenlétére. Ha egy értekezleten ülsz, akkor is ráhangolódhatsz. Ha egy barátoddal beszélgetsz, akkor is ráhangolódhatsz az Ő jelenlétére. Vagy amikor egy olyan családtagoddal vagy, aki még nem tért meg. Mert Ő nemcsak egyéni életeket akar megváltoztatni, hanem családokra, lakóközösségekre akar hatással lenni. Át akarja változtatni a társadalmunkat, a városunkat és nemzetünket. Kezdjétek el keresni az Isten jelenlétét, kiáltsatok fel a szellemetekben: Uram, taníts engem a Te jelenlétedet fogadni. Taníts a Te Királyságod jelenlétében élni. És ha meg kell változnia a gondolkodásmódomnak, Uram, kezdd el formálni azt. Atyám, szeretnénk megtérni abból, hogy sokszor beszorítottuk a Te jelenlétedet a gyülekezet négy fala közé, és úgy gondolkodunk, hogy ez az egyetlen hely, ahol megérezhetjük a Te jelenlétedet. Uram, megtérünk ebből, és felkiáltunk: Jelenítsd meg általunk az Isten Királyságát, amerre csak járunk.

 

Bátorítlak titeket, hogy kezdjetek el imádkozni a munkahelyetekért, vagy ha diákok vagytok, az iskolátokért. Kezdjetek el imádkozni! Kezdjetek el imádkozni a városért, kérjétek el Istentől ezt a várost. Kérjétek, hogy alakítsa át azt az egész iparágat, ahol dolgoztok. Nemcsak azért vagytok ott, hogy pénzt keressetek, hanem hogy hatással legyetek a kultúrára.

 

Atyám, kérlek, jelenítsd meg számunkra az Ígéret Földjét!

 

Lépjetek be az Ígéret Földjébe. Bármely területen dolgoztok -- a médiában, a gazdaságban, az üzleti életben, pénzügyi területen, oktatásban, egészségügyben, művészetekben, sportban, szórakoztató iparban – bármi legyen is az, kezdjetek el Istenhez kiáltani azért a területért. Mondjátok, hogy „Uram, add nekem ezt a földet! Harcolni fogok azért, hogy a Te Királyságod jöjjön el.”

 

„Jöjj, Szent Szellem! Felkiáltunk a Te jelenlétedért, vágyódunk a Te Királyságodra, Uram! Köszönjük, Jézus! Drága Szent Szellem! Atyám, köszönjük, hogy Te hívod vissza magadhoz az egész Földet. És feltámasztod az utolsó időkben a Te egyházadat, hogy hívjuk a Földet. Atyám, kérlek, ezért, hogy beszélj a mi szívünkhöz! Kezdd el felébreszteni a szívünket a mi rendeltetésünk betöltésére, az Ígéret Földje elfoglalására, amit elkészítettél személy szerint mindnyájunknak. Köszönjük, hogy az Egyház nem egy célállomás, hanem egy közlekedési eszköz, mellyel el lehet jutni a célig. Köszönöm, hogy felkészíted a Te gyermekeidet, és tudom, Neked nagyszerű terveid vannak mindnyájunk számára. Ezért hit által átvesszük ezt a küldetést, hit által jogot formálunk erre az Ígéret Földjére. És ez a mi imánk: Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Köszönjük, Uram. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.”

 

Körülbelül fél évvel ezelőtt az Úr elkezdett nekem beszélni az oktatás átformálásáról. Ez részben azért lehet, mert három gyermekem van. Egyszerűen csak beszélni kezdett hozzám arról, hogy mi fog történni a tajvani oktatási rendszerrel. És valami kezdett hatalmába keríteni, nem is értem, miért. Nincs is képesítésem ahhoz, hogy oktatásban dolgozzam, de Isten beszélt hozzám, hogy nyissak egy általános iskolát Tajvanban. Teljes idejű pásztori szolgálatban dolgozom, vezetem a Bibliaiskolát, mégis, Isten azt mondja, van ennél több is. Még több területre szeretne hatást gyakorolni. Szeretne hatással lenni a fiatalokra, a következő nemzedékre itt Tajvanban. És most fogom megkapni az építési tervet arra nézve, hogy egyáltalán milyen legyen maga az épület. Minden pásztor tud már erről, mindig erről beszélek. Ahogy most megosztom veletek ezt az üzenetet, olyan dolgokról beszélek, amiken konkrétan most megyek keresztül.

 

Ezért azt akarom mondani nektek, hogy Isten elkészített számodra is egy Ígéret Földjét, amit csak te tudsz meghódítani! De válaszolnod kell, igent kell mondanod Isten hívására. Persze, nem tudom, hogyan jelenítsem meg, amit Isten nekem adott, hanem csak példaként mondtam, hogy nemcsak gyülekezetet építünk, hanem az Ő Királyságát. És bárhol is vagy, bármivel is foglalkozol, bármire is hívott el Isten, az egy mennyei elhívás Őtőle. Semmivel sem kevésbé Istentől való, mint az itt jelenlévő bármelyik pásztornak az elhívása. És ez valóban a szolgálatnak az a munkája, amire Isten elhívott minket. Most imádkozni szeretnék azokért, akik még keresik az elhívásukat. Vagy ha nem vagy biztos abban, hogy milyen is lehet számodra az Ígéret Földje, imádkozni fogok érted röviden. És felszabadítom ezt a te életed számára. Ha magadra ismertél, emeld fel a kezed, és röviden imádkozni fogok érted. Nem kérem, hogy gyere előre. Nemsokára befejezzük, de szeretnék röviden imádkozni értetek, mert Istennek terve van az életetekkel. Valami csodálatos dolgot szeretne Isten elvégezni rajtad keresztül!

 

„Atyám, Jézus nevében jövök eléd. Atyám, kérlek, jelentsd ki az én testvéreimnek a Te csodálatos terveidet és céljaidat az ő életükre vonatkozóan. Add, hogy érezzék, hogy az életüknek jelentősége van, és be tudjanak kapcsolódni a Te álmaidba, és kezdjék el megvalósítani az ő küldetésüket. Atyám, imádkozom, hogy a bátorság szellemét áraszd ki rájuk, hogy együtt tudjanak álmodni Veled, és megláthassák a Te Királyságod eljövetelét mint a mennyben, úgy a földön is. Köszönjük, Atyám! Szent Szellem, áraszd ki a Te szent jelenlétedet az ő életükre. Jézus nevében imádkozunk. Ámen és ámen!"

 

Legyen az Úré minden dicsőség és minden taps. Köszönjük, Jézus. Izgalmas korszakban élünk, valóban izgalmas korszakban. És amit Isten Ázsiában munkál, amit Tajvanban munkál az egészen fantasztikus! Tehát a legjobb helyen vagytok. Komolyan mondom, nem viccelek. Tehát kezdjük el Isten jelenlétét keresni együtt, egy családként, és meg fogjuk látni, hogy ez a nemzet teljesen átváltozik az Isten Királysága szerint. És ez meg fog történni. Ebben hiszünk, minden alkalommal, amikor missziós csoportot küldünk ki, hogy nemzeteket fogunk átváltoztatni. Ámen? Adjuk Istennek még egyszer a dicsőséget!

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.