Szombat -

Isten ragyogó terve teremtményei számára

(Jonathan Chow)

 

Olyan dolgot szeretnék veletek megosztani ma, amit az Úr már egy ideje a szívemre helyezett. Ezzel kapcsolatban állandóan beszélt hozzám az Úr egész évben. A pihenésről szeretnék nektek beszélni, a szombatnapról, és Isten tervéről az ő gyönyörű teremtményei, az Ő gyermekei számára, akik mi vagyunk. Lapozzunk a Bibliánkban a 2. Mózes 20. részében a 8-11-es versekhez. Mielőtt elolvasnánk, elmondanám, hogy rengeteg ember él a teljes kimerülés határán -- akár fizikai, értelmi, érzelmi vagy szellemi kimerülésről is beszélhetünk. Hányan vagytok itt, akik nagyon fáradtak vagytok? Úgy értem, fáradtan fekszetek le, és fáradtan is ébredtek. Úgy gondolom, nagyjából már mindnyájan átéltük ezt. És mi a megoldás erre? Mi a megoldás a fizikai kimerülésre, az értelmi, érzelmi és szellemi kimerülésre? Nagyon egyszerű a válasz erre: tarts egy pihenőnapot! Nagyjából ennyi az üzenetem! Nagyjából ez az, amiről az Úr nekem egész éven át beszélt: arról, hogy tartsak pihenőnapot. Ez egy egyszerű alapelv, amelyet, úgy gondolom, mindnyájan éveken át megszegtünk. És őszintén szólva,  most kezdem látni ennek a negatív hatásait. Sok embernek van pihenőnapja, de mégsem tartanak pihenőt. Ez nagy különbség. Érzelmileg és értelmileg nem tartanak pihenőt, ezért nem is lesznek kipihentek.

 

Nézzük meg, hogy Isten mit mond a pihenésről a 2 Mózes 20:8-10-ben: „Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.” Ezt mondja Isten. Ezt a szombatnapot meg kell tartanotok. „Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon.” Tehát ezt mondja Isten (11. vers): „Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.” Az elmúlt hetekben az „Áldott élet” sorozatot hallhattátok, amelyben főleg az anyagi áldásról beszéltünk, de ez is az áldott élethez tartozik! „Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.” Tehát azt mondta, hat napig dolgoztok, és a hetediken, vagyis az Úr szombatnapján megpihentek.

 

Az az érdekes, hogy tudjuk, hogy az Úr a hetedik napon megpihent, ugye? De az embert mikor teremtette? Melyik napon? A hatodik napon. Tehát a legelső nap a teremtetése után, amit az ember megtapasztalt, az a szombat volt. Tehát az ember kipihenve megy munkába. Ne értsetek félre, kell dolgoznunk. És elég szorgalmasan tudunk dolgozni, főleg a világnak ezen a részén. A távol-keleti emberek nagyon szorgalmasak. De oka van annak, hogy az Úr pihenni hív minket. Oka van annak is, hogy Ő elrendelte a pihenőnapot. Ez nagyon-nagyon fontos. Hadd tisztázzak pár dolgot a szombatnappal kapcsolatban, hogy félre ne értsétek. A szombat nem azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit. Mit is mond? Valamit meg kell értenünk a szombatnappal kapcsolatban. A szombatnapon, mikor megpihensz a te munkádból, mit csinálsz, mikor a munkádból megpihensz? A Biblia azt mondja, hogy Isten megpihent. Istennek tényleg szüksége van pihenésre?

 

Az eredeti szövegben ez úgy hangzik, hogy mikor Isten megpihent a hetedik napon, azt a kifejezést használja, hogy mély lélegzetet vett. Sokan úgy élünk, hogy még arra sincs időnk, hogy egy mély lélegzetet vegyünk. Néha légzési nehézségünk is van. Annyira telített az időbeosztásunk. Mit jelent az, hogy Isten mély lélegzetet vett? Azt jelenti, hogy hatnapi teremtő munka után, a hetedik napon mély lélegzetet vett, kezdett gyönyörködni a teremtményeiben, az alkotásaiban. A legtöbbünknek nincs arra se ideje, hogy gyönyörködjön a munkája gyümölcsében. Egyik tervtől a másikig rohanunk, egyik feladattól, a másikig, egyik látástól a másikig. Szüntelenül dolgozunk, nem tudunk pihenni, és élvezni mindazt, amit létrehoztunk. Mit csinál Isten a hetedik napon? Gyönyörködik az Ő alkotásaiban. Rájuk néz, és azt mondja: „Ez gyönyörű!” Azt mondja, hogy ez jó. Mit csinál? Nagyra értékeli saját munkáját. Szoktuk mi is nagyra értékelni a munkánkat? Nemigen. Esetleg azt mondjuk, jól van, elmegy, de azt egy kicsit másképp kellett volna, jobban ki kellett volna dolgozni, többet kellett volna tanulni hozzá. Tehát sose tudunk megpihenni. De itt azt látjuk, hogy Isten abbahagyja a munkát, és elkezd gyönyörködni benne, elkezdi élvezni azt, amit alkotott. Ránéz a saját munkájára és azt mondja: „Jó munkát végeztem, ez tényleg nagyon csodálatos! Ez bámulatos!” Van egy fontos tudnivaló a szombatnappal kapcsolatban: ezen a napon gyönyörködnünk kell Isten keze munkájában, az Ő teremtésében. Ha elutazunk gyönyörű helyekre, például a Grand Canyonba, és azt mondjuk: „Hű! Ez annyira gyönyörű!” Ez kivált valami érzelmi, fizikai és szellemi reakciót a szívünkből. Értelmi reakciót is kivált, ahogy elkezdjük nagyra értékelni e teremtett világ szépségét. De a legtöbbünknek erre nincs ideje, és nincs ideje megpihenni se. Az úgynevezett hétvégénkbe is belesűrítünk rengeteg programot. Pedig az fontos, hogy a pihenőnapon gyönyörködni tudjunk Isten alkotásaiban.

 

Egy másik dolog, amit meg kell értenünk a szombatnappal kapcsolatban, az az, hogy a zsidók, az izraeliek számára a szombatnapon, amikor minden munkájukból megpihennek, Istent kell imádniuk. Ez nagyon fontos. Az emberiség azokban az időkben egy mezőgazdaságra épülő társadalomban élt. Egy mezőgazdaságra épülő társadalomban, mikor az emberek munkába mennek, kimennek a földjükre, vetnek, öntöznek, szántanak, keményen dolgoznak, az ember könnyen jut arra a következtetésre, hogy ez az egész rólam szól. Én vagyok az, aki ezekért keményen megdolgozott. És mikor eljön az aratás ideje, könnyen azt mondja: „Ez mind miattam van. Én dolgoztam ilyen keményen.” Vannak nem hívő családtagjaitok? Mikor próbálod rávenni őket arra, hogy adjatok együtt hálát az ételért, főleg, ha a szüleid nem hívők, akkor az édesapád azt mondja: „Inkább nekem hálálkodjál. Én tettem ezt a sült húst az asztalra. Én voltam az, aki gondoskodott erről a családról. Én tartalak el titeket.”

 

Annak idején így volt ez Izrael életében is: dolgoztak a földeken, sokat munkálkodtak. De mi történik, ha meg kell pihenniük? Ezen a szombatnapon az ember arra a következtetésre jut el, hogy ha megpihen, és kinéz az ablakon, azt látja, hogy a növények ma is növekednek, amikor ő nem dolgozik, nem csinál semmit, a növények akkor is nőnek! És akkor kezdünk rájönni, hogy ez nem rólunk szól. Tudunk keményen dolgozni, de nem irányíthatjuk az esőt, a napot, a hőmérsékletet. Annyi olyan dolog van, amit nem tudunk irányítani! És valójában az Isten munkája, az Ő kezének műve az, hogy ezek a növények növekedjenek, és Ő engedi meg nekünk azt, hogy együtt munkálkodjunk vele! Tehát eljutunk az alázatosságra. Elkezdjük megérteni, hogy bár nagyon keményen dolgozunk, még túlórázunk is, de nem a kemény munkánk szerzi meg a pénzt. Néha mindent az erőfeszítéseinkkel hozunk összefüggésbe: ha több energiát fektetek be, akkor több lesz az aratás, több lesz a haszon. Ilyenkor, azonban, nem az Úr kenete és áldása alatt dolgozunk. Az izraelieknek kötelező volt egy pihenőnapot tartaniuk. Számukra ez parancs volt! Amikor nem volt szabad semmit se dolgozniuk, kinéztek az ablakon, és azt látták, hogy a növények most is nőnek, a dolgoknak most is jó előmenetelük van. De az emberi természetünk arra a gondolatra indít, hogy mindez rólunk szól. Az emberi természetünk minden felelősséget a saját vállára vesz. A nem hívő szüleink azt hiszik, hogy mindezt ők tették. De nem ők teremtették a levegőt, amit belélegeznek. Nagyon sok olyan tényező van, amit nem tudnak befolyásolni. Ez a pihenőnap olyan különleges, mert valamit kezdesz felismerni: hogy minden Istenről szól. Minden Őróla szól!

 

Az „Áldott élet” sorozatban megtanultuk, hogy Őrá kell tekintenünk, nem arra, hogy mink van vagy mink nincs. Hiszen Ő a mi Gondviselőnk, Ő a mi forrásunk. Ő számunkra a minden! És Isten úgy rendelte el a szombatot, hogy minden héten újra bekapcsolódhatunk Isten eredeti tervébe. Talán azt mondod: Elég sokat dolgoztam ezen a héten, nagyon sok üzletet sikerült megkötnöm, azt hiszem, talán én voltam a legjobb dolgozó. De szombaton kezded megérteni, hogy mindez Istenről szól. És elkezdesz mély elismerést tanúsítani iránta; szeretet és hála lesz a szívedben. A pihenés parancs! Tudtátok, hogy a szombatnap megtartása parancs? A Tízparancsolatban van, ezzel a parancsolattal együtt: Ne paráználkodj. Eszedbe se jutni megszegni ezt, ugye? És eszedbe se jutna megszegni a kilenc parancsolat valamelyikét, de a legtöbb keresztény számára ez csak kilenc parancsolat, plusz egy javaslat. Tudjátok Isten Top 10-es listáján ez a 4. helyen áll! De miért van az, hogy a legtöbb ember úgy gondolja, elég, ha a kilencet tartja meg? Olvasd végig a Tízparancsolatot, hogy van-e olyan a 4. parancsolatot kivéve, amit semmibe vennél. Szádra vennéd hiába Isten nevét? Lennének más isteneid Őrajta kívül? Hazudjunk, lopjunk, paráználkodjunk? Persze, hogy ne tegyük! Akkor miért lenne pont a pihenőnapra vonatkozó parancsolat az, ami nem a mai időre szól? Mert valljuk be őszintén, úgy gondoljuk, hogy ez nem a most élő embereknek szól.

 

Tíz évvel ezelőtt, mielőtt visszajöttem Tajvanba, hogy elkezdjem itt a szolgálatot, megálltam Izraelben, és rájöttem, hogy szombaton ott még mindig szombat van. Úgy voltam vele, hogy el se hiszem, hogy ti még mindig megtartjátok ezt a szombat dolgot. Például van olyan, hogy szombati lift, és még a lift gombját se nyomhatod meg, hiszen ez is munka. Nem tudtam, hogy szombati liftbe szálltam. A tizedik emeleten voltam, és megállt a lift minden emeleten, én meg azt gondoltam: de hiszen a 21. században élünk! Ki csinálja ezt? Miért vagytok ilyen törvénykezők? Mikor New Yorkban dolgoztam, volt egy ügyfelünk, és hétvégén kellett egy csomagot kiszállítanunk neki. Mondtam neki: Jó lesz, szombaton odaér. De ő azt felelte: „Szombaton? Akkor olyan futárszolgálattal küldje, akiknél nem kell semmit aláírni.” „Miért?”- kérdeztem. „Mert szombatnapon nem írhatom alá.” Gondoltam magamban, talán viccel velem? Persze nem mondtam ki, hiszen az ügyfelemről volt szó. De hát még ezt sem tehetik meg. Az ember kiad egy csomó pénzt, hogy Izraelbe utazhasson, aztán szombaton bezár minden. Olyan, mintha az egész város lakóit elragadta volna az Úr. Sőt, Jeruzsálem egyes negyedeibe be se lehet menni ilyenkor! Nem nagyon lehet ilyenkor sehova bemenni. Mondjuk, a Holt Tengerhez elmehetsz fürdeni, de azonkívül sehova se tudsz menni, mert minden zárva van. Tehát ilyen értetlenül álltam hozzá, nem gondoltam, hogy fontos dolog megtartani a szombatot, nem gondoltam, hogy ennek megszegése bármilyen negatív következménnyel járna.

 

Pedig ha megszegjük Isten pihenésre vonatkozó tervét, ha megszegjük Isten parancsát a szombatra vonatkozóan, annak következményei lesznek. De ha megtartjuk, az áldást hoz. A 2 Mózes 31:14-15 ezt írja: „Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon!”  Ez komoly! Úgy értem, Isten komolyan veszi a szombatot. Azt mondja, hogy aki megszentségteleníti, halállal lakoljon. Tehát a szombatra vonatkozó parancsolat egyike azoknak a parancsoknak, melynek megszegése halálbüntetéssel járt! Persze, most már nem végeznek ki minket azért, ha nem tartjuk meg a szombatot. Mivel a szombat megszegése nem vonja maga után rögtön a halált, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem nagy baj, ha nem tartunk pihenőnapot. Meg kell értenünk, hogy ha a folyamatos munkát nem szakítjuk meg pihenésekkel, az lassacskán mégis megöl! De ez a folyamat fokozatos. Hosszútávon fizikailag, értelmileg, érzelmileg és szellemileg is megöl. Nem egyik napról a másikra történik ez, de ha folyamatosan dolgozunk, pihenő időszakok nélkül -- amikor igazán azt érezhetjük, hogy most megpihenünk, az energiánk fizikailag, értelmileg, érzelmileg is megújul, helyre állunk -- akkor a testünk látja kárát, és érzelmileg is kimerülünk. Hányan jöttetek már rá, hogy ha fizikailag fáradtak vagyunk, az az érzelmeinkre is hatással van? Például, mikor fáradtak vagyunk, türelmetlenebbek vagyunk. És ha nem vagyunk olyan türelmesek, mint szeretnénk, akkor az hatással van a kapcsolatainkra. Az emberekkel való kapcsolatainkra, főleg a családtagjainkkal való kapcsolatunkra. Tehát valójában úgy tud ölni, hogy észre se vesszük. Hatással van a családtagjainkkal való kapcsolatunkra, fizikailag és érzelmileg is hat ránk.

 

Érdekes, amit a 2 Krónika 36: 20-21. ír: „Azokat, akik az öldöklést átvészelték, fogságba vitette Babilóniába, és őt meg fiait kellett szolgálniuk mindaddig, amíg a perzsa királyság uralomra nem jutott, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.” Itt arról olvasunk, hogy Izrael népét fogságba viszik, rabszolgaként dolgoztatják 70 évig. Miért pont 70 évig? Azt mondja nekünk itt ez az igeszakasz, hogy azért, mert semmibe vették Isten arra vonatkozó parancsát, hogy hagyják Izrael földjét pihenni 7 évenként. Tehát volt szombatnap, és szombatév is, és volt a kürtzengés éve. Eljött a hetedik év, és ők eldönthették, hogy megművelik-e a földet, vagy pihentetik. 490 éven át 70 lehetőség adódott volna, hogy szombatévi pihenést biztosítsanak a föld számára, de ők úgy döntöttek, hogy inkább megművelik, minden egyes alkalommal. Úgy gondolták, megúszhatják azt, hogy a szombatot megszegték. De felgyülemlett mindez. Tehát ha a 490 évet 7-tel elosztjuk, az 70 év. 70 évig voltak fogságban, hogy a föld élvezhesse közben a szombati pihenést ebben a 70 elmulasztott szombatévben. Tehát az elmulasztott szombat végül utolérte őket. Hasonlóképpen, azok a szombatok, melyeket mi mulasztunk el, felgyülemlenek, és végül utolérnek minket. Nagyon világos következményekben fog ez megnyilvánulni az egészségünkben, a kapcsolatunkban és érzelmi egészségünkben. Csak idő kérdése. Sokan még túl fiatalok vagytok, hogy ezt tapasztaljátok, de higgyétek el, mikor elértek egy bizonyos életkort, ez meg fog mutatkozni. Tehát a pihenés parancs.

 

 De itt nemcsak a parancsolat megtartásáról van szó, a pihenés Isten áldása is egyben. Érezted már úgy, hogy nem tudsz döntést hozni vagy világosan gondolkodni, mert túl fáradt vagy hozzá? Ha nem pihenünk, nem lesz elegendő energiánk. Vajon hány jó ötlet vész kárba a családunk, a munkánk, a gyülekezetünk számára azért, mert kimerültek vagyunk? Biztosan mindnyájatoknak van úgy, hogy éjszakáztok, mert mondjuk másnapra van egy határidőtök, be kell adni valamit, vagy egy vizsgátok, amire fel kell készülni. Hányan jöttetek már rá, hogy ez nem annyira hatékony? Az olyan írott anyag, ami egy éjszaka során született meg, az nem igazán jó minőségű, ezt mindnyájan tudjuk. Nem igazán jól működik a szervezeted sem, Red Bullt iszol, de közben tudod, hogy sokkal jobbat is tudnál alkotni. A 2 Mózes 31:17-ben azt olvassuk, hogy a hetedik napon Isten megpihent és felfrissült. Ezek döbbenetes szavak! Hogy tud a Mindenható Isten felfrissülni? Hiszen nincs fizikai teste, ez a vers nyilvánvalóan nemcsak a fizikai pihenésre utal, hanem ahogy mondtam, szó szerint azt mondja, hogy levegőt vett. Miután Isten megteremtette a világot, abbahagyta a munkát, és levegőt vett. A szombat lehetővé teszi számunkra, hogy megálljunk és levegőt vegyünk. És a megállásnak és levegővételnek ez a folyamata újraindítja az elménket, a testünket, az érzelmeinket és a szellemünket. Ez áldás, nem teher! És mindnyájunknak szüksége van rá.

 

De nem tudom, ti hogy vagytok vele, én néha rosszul érzem magam, mikor pihenek, mikor nem csinálok semmit. „Mit csinálsz?” „Semmit.” „Mi a terved mára?” „Semmi.” Azért van ez, mert azt szeretjük, ha hatékonynak érezhetjük magunkat. Az jó, ha hatékonyak vagyunk, azért mondta Isten, hogy hat napig munkálkodjunk. Jó dolog a hatékonyság. De mint említettem, néha az identitásunkat a hatékonyságunkra alapozzuk. Az önbecsülésünket saját hatékonyságunk szemüveglencséjén keresztül látjuk. Ha hatékony vagyok, szeretem önmagam. Jól érzem magam, ha még többet dolgozom, hiszen én többet teszek nálad. Hatékonyabb, termelékenyebb vagyok, és több pénzt is keresek. Tehát hajlamosak vagyunk a saját értékünket a hatékonyságunkhoz kötni. Pedig az identitásunk nem a teljesítményünkön múlik. Mégis úgy neveltek minket, hogy azok vagyunk, amit teljesítünk. Tehát a pihenés nagyon nehéz, főleg nekünk itt a Távol-Keleten. Nekem két kicsi gyerekem van, és próbálom megteremteni a családom számára Isten Királyságának a kultúráját, de a társadalmi nyomás igen nagy. Mikor elkezdik az iskolát, és majd azt látják, hogy az összes többi gyerek mindenféle szakkörökbe, különórákra, előkészítő tanfolyamokra és angolórákra jár… És a szülők is mind azt mondják majd nekünk, hogy csak nem akarhatjuk, hogy a gyerekeink lemaradjanak valamiről. Az ilyen dolgokat korán el kell kezdeni.

 

Itt a Távol-Keleten a hétvége sose a pihenésről szól, hanem arról, hogy behozzuk a lemaradást, vagy éppen még nagyobb sebességre kapcsolunk, hogy elől maradjunk a versenyben. Mindenki más pihen, de te tanulsz. Miért? Már így is te vagy a legjobb! Én is ebben a rendszerben nevelkedtem. Egyszerűen nem tarthatsz pihenőnapot, hiszen akkor rosszul éreznéd magad. Ha diák vagy, nem mondhatod a szüleidnek, hogy ma nem tanulok, inkább pihenek. Szükségem van arra, hogy egy napig csak önmagammal foglalkozzak. Micsoda? Egyszerűen csak nagyra kell értékelnem saját magam. Ez annyira szembemegy a kultúránkkal, legalábbis a világi társadalom szerint, mégis, akkora áldás! Néha annyira bele vagyunk ragadva saját magunkba, azt hisszük, minden rólunk szól: ha nem tanulok, nem kapok jó jegyet. Nem azt mondom, hogy ne tanuljatok, de azt mondom, hogy Őbenne meg tudtok pihenni, és engedhetitek, hogy Ő segítsen a tanulásban. Tanulhatnál egyedül is, de mennyivel jobb, mikor engeded, hogy az Ő kenete, az Ő ereje, az Ő kijelentése segítsen a tanulásban. Annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nem engedjük, hogy Isten közbeavatkozzon: „Istenem, most ezt kell megoldanom, de egyedül is megy.” Isten pedig ezt mondja: „Pihenj egy napot, akarok beszélni veled.” „Nem, Uram, sajnálom, de túl sok a dolgom. Van egy látásom, amit szeretnék megvalósítani.” ”Én már adtam neked látást, ami áldásodra van, nem károdra. Hogy felvirágoztassalak, nem hogy borzasztóvá tegyem az életed. Ez egy áldás.” A pihenésnek olyan jótékony hatásai vannak, amelyet Isten mindnyájunk számára tartogat.  Ez az Ő terve számunkra.

 

A 92. zsoltár címében azt látjuk, hogy ez kimondottan szombat napi zsoltár. A 11. versben azt írja a zsoltáros: „friss olajjal kentél meg engem.” Más szóval azt mondja, hogy mivel megpihenek, és ezzel az Urat megtisztelem, új kenetet kapok. Lehetséges az, hogy a kenetünk mértéke attól is függ, hogy tiszteletben tartjuk-e ezt az alapelvet? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha több kenetet akarunk, keményebben kell dolgoznunk: többet kell imádkozni, többet kell olvasni a Bibliát, többször kell böjtölni. Pedig ha egyszerűen csak félreteszünk minden héten egy napot az Úr számára, akkor feltöltekezünk, és felfrissülünk. Ahogy mondom, mindig rosszul éreztem magam a pihenéssel kapcsolatban. Úgy éreztem, valamit mindig csinálnom kell. És mi, pásztorok, szombaton szolgálunk, vasárnap szolgálunk, ezért legtöbben hétfőn szoktunk pihenőnapot tartani, de az elmúlt tíz évben nem igazán volt önmagam számára igazi hétfőm, mert a bibliaiskolában is tanítok. Én vagyok a legfiatalabb tanár, ezért rám marad általában a hétfői nap. És többen tudjátok azt is, hogy pásztorlok egy olyan csoportot is, amit úgy nevezünk, hogy „hétfő esti közösség,” ami minden hétfő este összejön már öt vagy hat éve. Minden áldott hétfőn. Tíz éve szolgálok. A hetedik évemnek szombatévnek kellett volna lennie. De én azt mondtam, nincs olyan, hogy szombatév, az Isten országa előretör, hogyan tudnék egy évet pihenni? Ez lehetetlen! Még szombatnapot se tartok, nemhogy szombatévet! De tudjátok, milyen fontos a szombatnap?

 

Valaki a pásztori hivatást ahhoz hasonlította, mintha egy hatalmas, 18-kerekű üzemanyagszállító kamiont vezetnénk. Minden héten végigmegyünk mindezekre a különböző állomásokra, feltöltjük őket üzemanyaggal a kamionunkból. Más szóval az a faladatunk, hogy üzemanyagot biztosítsunk a többi ember számára. A családunknak, a csoportunknak, a vezetőinknek, a gyülekezeti tagoknak. Nektek is van hasonló feladatotok. Lehet, hogy más a foglalkozásotok, de kell, hogy legyen bennetek is üzemanyag, amivel feltölthetitek a családotokat, a munkatársaitokat, a kapcsolataitokat. Ez mindenkire vonatkozik. Sokan azonban úgy döntünk, hogy nem megyünk vissza a benzinkúthoz, mert amíg töltődünk, az alatt nem érezzük, hogy bármit is elvégeznénk. Hadd mondjam el, szombatnapon nem végzünk el valóban túl sokat, lehet, hogy semmit se. Ezért csak szüntelenül megyünk egyik állomásról a másikra, feltöltjük az embereket, mert nem akarunk arra időt pazarolni, hogy ne csinálnánk semmit. Én is utálok időt pazarolni. De mi történik? Végül elfogy az üzemanyagunk!

 

A pihenés nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, hanem hogy felfrissülünk és feltöltődünk! Meg kell értenünk, hogy Isten nem minket teremtett a szombatért, hanem a szombatot teremtette értünk. Ez a mi javunkat szolgálja. Az Úr elkezdett beszélni nekem a szombat fontosságáról már tavaly november vagy december tájékán. Mondta nekem, hogy tartsak pihenőnapot, de én azt feleltem: „Uram, nem tehetem. Tanítanom kell hétfőn, és aztán ott a hétfő esti csoport.” De felismertem a pihenőnap fontosságát, és most már nem tanítok hétfőnként, és a hétfő esti imacsoportot is kedd estére tettem át. Ennek ellenére, továbbra is hétfő esti csoportnak nevezik. Hirdetik, hogy a hétfő esti csoport kedden jön össze, ami számomra elég bonyolult, nem igazán értem a logikát. Kezdem átrendezni a programjaimat, hogy egy napot pihenhessek, és ez csodákat művel az életemmel fizikailag, érzelmileg, szellemileg és értelmileg! Ez a pihenőnap kezdetben annyira nehéz volt számomra! Olyan sok telefonhívást kaptam. Főleg kezdetben, mikor eldöntöttem, hogy hétfőn pihenőnapot tartok, annyi telefonhívást kaptam, annyiféle számomra nagyon vonzó szolgálati lehetőséggel kapcsolatban hívtak, ami pontosan hétfőn lett volna. Az első két hónapban ez így ment: „Elvállalnád ezt?” „Ó, ez nagyon jó lenne! Nagyon úgy érzem, hogy Isten erre hív engem. Mikor lesz ez? Ó, hétfőn?” Ó, Uram, pedig ez nagyon tetszett volna nekem!

 

Számomra még mindig nagyon nehéz, mert ahogy mondom, nagyon szembemegy a kultúránkkal. De azért akartam elmondani ezt nektek, mert az Úr szólt hozzám ezzel kapcsolatban. Ez a pihenőnap nagyon-nagyon-nagyon fontos az egészségetek szempontjából. Nem szeretnénk, ha bárki is kiégne ebben a szolgálatban. Nem akarjuk, hogy bárki is itt fizikailag kimerüljön. Lehetséges, hogy tartozol magadnak azzal, hogy adj magadnak egy pihenőnapot? Lehetséges, hogy ha ezt megadod magadnak, akkor annak áldásait fogod tapasztalni? És ha nem teszed, annak is learatod a következményeit. Hadd mondjam el, hogy a pihenés Isten tervének a része számotokra! Nem akarja, hogy fáradtak legyetek. A keresztényeknek nem kéne fáradtaknak lenniük. A keresztényeknek nem kéne kiégniük. A keresztényeknek a szívét öröm kéne, hogy betöltse! Sokszor mégis fáradtak vagyunk, stresszben élünk, nem érezzük a békességet. Kétségbeesetten keressük a békességet, a megnyugvást. Erre pedig ennyi a válasz: tarts egy pihenőnapot!

 

Áprilisban Izraelben jártam. Megint szombatnapon voltam ott. Hadd mondjam el, hogy ezúttal, mivel az Úr már beszélt hozzám ezzel a témával kapcsolatban, nagyon nagyra értékeltem, ahogy ennyire szó szerint betartják a szombat törvényét. A zsidók és a távol-keletiek nagyon hasonlóak: nagyon szorgalmasak, nagyon szeretnek dolgozni és szeretik a pénzt. De amiben különbözünk, az az, hogy őket a törvény arra kötelezi, hogy tartsanak pihenőnapot. És mikor pihenőnap van, azt teljes mértékben be kell tartaniuk. Megszabják, hogy mit nem szabad tenni szombatnapon, és azt is megszabják, hogy ilyenkor együtt legyen a család. Még csak tüzet sem gyújthatnak, tehát főzni se szabad. Ezért sokan előre elkészítik az ételt, vagy étterembe mennek, és azt lehet látni, hogy együtt van sok család. Figyeltem őket, ahogy a szombati vacsorát elfogyasztják együtt, a szülők, a gyerekek, ahogy meggyújtják a gyertyákat a hagyományos szertartás szerint. És én csak figyeltem őket, ahogy esznek, beszélgetnek, az apuka mesél dolgokat. Tudjátok, hogy még a családi vacsoráink se igazán családi vacsorák már?

 

Néhányan most azt kérdezik, vajon hogyan tartsunk pihenőnapot. Hadd mondjak el valami nagyon gyakorlati dolgot. Mindnyájan nagyon szeretjük a telefonunkat. A technológia valóban csodálatos, de ugyanakkor átokká is válhat. Elfogyaszthatsz nyugodtan egy vacsorát a szeretteiddel úgy, hogy ez a készülék meg ne szólalna? Hányan vagytok úgy, hogy elmentek vacsorázni a családotokkal (vagy a barátaitokkal), és mindenki a telefonját figyeli, az üzeneteire válaszol? Ennek van egy csodálatos szerepe, hogy a távol lévő embereket közel hozza az SMS-ek, a facebook, és egyéb alkalmazások által. De ez azzal jár, hogy a hozzád legközelebb álló emberek távolinak fognak téged érezni. A családi kapcsolatokra rossz hatással van. El kell ismernem, én is nagyon telefonfüggő vagyok, tehát magamnak is prédikálok. Emlékszel, mikor még nem volt ez az okostelefon-korszak? Vannak, akik túl fiatalok ahhoz, hogy erre emlékezzenek, de vagytok itt olyanok, akik még emlékeztek arra, hogy volt idő, mikor nem volt ilyen telefonunk. Mielőtt okostelefonunk lett, olyan telefonunk volt, ami nem annyira okos, még régebben fekete-fehér telefonunk, azelőtt pedig ilyen furcsa kis csipogó, amitől az ember olyan fontosnak érezhette magát. Aztán meg kellett állnunk egy telefonfülkénél, hogy visszahívjuk, aki keresett. De sokan már azt se tudják, mi az a telefonfülke. De még régebben semmi se volt, csak otthoni vezetékes telefon. Ha valaki próbált elérni, és nem olyan jól ismert, akkor valószínűleg csak a munkahelyi telefonszámod volt meg neki, ezért ott próbált elérni. Tehát ha nem voltál benn, akkor nem voltál benn. Attól még az élet ment tovább. Ha kicsit jobban ismert, megvolt neki az otthoni telefonszámod, akkor megpróbált otthon elérni. De ha nem voltál otthon, akkor nem voltál otthon. Most mit tegyenek? Várjanak, míg hazaérsz!

 

De a mobiltelefon által bármikor bárhol elérnek minket, és azonnali választ kérnek. Például akkoriban, ha a családom úgy döntött, hogy egy különleges vacsorát valahol elfogyasztunk együtt, nem volt mobiltelefonunk, tehát ez valóban a családdal együtt töltött idő volt. Még ha valaki a gyülekezetből felismerte is az édesapámat, aki szintén pásztor volt, köszöntötte őt, de felismerte azt, hogy most a családjával együtt vacsorázik, így miután köszöntötte, visszament a saját asztalához. Így működött. És volt idő, amit a család együtt töltött, volt idő, amit a feleségeddel vagy a férjeddel együtt tölthettél, és élvezhettétek ezt az együtt töltött, minőségi időt. De mivel már itt az okostelefon, lehet, hogy én éppen a feleségemmel és a két gyerekeimmel együtt vacsorázok, de valaki üzenetet küld nekem, hogy Jon pásztor, nekem most erre vagy arra van szükségem. Annak idején elmentünk valahova vacsorázni a családdal, és az emberek felismertek, vagy barátokba botlottunk, milyen lett volna, ha odajön egy gyülekezeti tag, és elkezdi mondani, hogy a párkapcsolatában komoly gondok vannak, arra gyanakszik, hogy megcsalja a barátnője. Ilyet nem tett volna, ugye? Inkább egy másik időpontot, másik helyszínt keresett volna ahhoz, hogy ezt elmondja. De a telefonod azt az érzetet kelti mindenkiben, hogy mindig elérhető vagy. Mikor üzenetet írnak, azonnali választ várnak. Ezt néha érzékeltetik is, ahogy plusz kérdőjeleket írnak, vagy visszakérdezgetnek, hogy nos, mi van. Voltatok már úgy, hogy éreztétek ilyenkor a sürgetést? Akkor ezt most szorozzátok meg százzal: nekünk, pásztoroknak ilyen az életünk. Mert nekünk elérhetőnek kell lennünk. A pihenőnap megtartása azzal kezdődik, hogy megfelelő viszonyod van a telefonoddal. Tudjátok mi az első számú válóok az amerikai prédikátoroknál? A közösségi média. A facebook és egyéb oldalak által ki tudja, ki mindenkivel kerülsz összeköttetésbe. Ezeken keresztül mindig mindenkit értesítünk mindenről, ami velünk történik, a társunknak meg fogalma sincs semmiről, se a gyerekeinknek. Akkor most mi a fontossági sorrend? Amikor a szombatnapról beszélünk, azon múlik az egész, hogy mi a fontossági sorrend az életünkben. Ezért szeretnélek titeket arra buzdítani, hogy kezdjetek el pihenőnapot tartani. Tudatosan szakítsatok időt erre!

 

Egyszer Rob pásztortól hallottam egy történetet. Egy másik pásztorral próbált egy találkozót megbeszélni, és azt mondta: „Menjünk el együtt ebédelni! Ráérsz ezen a napon?” „Arra a napra nincs programom.” „Jó, akkor találkozzunk!” „Nekem nem jó.” „Hogyhogy nem jó? Most mondtad, hogy nincs aznapra programod.” „Igen, aznap nincs semmi programom.” „Akkor találkozzunk.” „Nem lehet.” „De azt mondtad, hogy semmi programod.” „Robert, úgy látom, nem érted. Aznapra azt írtam a naptárba, hogy ’Semmi.’ ” Tehát beírjuk a naptárunkba, hogy semmi. Kérdezik tőlünk: „Aznap mit csinálsz?” „Semmit.” Peter pásztor most nincs itt, de nem missziós útra ment, hanem a feleségével utazott el, hogy a lehető legszentebb dolgot valósítsa meg, ami a semmi. Egyszerűen csak pihen, kikapcsolódik! Chang pásztor is elment szabadságra, ahonnan nemrég jött vissza. És én is elutazom ma este, de nem szolgálni megyek, hanem azért megyek el, hogy négy hétig semmit se csináljak. (Taps) Tíz év alatt ez lesz az első ilyen eset.

 

Valójában három napot szolgálni fogok, sajnos, ezt nem sikerült lemondanom, bár nagyon igyekeztem. Az Asia for Jesus egy konferenciát tart Los Angelesben, és mivel ott vagyok, ezt elvállaltam, nem hivatkozhattam arra, hogy most semmit se csinálok. Három-négy napot szolgálok. Nehéz volt viszont lemondanom azt a sok szolgálati meghívást, amit a hétvégekre kaptam: „Hát, ha már úgyis itt vagy… Nem sok időt vesz el. Hozd el a gyerekeket is, nagyon szeretjük a gyerekeidet!” Úgy nőttem fel, hogy a szüleimmel együtt szolgálati utakon voltunk, amerre csak jártunk, és szeretem ezt, ne értsétek félre, de a gyerekeim számára valami mást akarok nyújtani. Múltkor is elvittem őket valahova, és megkérdezték: „Apa, fogsz szolgálni?” Ettől úgy érzik magukat, hogy a szolgálatomnak a mellékterméke az, hogy velük is el kell töltenem egy pár órát például valamilyen vidámparkban vagy játszótéren. Ehhez képest én egy kicsit mást akarok nyújtani nekik. Hiszen való igaz, a múltkor is szolgáltam ott, ahol kérdezték. Ezt azért elég nehéz közölni a gyerekekkel. Tehát még mindig tanulom ezt, és nem könnyű, főleg a mi kultúránkban.

 

De szeretnélek mindnyájatokat arra bátorítani, hogy kezdjetek el pihenőnapot tartani! Jót tesz nektek. Jót tesz a testeteknek, jót tesz az elméteknek, jót tesz a lelketeknek és jót tesz a szellemeteknek. És Isten ezt nagyon szereti! Isten nagyon szereti, amikor nem csináltok semmit. Persze nem mindig. Na, jó, mondjátok, akkor most elő a videojátékkal. Hét nap videojáték, mert Jon pásztor ezt parancsolta. (Nevetés) Érdekes telefonhívásokat kapnék. Egyszerűen csak bátorítani szeretnélek titeket erre, úgy gondolom, hogy Isten nagyon szeretné, ha képesek lennénk megpihenni. Most Isten jelenlétébe megyünk, folytatjuk a dicsőítést. Remélem, az Úr szólt a szívetekhez ezen az üzeneten keresztül. Menjünk az Úr jelenlétébe!

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.