Élet Isten Királyságában tanítássorozat

(Jonathan Chow)

 

1. Kapcsolatok

 

Ma arról szeretnék beszélni, hogyan lehetnek nagyszerű kapcsolataink. Mostanában sokat tanított engem az Úr erről. Vannak fizikai szükségleteink, és szellemi szükségleteink. A legtöbb ember felismeri a fizikai világot, ugyanakkor nem tudja, hogy szellemi világban is élünk. Vannak fizikai szükségleteink, például szükségünk van vízre, élelemre, levegőre, és ha ezeket nem elégítjük ki, tudjuk, hogy nagy bajba kerülünk. De a legtöbb ember nincs tudatában annak a veszélynek, amit a szellemi szükségleteink betöltésének hiánya okoz. Így aztán sokan folyamatosan olyan életet élnek, hogy a szellemi igényeiket nem töltik be. Ez azonban ugyanolyan problémát okoz, mintha a fizikai szükségleteinket nem töltenénk be. Tehát ebből a szempontból szeretnék kiindulni, és arról beszélni, mit jelent a kapcsolat létesítése, a kapcsolat megtartása, valamint arról, hogy mit jelent nagyvonalúan vetni, befektetni a kapcsolatokba.

 

Mózes 1. könyvénél fogjuk kezdeni, és azt nézzük meg, hogy Isten hogyan teremtette az embert, hogyan teremtett meg minket. Az 1 Mózes 1:26-28 így szól: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”

 

 Tudom, hogy ismerős ez az igerész, Isten így teremtett minket. De pár dologra szeretnék rámutatni, mielőtt továbbvinném a prédikációm üzenetét. Meg kell értenünk, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, hogy uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon és az összes vadállaton. Meg kell értenünk itt az ember teremtésénél, hogy az ember különbözik minden más teremtménytől, hiszen Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Miért fontos ez? Ez azért rendkívül fontos, mert ahhoz, hogy Istennel kapcsolatunk, mégpedig egy szívbéli kapcsolatunk lehessen, ahhoz hasonlítanunk kell Őhozzá. A teremtésnek ez a része elkülönített minket minden más teremtménytől. Képességünk van arra, hogy megértsük Isten szívét és hozzákapcsolódjunk az Ő szívéhez, hiszen Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett, bennünk a Krisztus értelme van. Ez az jelenti, hogy lehetőségünk van arra, hogy az Ő végtelen bölcsességét és tudását kiaknázzuk. Mikor megáldotta az első emberpárt, Isten ezt mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!” És ha a 2. részhez lapozunk, ott is erről beszél, de kicsit másképp fogalmaz: „Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.” (19. vers) Tehát Isten az embereknek azt a feladatot adta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, tehát egyre többen legyenek. Ez azt jelenti, hogy vállaljatok gyermekeket, nagyon sokat. Mert a kettő még nem jelent szaporodást. Hamarosan megszületik a harmadik gyermekem, tehát most mi ezt a bibliai elvet követjük. Nagyon biblikus pásztorotok van. „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!”

 

De hogyan uralkodhatunk a föld felett? A 19. versben Isten valamilyen döbbenetes dolgot tett: az állatokat „odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi.” Meg kell értenünk, hogy az, hogy az ember elnevezett más teremtményeket, arra utal, hogy hatalma volt. Az a személy nevezi el a másikat, akinek hatalma van fölötte. Például én neveztem el a gyermekeimet. Bár néha úgy gondolják, nekik van hatalmuk rajtam, de én adtam nekik nevet. Tehát az, ha elnevez valaki valamit, azt jelzi, hogy hatalma van fölötte. Isten odavitte az összes állatot Ádámhoz, hogy nevezze el őket, és ezzel azt mondta: „Ádám, te az összes állat felett állsz. És uralkodhatsz rajtuk. Azzal kezded az uralkodásodat, hogy elnevezed őket.” Most ez azt jelenti, hogy Isten nem tudta a nevüket? Volt Őnála egy pillanatnyi filmszakadás, és elfelejtette, miért teremtette meg őket? És akkor szólt Ádámnak, hogy segítsen? Nem! Ez arról szólt, hogy Ádám együtt munkálkodott Istennel. Isten tudja, melyik állatot miért teremtette, mi volt a célja velük, milyen hasznot hajtanak, hogyan tudnak együtt élni, és felhatalmazta őket arra, hogy az Isten dicsőségére éljenek. És Isten tudatosan Ádám elé vitt minden állatot, hogy nevezze el őket, és nem az történt, hogy Ádám csak nézte az állatot, próbálván kitalálni, hogy néz ki, milyen szerepet tölt be, mi volt vele Isten célja. Ádám nemcsak találgatott, hanem együtt munkálkodott Istennel, és belekapcsolódott Isten végtelen bölcsességébe és tudásába. Mikor odajött egy állat, aminek hatalmas fülei és hosszú orra volt, Ádám ránézett és ezt gondolta: „Hűha, Uram! Ezt Te teremtetted?” Tehát Ádám rácsatlakozott Isten végtelen bölcsességére és tudására. Az által, hogy megértette Isten szívét az adott állattal kapcsolatban, megértette az Ő célját vele, és ennek megfelelő nevet adott neki: „elefánt.”

 

Ez Isten és az ember közti együttműködés volt. Az embernek megvolt az a képessége, hogy elérje Isten végtelen tudását. Ez olyan mint egy internetes kereső. Nekünk most nincs végtelen tudásunk, de mindig mindenre rá tudunk keresni az interneten. Például ha kérdeznék tőled valamit, amit nem tudsz, azt mondanád: „Jon pásztor, várj, kérlek, öt percet, és felmegyek a wikipédiára vagy valahova máshova, és bár most még nem tudom az információt, mindjárt kiderítem és odaadom neked.” Bármire rá tudsz keresni, és egy pillanat alatt szakértővé válhatsz. Lehet, hogy ez nem a saját tudásod, de azt mondhatod: „Figyelj, erre az információra volt szükséged.” Ilyen típusú kapcsolatunk volt Istennel, bármikor kideríthettünk bármit. Mintha miénk lett volna a világ legnagyobb internetes keresője. Sokan vagytok így, hogy szerettek az interneten rákeresni dolgokra? És nem szerettek bizonytalanságban lenni. Amikor mondják nektek, hogy lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy úgy, akkor azt mondjátok: „Inkább rákeresek az interneten. Meg kell találnom a választ, meg kell találnom a megoldást. Nem élhetek bizonytalanságban, amikor léteznek internetes keresők.” Ilyen kapcsolatunk volt Istennel, mivel minket a saját képére és hasonlatosságára teremtett, és ezért rendelkezésünkre állt Isten végtelen bölcsessége és tudása, hogy megértsük minden teremtmény célját és rendeltetését.

 

De mi történt, mikor az ember bűnbe esett? A bűnbeesés előtt, mikor Ádám elnevezte a teremtményeket, ő értette és tudta Isten szívének gondolatát az adott állattal kapcsolatban. És minden vadállat felett uralkodott Isten dicsőségére, az Ő terve és célja szerint. Nem bántalmazta az állatokat, nem szipolyozta ki a természetes erőforrásokat, mert értette, hogy Isten miért teremtette ezeket. Megvolt ez a tudása, és képes volt ehhez a tudáshoz hozzáférni. De a bűnbeesésről azt szoktuk mondani, hogy elszakadtunk Istentől, hiszen a bűn ezt okozta. Fizikailag és szellemileg is elszakadtunk. De valami más is elveszett: az a képességünk, hogy hozzákapcsolódjunk Isten szívéhez, s az Ő végtelen bölcsességéhez és tudásához. És mi történik ezután? Nem értjük, Isten miért teremtette az állatokat, miért teremtette a természetet. És vajon mit csinált az ember? Elkezdett kihasználni mindent a saját célja érdekében. Most már ez mind csak önmagunkról szól. Nem tudom, Isten miért alkotta meg ezt az állatot, de nemcsak nagy fülei és hosszú ormánya van, hanem hosszú agyara is, ami nagyon értékes. Próbálok megszerezni magamnak minél több agyarat, és eladom őket jó sok pénzért. Nem tudom miért teremtette Isten ezt a természeti erőforrást, de én ezt ki tudom használni, és jó sok pénzt kereshetek vele. Azért teszek így, mert nem értem, Isten miért alkotta ezeket!

 

Most menjünk egy szinttel feljebb. Nem tudom, hogy Isten miért teremtett téged. Fogalmam sincs, miért élsz. Csak azt tudom, hogy én azért vagyok itt, hogy csak a magam javára gondoljak. Nem tudom Isten tervét és célját a te életedre, nem értem meg, mennyire dicsőséges teremtés vagy, nem ismerem fel az értékeidet, egyszerűen nincs erre képességem, hiszen nem én alkottalak. És mit gondoltok, mi fog történni? Az emberi kapcsolatokat is kihasználjuk! Akkor leszek a barátod, ha ezt megteszed nekem. Csak annyira vagy értékes, amilyen a társadalmi és anyagi helyzeted. Csak azért vagy fontos számomra, mert népszerű vagy az iskolában, azért lettem a barátod, hogy én is népszerűbb legyek. De mostantól fogva, nem hiszem, hogy szükségem lesz rád. Tehát elkezdtük kihasználni nemcsak a teremtett világot, hanem az embereket is. Mivel fogalmam sincs, Isten miért teremtett téged, ezért csak külsőségek alapján tudlak elismerni. De meg kell értenünk, hogy Isten alkotott minket. Mindannyiunkat egyedi módon a saját képére és hasonlatosságára. Mindnyájan az Ő képére és hasonlatosságára lettünk teremtve, ami azt jelenti, hogy mind hordozunk egy darabkát az ő képéről és hasonlatosságáról az életünkben. Ha ezt nem értem, ha mindent csak fizikai szempontból értelmezek, a fizikai világ szemszögéből, akkor a következő fog történni.

 

Ismeritek Bábel tornyának történetét? 1. Mózes 11-ben így szól: „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak kelet felé, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.” Ahhoz, hogy ezt megértsük, lapozzunk pár résszel későbbre, ahhoz a történethez, mikor Ábrahám, és az unokaöccse, Lót egymástól elváltak. Azt írja a Biblia, hogy Béthelben voltak, mindkettőt nagyon megáldotta Isten, és az embereik elkezdtek veszekedni a legelők miatt, és Ábrahám Lóthoz ment, és ezt mondta: Ne csináljuk ezt, hiszen egy család vagyunk. Tudod mit? Mondd meg, merre mész, és én az ellenkező irányba indulok. És azt mondja a Biblia, hogy Lót egy Sodomához és Gomorához közeli síkságra ment. Nagyon érdekes, hogy az eredeti héber azt mondja, hogy keletről jöttek. De a mi fordításunk úgy írja, hogy kelet felé mentek. És a korábbi helyen is úgy mondja az eredeti héber, hogy keletről mentek, nem pedig keletre mentek. Ha megnézzük Izrael térképét Béthel nyugaton van, Sodoma és Gomora pedig lenn, délen. Tehát ha a fordító azt írta volna, hogy keletről mentek, az zavaró lenne, hiszen nyugatról mentek kelet felé, ezért változtatta meg a fordító, ezért írta, hogy keletre mentek. De az eredeti héber azt mondja, hogy keletről jöttek. De keletre is mentek. Az ősi zsidó bölcsesség szerint ez a keletről történő mozgás nem földrajzi értelemben értelmezendő. Az, hogy Lót elment keletről azt jelenti, hogy elment Ábrahámtól és az Isten útjaitól, hiszen Ábrahám útja Isten útját jelképezi.

 

Tehát eltávozott Isten útjáról, és ha ezt meg akarjuk érteni, vissza kell mennünk a 11. részhez, ahol azt olvassuk, hogy az emberek elmentek keletről, ami azt jelenti, hogy eltávolodtak Istentől. Mikor eltávozunk Isten akaratától és az Ő jelenlétéből, akkor ilyen dolgok történnek, mint amit itt olvashatunk: „És mondának egymásnak: Gyertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lett nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.” Ha azt mondanám, hogy az istentisztelet után elmegyünk az Ikeába, veszünk fadarabokat, milyen kérdést tennétek fel nekem? Megkérdeznétek, hogy miért vesszük ezeket a fadarabokat. És én azt válaszolnám, hogy azért, hogy Chang pásztornak új házat építsünk, mivel nemsokára nősül. Könnyebb lenne nekem azt mondani, hogy házat fogunk építeni Chang pásztornak. De az sokkal értelmesebb válasz lenne, ha azt mondanám, hogy azért megyünk az Ikeába, hogy bútort vegyünk. De a Biblia azt mondja: Gyertek, vegyünk fát, és építsünk magunknak várost. Észrevettétek a sorrendet? Gyertek, vessünk téglát és égessük ki jól. Valószínűleg azt mondanátok: Gyertek, építsünk várost! De hogyan? Úgy hogy téglát vetünk, és jól kiégetjük. A Biblia, azonban, a hangsúlyt nem a városra teszi, hanem a téglára, mégpedig olyan módon, hogy azt írja, keletről mentek, tehát elhagyták Isten útját. Tehát azt mondták, vessünk téglát, és jól égessük ki, és lett nekik a tégla kő gyanánt. Ők nemcsak házat építettek, hanem várost, civilizációt, társadalmat. És ehhez az épülethez építőelemként téglát használtak kő helyett. Ők ezt úgy látták, hogy egy város, egy civilizáció építéséhez fontos építőelem a tégla.

 

Tudjátok, mi a különbség a téglák és a kövek között? A téglákat emberek készítették, a köveket viszont Isten. És azt kell tudni még a téglákról, hogy mind ugyanúgy néz ki.  Minden egyes tégla teljesen ugyanúgy néz ki. A kövek, pedig, minden egyes kő egyedileg lett megformálva. A legtöbb embernek ilyen a látásmódja: egy város, egy civilizáció felépítéséhez minden embernek egyformának kell lenni. Nem értjük meg Istent, mert nincs meg bennünk az Isten bölcsessége, a Krisztus értelme, hogy egymást a teremtő szemszögéből tudnánk látni. Tehát egymást csak téglának látjuk. Te csak egy tégla vagy, én is csak egy tégla vagyok. Tehát egyszerűen csak összehordjuk az összes téglát, és építünk egy téglafalat. Nem számít, hogy hova illenél bele, nem számít, hogy hol lenne a helyed, mert valójában mindegy, hogy te vagy-e az, vagy a melletted ülő. Valójában az se baj, ha itt se vagy, mert mindig találunk valakit, aki a helyedre állhat. De a kövek egészen mások! Isten minden egyes követ másmilyennek alkotott, mindnek más az alakja. Ha a világot csak a fizikai érzékszerveinkkel érzékeljük, akkor csak a külsőnk alapján láthatjuk egymást különbözőnek. De ami igazán különlegessé tesz, az nem a külsőnk, hanem az, hogy belül kik vagyunk. Elvesztettük azt a szempontot, hogy Isten miért alkotta az egyént. Van benne egy darabka Isten képmásából, amit ő hordoz, amire a világnak szüksége van; és nekünk is szükségünk van.

 

És láthatjuk ezt végig a Mózes 1. könyvében. Emlékeztek Káin és Ábel történetére? Ez a bűnbeesés után történt, ami a 3. részben van leírva, Káin és Ábel története pedig a 4. részben. Ábel juhpásztor volt, és mikor elment Istennek áldozatot bemutatni, egy elsőszülött bárányt vitt. Káin, aki földműves volt, szintén elment bemutatni az áldozatot, és gyümölcsöket vitt. De még csak nem is az első zsengét. Mikor Istennel kapcsolatba lépünk, akkor azt az Isten által meghatározott módon kell tennünk. És az Isten által meghatározott áldozatban ott kell lennie a kiontott vérnek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy igazán nem lehet Káint elítélni emiatt, hiszen ő földműves volt, egyszerűen csak azt vitte, amije volt. Meg kell értenünk, hogy Isten különbözőnek teremtette őket. Káinra senki nem erőltette rá, hogy ő a földet művelje. És arról se volt szó, hogy ezután Ábel azt mondta volna, hogy: „Úgy látom, ebben a városban csak egy földművelői állás van, és a bátyám már azt elfoglalta. Ezért már csak az maradt, hogy pásztor legyek.” Nem ez történt. A szívük természetes hajlamából adódott, hogy milyen munkát kezdtek el végezni.

 

Mikor az áldozás ideje eljött, Ábel Isten számára elfogadható áldozatot adott, mert azt adta, ami az Ő számára kedves. Az a probléma, hogy Káin áldozata nem volt elfogadható Isten számára. Káin egy független életet akart élni: „Nincs szükségem Ábelre! Nincs szükségem juhokra, se kecskékre, semmilyen állatra. Nekem így jó, hogy a földet művelem, és megvan mindenem, önellátó vagyok. És az Istennel való kapcsolatom is ilyen, nincs szükségem senkinek a segítségére.” Káin számára nem lett volna nehéz odamenni az öccséhez, és azt mondani: „Figyelj, most van az áldozás ideje, és tudom, hogy Isten állatáldozatot vár. Hadd adjak neked gyümölcsöket egy elsőszülött bárányért cserébe.” Ugye, hogy ez nem nehéz? Megtehette volna, de nem tette. Mert azt mondta magában: „Ez csak énrám és Istenre tartozik, nincs szükségem külső segítségre, nem kell, hogy bárki kisegítsen, hiszen én mindent megoldok egyedül, még az Istennel való kapcsolatot is. Ne mondja meg nekem senki, mit csináljak, Isten közvetlenül is tud hozzám szólni.” Isten azt mondta: „Ha megfelelő áldozatot hozol, én elfogadom.” Erre Káin: „Csak nem azt akarod mondani, hogy menjek el az öcsémhez, és kérjek tőle bárányt? Én ezt nem akarom. Nincs szükségem más emberekre, főleg nem a kisöcsémre. Miért, mi baj van a zöldségekkel?” „Miért nem cseréled el?” „Nem fogom elcserélni! Nekem is tisztességes munkám van. Ez nem igazságos. Őt jobban szereted.” Értitek, hogy mit akarok mondani?

 

Az 1. Mózes 49-ben Jákob megáldja 12 fiát. Nem tudom, végigolvastátok-e már a 49. részt, tele van csodálatos áldásokkal, de nagyon hosszúak. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de Jákob helyében én csak behívtam volna a 12 fiút, és azt mondtam volna: „Isten áldjon meg mindnyájatokat! Most már mennem kell. Nincs időm mindenkit külön-külön hosszasan megáldani.” De minden egyes áldás egyedi volt! Észrevettétek már? Minden áldás egyénre volt szabva. Minden testvér másmilyen áldást kapott. Tudjátok, értitek, miért? Hogy mindegyiknek mindig szüksége legyen a többiekre! Nem mondhatta Rúben: „Én vagyok a legidősebb. Nekem nincs rátok szükségem, élem a magam életét.” Ha meg akarjátok érteni, mi történik József életében, kapcsolatban kellett maradnotok Józseffel. Ha meg akarjátok érteni, mi történik Izsakhár életében, akkor kapcsolatban kell maradnotok vele. Ezt így tervezte meg Isten, hogy mi kapcsolatban maradjunk. Mert Isten egyetlen életedre vonatkozó terve se teljesedhet be kapcsolatok nélkül. Ő azért ad neked kapcsolatokat, hogy ezekből áldást nyerj. Mikor Mózes megáldotta Izrael 12 törzsét, ott is mind egyedi áldások hangzottak el. Ez azt jelenti, hogy szükségetek van egymásra. Kapcsolatban kell maradnotok egymással.

 

Mikor a tisztelet kultúrájáról beszélünk, egy prófétai kultúrába jutunk. A tisztelet és a prófétaság kultúrája segít nekünk felismerni azt a gazdagságot, amelyet Isten minden egyes emberben elhelyezett. Ezért úgy lépek kapcsolatba veletek, és úgy viszonyulok hozzátok, ahogy Isten szeretné. Nem a külsőd, a szociális háttered vagy az iskolázottságod alapján ítéllek meg. Ahogy az előbb Mária testvérünk bizonyságot tett, tapasztalhattam, hogy őbenne megvan az, ami bennem nincs meg. Különleges módon tudta kifejezni a szeretetét, a gondoskodását a kapcsolatain keresztül. Értsük meg, milyen csodálatosan szükségesek a kapcsolatok ahhoz, hogy az áldásoknak a teljességében éljünk. Az az áldott élet, amelyben megéljük a kapcsolatokat. A kapcsolatok gazdagsághoz vezetnek. És a gazdagságon most nem a pénzbeli gazdagságot értem, hanem Isten áldásait. Az az áldás, ha Isten kapcsolatokat ad. Istennek az az akarata számunkra, hogy őrizzük meg a kapcsolatainkat. Isten azt akarja, hogy úgy éljünk, hogy szükségünk van egymásra. Amikor elkezded ezt megérteni, akkor kezdesz mindenkit megbecsülni. Mert a tisztelet kultúrája megtanított minket tisztelni a másik embert, tudjátok miért? Mert az az ember Istennek olyan képmását hordozza, ami a te életedben nincs meg! Az a másik ember Isten képmását egy olyan módon hordozza, ahogy azt te fel se tudod fogni. De ahogy kezdesz megismerkedni azzal az emberrel, ő elkezdi felfedni Istennek azt a képmását. Elkezd áldássá válni számodra.

 

Pál a Galata 5:13-15-ben: „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: ’Szeresd felebarátodat, mint magadat.’ Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!” Pál azt mondja, ha egymást marjátok és faljátok, a világ is ezt teszi. Marnak és falnak. Kihasználják egymást, mert nem ismerik Isten terveit és céljait az egyes emberekkel. De a Biblia a szeretetről beszél. Pál a galátziai gyülekezetet tanítja, mivel szinte visszamentek a törvénykezésbe, és ezért tulajdonképpen meg is feddi őket Pál. Vissza akartak térni a körülmetélkedéshez, és más törvényekhez. De Pál azt mondja, hogy ne menjetek vissza a törvény megtartásához, Szellemben élünk: „Ha tényleg annyira engedelmeskedni akartok a törvénynek, valójában a törvényt egyetlen mondattal össze lehet foglalni: 'Szeresd felebarátodat, mint magadat.'” Kezdj el szeretni valakit. Kezdj el alázatosan szolgálni egy másik személyt. Mert ahogy a kapcsolatba vetsz, nemcsak kapcsolatot aratsz, hanem Isten képmását, Isten áldásainak teljességét a kapcsolaton keresztül!

 

Ha elkezdek valaki felé alázatosan szolgálni, nemcsak egyszerűen egy másik személyt szolgálom, hanem Istennek egy gyermekét. Azt mondja Jézus, hogy ha csak egy pohár vizet adtok e kicsinyek közül egynek, azt velem cselekszitek. Számunkra ezt nehéz megérteni. Néhány héten át abban a kiváltságban volt részem, hogy egy zsidó rabbival együtt dolgozhattam, és tőle hallottam ezt a példázatot. Az a csodálatos, hogy ő nem is hisz az újszövetségben. Azt mondta, hogy ha szolgálunk valaki felé, akkor nemcsak őfelé szolgálunk, hanem Istennek egy gyermeke felé. Le Penn rabbinak hívják. Azt mondja, mikor gyerek volt, mindig arra vágyott, hogy saját autója legyen. És 16 éves korára összegyűjtött annyi pénzt, hogy egy használt autót tudjon venni, ami elég rossz állapotban volt, de az ő saját autója volt, így nagyon boldog volt, hogy saját autója van. Egy hete használta az autót, amikor elkezdett nagyon furcsa zajokat kiadni, aminek egy autótulajdonos sem örül. Ezért odament az apjához, és elmondta, milyen furcsa zajokat ad ki az autó, és hogy attól tart, szét fog esni. És az apja, aki szintén rabbi, azt mondta: „Van a gyülekezetben egy szerelő. Vidd el hozzá, hogy nézze meg!” Így ő azt tette, amit az apja tanácsolt, és elvezette az autót a szerelőhöz, miközben az továbbra is furcsa zajokat adott ki. Kijött a szerelő, felnyitotta a motorháztetőt, és olyan arcot vágott, amelynek szintén nem örül egy autós sem. Majd ezt mondta: „Tudja mit, hadd vigyem hátra, megnézem, mit tehetek. Addig várjon itt kinn.” Egy óra múlva visszajött, és azt mondta: „Nem tudom, mit tegyünk.”

 

És a fiú gondolkodni kezdett: „Nem tudom, mibe fog ez kerülni, de biztos jó sokba. És nincs egyáltalán pénzem, mert minden fillért félreraktam, hogy megvehessem ezt az autót. És az autónak problémája van, és most ő megjavítja.” Egy óra múlva visszajött a szerelő az autóval, ami tökéletes hangot adott ki, olyan volt, mint új korában, rendesen ment az autó, rendesen működött a motor. És megkérdezte: „Mennyivel tartozom, uram?” „Tudja, fiam, az apja nagyon sok jót tette velem az elmúlt években, nagyon sok olyan szívességet tett, amit soha nem tudnék megfizetni. Tudja mit? Semmibe se kerül.” 16 évesen ez a fiú így gondolkodott: „Ő azt hiszi, az autó az apámé, és szívességet akar neki tenni. De az autó az enyém!” Ezért nagyon őszintén azt mondta: „Uram, el kell mondanom valamit. Ez az autó nem az apámé, hanem az enyém.” „Fiam, ezt most nem érti, de majd megérti, ha gyerekei lesznek.” Le Penn rabbinak most hét gyereke van. Tudjátok, a zsidó emberek tényleg szó szerint értelmezik a szentírást: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” Nekünk is hamarosan három gyerekünk lesz. Próbált rávenni a rabbi, hogy mi is vállaljunk hét gyereket. Az igaz, hogy még sose hallottam senkit úgy nyilatkozni, hogy eggyel több gyerekem van a kelleténél. Tehát azt mondta neki a szerelő: „Fiam, egy napon majd lesznek gyermekei, és akkor majd megérti. Amit magával tettem, azt az apjával tettem.” És Jézus azt mondja: Ha megcselekszitek ezt eggyel e kicsinyek közül, velem cselekszitek meg.

 

Kettő gyermek édesapja vagyok (hamarosan háromé). Ha kedves vagy a gyerekemhez, akkor azt velem cselekszed. Ezt teljesen megértem. Mikor Hongkongban voltam missziós úton, magammal vittem Zach fiamat, aki akkor három éves volt. Ez volt az első közös utunk így kettesben. Az anyukája nagyon féltette. Azért döntöttem úgy, hogy magammal viszem, mert az út előtti napon lett három éves, és én megígértem, hogy az lesz a szülinapi ajándéka, hogy elviszem Hongkongba. Csak aztán eszméltem, hogy mibe kevertem bele saját magam. Rájöttem, hogy számomra ez igen komoly missziós út lesz! Nagyon szeretett volna egy Thomas mozdonyt, de nem volt lehetőségem rendesen felkészülni a szülinapjára, mert épp előtte jöttem haza Mozambikból, de mikor a szállodába bejelentkeztünk, ott az egész szálloda a vasút hangulatát idézte. A hallban volt egy bolt, ahol Thomas mozdonyokat árultak, és ahogy beléptünk, ő a mennyországba lépett be. (Nevetés) Nem viccelek, annyira boldog volt, szinte angyalokat látott. És azt mondtam, magamban: Uram, olyan jó vagy hozzám. És vettem neki egy óriási, Thomas vasútkészletet, a legnagyobbat, ami csak volt az üzletben. Ez volt az egyetlen akciós áru, mivel olyan nagy volt, hogy az emberek nem akarták megvenni, és aztán magukkal cipelni. Utána elmentünk oda, ahova meghívtak prédikálni, de mire odaértünk, már nagyon mennem kellett prédikálni. Zach pedig ott ült, és próbálta összerakni a síneket a vasúthoz, de csak három éves volt, nem nagyon tudta, hogyan kéne összerakni. Miután befejeztem a prédikálást, és visszamentem a szobába, a sínt már összerakta neki valaki. És én csak néztem őt, ahogy játszik vele... Nem is tudjátok, milyen hálás vagyok annak a személynek, aki összerakta neki a síneket, hogy játszhasson, hiszen majd egy órájába került. Nekem, mondjuk, öt órába került volna, mert nem vagyok egy ezermester, szóval el se tudjátok képzelni, milyen szeretetet éreztem afelé a személy felé, aki összerakta.

 

Ezzel azt akarom mondani, hogy bár Jézus úgy szól, hogy: Szeresd felebarátodat, mint önmagad, és ha szolgálsz valaki felé, tulajdonképpen énfelém szolgálsz -- nem Jézust fogod a börtönben találni, nem ő lesz, aki mezítelen, de ha valakit felruházol, Jézust ruházod fel, ha meglátogatsz valakit, valójában Jézust látogatod meg. Mert az a személy Isten képmását hordozza. Azért mondjuk, hogy ne csak vasárnap legyen egymással kapcsolatotok, hanem járjatok el házi csoportokba, kapcsolódjatok be a szolgáló csoportba. Persze, hogy szeretjük, ha itt vagytok vasárnap az istentiszteleten, de tudjuk, hogy ennek az áldása korlátozott, mert valamivel Isten meg akar titeket ajándékozni a kapcsolatokon keresztül is, ahol nemcsak kaptok valamit, hanem ti is megoszthatjátok egymással az életeteket. Így mindnyájan átélhetjük az Isten teljességét. És ez egy csodálatos áldás. Hálát adok Istennek a szolgáló csoportunkért. Hálát adok azért, hogy olyan egyedi módon alkotta meg mindegyikőjüket Isten. Peter pásztor nagyon különbözik Chang pásztortól, amint azt már bizonyára észrevettétek. És Jaclyn egészen különleges. A pásztornő mindenkit lekőröz, minden férfit megszégyenít. Hallanotok kéne, hogy mit csinált Mozambikban, figyeltem őt. Chang pásztor számára a 10 órás buszozás elég nagy kihívást jelentett az egyórás repülőút után. De Jaclyn élvezte ezt is, könyvet olvasott, és átadta a helyét egy idős néninek. Gondolta, mindegy neki, akár teherautóval vagy még gördeszkával is megtenné ezt a távot. Nagyon szeretek velük dolgozni, nagyon szeretem a szolgálócsoportot, és a dicsőítő csoportot is. Mindnyájunkban van valami különleges. És nem lennénk Test ezek nélkül a különleges építőkövek nélkül, akiket Isten az életünkben elhelyezett. Ők nem téglák, hanem olyan emberek, akikkel kapcsolatunk van, akiket mi értékelünk amiatt, amit Isten elhelyezett bennük. Szeretnélek bátorítani titeket, hogy ne csak vasárnap jöjjetek el, hogy egy jó prédikációt meghallgassatok, bár tudom, hogy ez is segít nektek. De Isten szeretne megáldani titeket valami mélyebb dologgal: bensőséges kapcsolatokkal.

 

Álljunk fel. Kérem, jöjjön előre a dicsőítő csoport. Hálát adok Istennek mindnyájatokért. Szükségünk van rád! Szükségünk van arra, amit hordozol az életedben. Isten jelenlétét hordozod, amivel találkozni fogunk. Isten képmását hordozod. Mikor összejövünk, megtapasztalhatjuk Istennek a teljességét. Csukjátok be a szemeteket. Szeretném megerősíteni, mennyire fontos vagy. Bármit is mondtak rád korábban az emberek azzal kapcsolatban, hogy ki vagy, és mit érsz. Lehet, hogy elutasítottak. Bármennyi negatív dolgot mondtak is rád, arra kérlek, bocsáss meg nekik, mert ők nem látták azt, amit Isten lát benned. Mert bennük nincs meg Krisztus értelme. Mert nem tudtak még bekapcsolódni Isten végtelen bölcsességébe és tudásába, amivel megérthetnék, hogy ki vagy te, és Isten kinek teremtett. De ma megvallom veled kapcsolatban, hogy egyedi módon alkotott téged Isten, hogy az Ő dicsőségét tükrözd vissza. És megerősítem, hogy mint Krisztus Teste nagyon fontosak vagytok és nagyon nagy szükség van rátok. Szükségünk van rád az életünkben, mert Isten meg akar áldani minket rajtad keresztül. Most megtörünk minden negatív szót, amit kimondtak az életedre, mivel ez nem az igazság. Az igazság az, hogy a Teremtő mindegyikünket egyedi módon alkotott, és Őneki terve és célja van az életeddel, mégpedig csodálatos, dicsőséges terve. És mi azért vagyunk itt, hogy veled legyünk az életed nagy utazásán, amelyen felfedezed az Ő tervét és célját, és amelyen felhatalmaz, hogy beléphess ebbe a tervbe és célba. Jézus nevében ezért megtörünk minden negatív szót, megtörjük az elvetettség erejét az életed felett, felszabadítjuk az önbecsülés érzését, a jelentőség érzését, mert Te fontos vagy, nemcsak Isten számára, hanem számunkra is. Fontos vagy Istennek, és fontos vagy nekünk.

 

Végül, mielőtt befejezzük, megosztom veletek, milyen kihívást intéz Pál hozzánk: „minden törvény ebben foglaltatik össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Bátorítalak titeket, hogy adjatok, fektessetek be a kapcsolataitokba. Fejezzétek ki azt, hogy fontosak nektek az emberek. Akármilyen kis dolgot is adhatsz, de mondd el neki: „Isten áldjon!”, „Isten szeret”, vagy azt, hogy „Köszönöm.” Vagy akár csak ha annyit látnak, hogy rájuk mosolyogsz, az reménnyel tölti el őket. Amint szolgáltok Kínában az ottani emberek felé, maga az Úr felé fogtok szolgálni. Ahogy a kívülállók felé szolgáltok, tudnotok kell, hogy ők Isten gyermekei, és mikor ti törődtök velük, és kifejezitek a szereteteket feléjük, azzal nagyon-nagyon boldoggá teszitek a ti mennyei Apukátokat. Ezen a héten is lesz olyan, aki felé kifejezheted a törődésedet, akit bátoríthatsz, akinek ebédet vagy vacsorát vehetsz, vagy elmondhatod, mennyire fontos, s ezzel nagyon boldoggá teszed az Atyát. Ő azt szeretné látni, hogy a gyerekei szeretik egymást. Szeretném, ha most gondolnál valakire. Nem akarom, hogy csak egy prédikációt hallgass, hanem az Ő Igéjének megcselekvője is legyél. Gondolj valakire, akit megáldhatsz. Lehet, hogy csak egyszerűen fel kell hívnod telefonon, vagy meghívni ebédre, vacsorára, vagy venni neki valamit, megajándékozni, amivel kifejezheted felé a szeretetedet, mert ő is a Magasságos Isten gyermeke. És felszabadíthatod ezt a szeretetet, és életek változhatnak meg, életeket érinthet meg Isten hatalma.

 

Szent Szellem, köszönjük Neked, Uram, hogy ez a gyülekezet nem téglákból épült, hanem élő kövekből, akik Isten képmását hordozzák. Atyám, köszönünk minden egyes személyt, akit elhoztál ebbe a gyülekezetbe. Mi tiszteljük, nagyra becsüljük és szeretjük őket, Uram! Segíts, hogy szeressük egymást, és be tudjuk mutatni a te szeretetedet ennek a világnak. Szent Szellem, szólj továbbra is a szívünkhöz, adj nekünk bátorító szavakat, hogy szerethessünk másokat. Köszönjük, Uram, áldunk Téged. Köszönjük a Te csodálatos Testedet. Köszönjük! Jézus nevében imádkozunk. Ámen és ámen! Övé legyen minden tisztelet, minden dicséret!

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.