Élet Isten Királyságában tanítássorozat

(Jonathan Chow)

 

2. Evangélizáció

 

Imádkozzunk! Mennyei Atyánk eléd jövünk ma reggel. Kérjük a te természetfeletti kegyelmedet, és hogy a te Szellemed mozogjon közöttünk. Kérünk, hogy szólj a mi szívünkhöz és engedd meg, hogy befogadjuk a te szívedet! Kérjük, hogy a te Szent Szellemed ítélje meg a szívünket ma reggel, hogy hol tartunk ebben. Köszönjük Urunk! Jézus nevében imádkozzuk ezt. Ámen!

 

Ma a szülési fájdalomról szeretnék nektek beszélni. Persze nekem erről nincsenek közvetlen tapasztalataim,  közvetlen közelről viszont láttam szülést. Tehát voltam nagyon közel olyanhoz, aki szült. Ez pedig akkor történt, mikor a fiam született. Először is hadd magyarázzam el a folyamatot, mert köze van a prédikációmhoz. Tehát az orvos kijött a babával, de ezt egy nagyon gyors szülés előzte meg. Mikor mondták, hogy menjek be gyorsan a szülőszobába, akkor én be is mentem, de nem elég gyorsan, így már meg is született a baba, mire beértem. Aztán kijött az orvos a babával és megkérdezte, hogy akarom-e fogni. Én hezitáltam, így azt mondtam, hogy talán majd egy kicsit később, ha majd egy kicsit megtisztították. Tehát mindez egy hete történt. Az életem azóta eléggé megváltozott és elég mozgalmas lett, hiszen az új baba mellett azért ott van Abbey és Zac is. Mindenesetre sok örömünk van otthon.

 

Olvassuk el a János evangéliumából a 16-os fejezetből 20. verstől a 21.-ig. „Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul. Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött.” Na már most miről is beszélünk? A lelkek üdvösségéről beszélünk. A most következő ősz, azaz szeptembertől kezdődő időszak, egy nehéz időszak lesz. Arra fogunk koncentrálni, hogy elérjük a lelkeket és megmentsük őket. Azokra a még meg nem tért családtagjainkra, osztálytársainkra, munkatársainkra, szeretteinkre, akik körülöttünk élnek. Az idézett igében Jézus egyértelműen megmondja, hogy „sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul. Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött.” Tehát ma reggel a szülési fájdalommal kapcsolatosan szeretnék veletek megosztani valamit. Annak, hogy megszülessen egy lélek, megvan a folyamata. Megvan, hogy minek hogyan kell történnie. Jézus itt pedig arról beszél, hogy először szomorúság lesz, de aztán majd örömre fordul minden. Ennek illusztrálására Jézus a szülés példázatát hozza fel, ahogy egy asszony megszüli a gyerekét. Beszél a fájdalomról és a gyötrődésről, ami a születésnek a része. 

 

Az első kettő gyerekünk születése nagyon gyorsan és simán ment. Például Abbey, aki elsőnek született nagyon gyorsan meglett. Csak körülbelül két óra telt el a között, hogy bementünk a kórházba és hogy megszületett. Olyan gyorsan történt, hogy nem is volt idő epidurális érzéstelenítést végezni. Zac nevű másodszülöttünknél ez egy kicsit tovább tartott. Ő körülbelül két óra és negyvenöt perc alatt született meg. Még most is emlékszem, hogy bent voltunk Zackel a kórházban, hajnali négy óra volt és már jöttek a szülési fájdalmak, amik tényleg fájdalmasak voltak. A feleségem ekkor azzal az ötlettel állt elő, hogy kezdjük el dicsérni az Urat! Mire én azt mondtam, hogy rendben, tegyük ezt! Ez egy jó ötlet! Ez egy isteni ötlet, tekintve, hogy én, ugye, pásztor vagyok és az én feleségem előáll egy ilyen ötlettel. Hajnali négy órakor ez jó! Ezért elkezdtünk dicséreteket énekelni. Persze én inkább csak úgy suttogva énekeltem, hiszen mások is voltak hallótávolságon belül, akik szintén benne voltak a szülésben, vagy aludtak, vagy pihentek. De ekkor rám nézett úgy, mint aki azt akarja mondani, hogy „Szégyellsz énekelni?” Én meg azt mondtam, hogy: „Nem! Csak hát vannak itt mások is.” Mire a feleségem: „Te szégyelled az evangéliumot!” Aztán én bevallottam, hogy igen.

 

Jött a nővér és kérdezte, hogy adjon-e neki érzéstelenítőt. Mire mi igennel feleltünk, de már késő volt, mert beindult a szülés. Ja, és elfelejtettem mondani, hogy a babánk 3970 g-ot nyomott, mikor megszületett.  Ami azt jelenti, hogy már majdnem 4 kg. Ez egy hatalmas baba, mégis olyan gyorsan történt minden. De tényleg! Már akkor elkezdett kijönni a baba, mikor még be sem ért a feleségem a szülőszobába. Ezért a nővérek elkezdtek pánikolni, én meg aztán teljesen kétségbeestem, hiszen mindennek a szülőszobán belül kéne történnie, nem pedig azon kívül. Ráadásul egyértelműen látszott számomra, hogy Eileennek nagy fájdalmai vannak, hiszen ő már sikítozott. Fájdalomcsillapítóért kiáltozott, de a nővérek azt mondták, hogy valószínűleg már elkéstünk ezzel. Az egyik nővér nagyon viccesen azt mondta, hogy ne kérjünk érzéstelenítőt, mert avval megspórolunk egy csomó pénzt. Én meg azt se tudtam, hogy hova kapjak, de ők tovább folytatták egymás győzködését. A nővér még azt is mondta, hogy ha most megspórolunk pénzt és nem kérjük az érzéstelenítőt, akkor később abból a pénzből kérhetünk egy nagyobb szobát és egyéb hasznos dolgokat is. Én meg arra gondoltam magamban, hogy milyen jó, hogy ezt nem én mondtam ki, hanem a nővér. De a feleségem nagy fájdalmakban volt. Mikor egy elegáns és gyönyörű nőn úrrá lesznek a szülési fájdalmak, akkor… Akkor minden megtörténhet, maradjunk annyiban.

 

Tehát pontosan ez történik szellemileg is. Amiről most szó van az nem más, mint hogy lelkeket hozunk életre. Ez nem történik meg csak úgy természetesen vagy csak úgy egy csettintésre. Ennek megvan az ára. Kiáltás, vágyakozás és hajlandóság nélkül nem történik meg. Ahogy láttam a feleségemet kiáltozni és sikoltozni, mert annyira nagy fájdalmai voltak, együtt tudtam érezni vele. De mikor végül kijött a baba, akkor meg hatalmas öröm lett rajta úrrá. De a szülésnek a folyamata és a vele együtt járó fájdalom és a látvány, ahogy ő sikoltozik… Ő volt az egyetlen, aki nem kapott érzéstelenítőt. Később megnéztem a kis táblákon, ahol mindenkinek feltüntetik az adatait. Szerintem mindenki a környékünkön meghallotta a feleségemet, hiszen annyira sikoltozott. Jézus pont erről beszélt a fent említett példázatban, hogy a születéssel együtt jár a gyötrelem és a fájdalom. Ez része annak a szükséges folyamatnak, hogy egy élet világra jöjjön, és hogy egy baba megszülessen. Ettől nem lehet eltekinteni. Ezt a részt nem lehet átugrani. Tehát mielőtt bemegyünk az aratás időszakába, nekünk, azaz az egész gyülekezetnek, át kell mennünk valamin. Ez nem egy kellemes dolog. Például az is ilyen, amikor új embereket fogadunk be. Nekünk együtt kell átmennünk ezen a fájdalmas folyamaton, hogy a lelkek kijöjjenek az életre és megszülessenek. Hiszen mi nemcsak magunkért vagyunk itt. Hanem azért is, hogy lássuk meg az Isten Királyságának eljövetelét. Tudom, hogy már nincsen sok időm, de azt szeretném megosztani veletek ma reggel, hogy milyen fájdalmas kiáltásokat láthatunk a Bibliában.

 

Az első fájdalmas kiáltás Annából fakadt. Hányan emlékeztek Anna történetére? Az 1. Sámuel első versében található Anna története. Elkánának két felesége volt, és mindig mikor eljött az idő évente, hogy bemutassák az áldozatot Istennek, akkor adott a két feleségének és gyermekeiknek az áldozati ételből. Annának azonban dupla adagot adott, mert nagyon szerette őt, jobban mint a másik feleségét. Az Úr azonban bezárta Anna méhét és nem lett gyermeke. Emiatt a másik feleség mindig gúnyolta a meddősége miatt. Ez így ment évről évre. Még az Úr házában is piszkálta Annát a másik feleség, egészen addig, hogy már annyira elkeseredett Anna, hogy enni sem akart. Az ő férje, Elkana, megkérdezte tőle, hogy miért sír, miért nem eszik és miért olyan csüggedt. Megkérdezte tőle a férje, hogy nem fontosabb-e neki ő, mintha tíz fiúgyermeke lenne. Férjek! Ne tegyetek fel buta kérdéseket! Ne kérdezzetek olyanokat, amikre már előre tudjátok a válaszokat. Mint például nem jelentek-e én többet neked mint 10 fiúgyermek? Figyeld csak meg! A Bibliában nincs is bent erre a válasz. Hiszen olyan egyértelmű a válasz, hogy miért sírt. Egyértelmű, hogy Anna férje nem ért annyit Annának, mintha 10 fiúgyermeke lett volna. „Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon. Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken. Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott.”

 

Meg kell, hogy értsetek valamit. Annának minden megvolt az életében. Volt egy boldog házassága. A férje szerette őt és mindene megvolt, amire szüksége volt. Az ő férje bármi másnál jobban szerette őt. Az is bizonyítja ezt, hogy dupla adagot adott neki. Mégis azonban, a szíve mélyén nem boldog, mert egy fiúra vágyik. „Lehet, hogy olyan az életem, amire mindenki vágyik. A férjem szeretettel tekint rám és én vagyok a kedvence, ráadásul mindenem megvan, amire szükségem van. Egy jó életem van. Minden jól alakul az életemben. Mégis, a szívem mélyén egy kétségbeesett kiáltás visszhangzik egy fiú iránt. Kell nekem egy fiúgyermek! Nem tudok megelégedni, amíg nem kapok egy fiúgyermeket.” Ő nagyon akart egy fiúgyermeket. Nem is tudott már enni, annyira akarta. Gyászolt már emiatt, mert érezte, hogy valami hiányzik neki nagyon. Ezért elment az Isten házába, ahol sírt és kesergett. Még az ottani pap is félreértette a helyzetet. De ő ennek ellenére kitartott és kiáltott. Könyörgött Istennek. Azt mondta: „Istenem! Adj nekem egy fiúgyermeket! Istenem! Adj nekem egy fiúgyermeket! Nem vagyok elégedett azzal, ahogy áll jelenleg az életem. Adj nekem egy fiúgyermeket!” Mindent hajlandó volt feláldozni azért, hogy legyen egy fiúgyermeke. Ezen a folyamaton megy keresztül Anna, ahol Istenhez kiált és könyörög Istennek és harcol azért a fiúgyermekért. És tudjátok, hogy később Anna megszülte Sámuelt, akiből aztán Izrael első prófétája lett. „Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálólányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon bort, se más részegítő italt, és borotva ne érje a fejét!” Így kiált Anna egy fiúgyermekért. Még csak nem is magáért teszi mindezt. „Istenem! Csak adj egy fiút! Még csak azt se akarom, hogy az enyém legyen aztán, ha megszületik. Csak adj egy fiút! Valami azt kiáltja nekem belül, hogy szülnöm kell egy fiút és majd őt neked adom, Istenem.”

 

És tudjátok mi történt ennek következményeként? Ezt találjuk az 1 Sámuel 3, 19-21-es verseiben: „Sámuel felnövekedett. Az Örökkévaló vele volt, és gondja volt arra, hogy amit Sámuel prófétált, az mind beteljesedjen. Ezért megtudta egész Izrael népe – Dántól Beérsebáig, vagyis az egész országban – felismerte, hogy Sámuel az Örökkévaló megbízható prófétája. Ebben az időben az Örökkévaló újra meg újra megjelent Silóban, és üzenetei által kijelentette magát Sámuelnek, aki Silóban lakott.” Mi is történt? 20 év alatt Sámuel visszafordított egy egész nemzetet Istenhez. Meg kell, hogy értsetek valamit. Anna egy fiúgyermekért kiáltott Istenhez, de Isten egy nemzetet adott neki. Anna egy fiúgyermekért kiáltott Istenhez, viszont Isten egy egész generációt adott neki. Mikor volt utoljára, hogy egy lélekért kiáltottál Istenhez? Mikor volt utoljára, hogy azért az egyetemért, iskoláért ahová jársz vagy osztálytársaidért, családtagjaidért kiáltottál Istenhez? Ami Annát illeti, ő nem volt megelégedett azzal, amije volt. Mindene megvolt, amit emberi számítás szerint kellett a jó élethez, de mégis szíve mélyén volt egy vágyódás és egy elkeseredettség. Ez jelenti azt, hogy Istenhez kiáltunk a még többért. Ennél többnek kell lennie az életnek Istenem! Akarom, hogy legyen ébredés az iskolámban! Akarom, hogy legyen ébredés a munkahelyemen. Akarom, hogy eljöjjön a Te országod az én családomba! Valahol, mélyen volt ez benne, és Isten megválaszolta a kiáltását, az imáit. Aztán nem csak egy fiút szült meg, hanem egy egész nemzet és egy egész generáció átalakulását. Mindez az Ő kiáltása miatt történt.

 

Most pedig egy másik embert nézünk meg az Igéből, aki Istenhez kiáltott. Ő pedig nem más, mint Mózes. Ha felidézzük az Ő történetét, akkor tudjuk, hogy amíg Ő egyszer fent volt a Sínai hegyen, addig az emberek lent az aranyborjút imádták. Isten hatalmas haragra lobbant, és ezt mondta Mózesnek: „Figyelj rám! A következőt fogom tenni, ne is avatkozz közbe! Mindenkit kiírtok a nép közül, csak téged nem. Új népet teremtek magamnak a te leszármazottaidból.” Mózes erre visszament Istenhez és elismerte, hogy milyen égbekiáltó bűnt követtek el az emberek, hogy saját maguknak csináltak istent aranyból. Ezt mondta Mózes: „De most kérlek bocsásd meg nekik ezt a bűnt! De ha mégse tennéd meg ezt, akkor törölj ki engem is a te könyvedből, amit írtál!” Ezt meg kell, hogy értsétek! Isten azt ajánlotta neki, hogy egy új királyságot épít, egy új generációt épít Mózes leszármazottaiból. Legtöbben közülünk azt mondták volna, hogy: „Juhééj! Ez jól hangzik! Én leszek az egyházatya! Rajtam keresztül megy majd minden!” De Mózes nem így állt hozzá. Odament Istenhez és elismerte, hogy szörnyű bűnt követett el a nép. Aztán kérte Istent, hogy bocsássa meg a bűneiket, de ha mégse teszi, akkor tegyen vele is úgy, ahogy a néppel tenne. Arra kérte Mózes az Urat, hogy törölje ki őt is a könyvből, amit Isten írt. Inkább kockára tette Mózes a saját életét a népért. Ő aztán tényleg kiáltott a nemzetéért. „Isten! Meg tudnád kímélni ezt a népet? Nekik ugyanis fogalmuk sincs arról, hogy mit is tesznek valójában. Úgy gondolták, hogy most is csak Istent imádták, de igazából az aranyborjút imádták. Adnál nekik egy újabb esélyt Uram?” Ugyanígy megkérdezlek téged. Mennyire vagy hajlandó elmenni az elveszett lelkekért? Mennyit vagy hajlandó megtenni a hitetlen családtagjaidért? Mózes egészen addig elment, hogy hajlandó volt a nép érdekében a saját nevét is kitöröltetni a könyvből. „Töröld ki a nevem” - mondta Mózes Istennek. Ha nem mented meg őket, akkor törölj ki engem is! Ha nem mented meg őket, akkor nincs értelme annak, hogy itt maradjak. Vedd el az életemet most!” Mentsd meg a generációmat! Mentsd meg a családomat! Mentsd meg a városomat!

 

Van egy másik kiáltás is a Bibliában. Jeremiásról tudjuk, hogy ő sokat kiáltott Istenhez és sokat sírt az Izraeli nemzetért. Azért, amilyen az Izraeli nemzet volt. Szeretnék beszélni Jeremiásról, de egyúttal Ezékielről is, mert hasonló elhívást kaptak Istentől. Azt kapták, hogy prédikáljanak a makacs izraelitáknak, a bűneikből való megtérésről és arról, hogy vissza kell fordulniuk Istenhez. Ezékiel esetében Isten valami nagyon érdekeset tett. Az Ezékiel 2,8-10-es részben ezt találjuk: „Te azonban, ember fia, ne lázadj ellenem, és ne légy engedetlen, mint ez a nép! Figyelj arra, amit neked mondok, és hallgass rám: nyisd ki a szád, és edd meg, amit neked adok! Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlik ki felém, amely könyvtekercset tartott. Kiterítette előttem, és láttam, hogy a tekercs mindkét oldala tele van írva sírással, jajgatással és gyászénekkel.” Isten arra hívta el Ezékielt, hogy az izraeli nemzetnek prédikáljon. De miután megkapta ezt az elhívást, Isten megkérte arra, hogy mielőtt nekilát egye meg azt a könyvtekercset tele sírással, jajgatással és gyászénekkel, amit Isten ad neki. Tudjátok mi az a könyvtekercs valójában? Az a könyvtekercs Isten szíve. Ti igazán értitek Isten szívét? Csak azért kérdezem, mert a keresztények nagy része egy kizárólag áldásokkal teli örömhírt akar. Azt akarjuk, hogy Isten áldjon meg. Élvezni akarjuk az életet. Pont most volt szó nálunk is arról, hogy mit is jelent az áldott élet. Isten pedig meg is akar áldani minket, hogy mi is áldás lehessünk mások számára. De ha az Istentől kapott áldás megáll nálunk és leragad bennünk, akkor nem élünk igazából az Isten szíve és szándékai szerint. Itt azonban azt mondja Ezékielnek, hogy egye meg a könyvtekercset, ami tele van sírással, jajgatással és gyászénekkel, mert ilyen az Isten szíve az emberiség felé. Ilyen az Isten szíve az elveszett lelkek iránt. Ilyen az Isten szíve a hitetlen családtagjaink iránt. Isten siratja őket. Meg kell, hogy értsétek az Isten szívét.

 

A Lukács evangéliumának 15-ös fejezetében három példázatot találunk: az elveszett bárány, az elveszett pénz és a tékozló fiú példázatát. Ezekből kiderül, hogy mind a pásztor, mind a nő és mind az apa gondolatai az elveszetten jártak. Az elveszett báránnyal, az elveszett pénzzel és az elveszett fiúval volt tele a szívük. Ilyen a Mennyei Atya figyelme, de sokszor a mi figyelmünk egyszerűen magunk felé fordul. Mi vagyunk a 99 bárány, ami nem veszett el. Mi vagyunk a már megtalált pénz. Mi vagyunk az idősebb testvér. Nem arra nézünk, amire az Atya néz. Nem igazán figyelünk arra, amire Ő figyel, ezért nem is igazán tudjuk megragadni, hogy mivel van tele az Ő szíve. De engedjétek meg, hogy elmondjam: megvan az ára annak, ha valaki meg akarja enni a könyvtekercset. Isten nem mindenkinek mutatja meg az Ő szívét. Szeretnél egy kényelmes örömhírt hallani? Íme: maradj ott nyugodtan, ahol vagy! Viszont ha meg akarod látni az Isten szívét valójában, akkor ez egy kihívást tesz eléd. Megvan az ára ennek. A mai prédikáció nem könnyen emészthető, ezért kértem végig zongoraszót a háttérben. Akarod az Isten szívét? Ez tele van sírással, jajgatással és gyászénekkel. Ehhez pedig át kell menned a szülési fájdalmakon. Azt is megteheted, hogy megelégszel azzal, amid van. Vagy azért is kiálthatsz Istenhez, hogy még jobban megáldjon. Istenem, én még több áldást érdemlek. Viszont ha te igazán megérted mi van az Isten szívében, akkor tudni fogod, hogy az örömhír nem veled ér véget. Isten nem csak téged akar megáldani, hanem rajtad keresztül a nemzeteket is.

 

Isten még valamit tesz Ezékiellel, miután megette a könyvtekercset. „A Szellem felemelt, és magával ragadott. Az Örökkévaló keze súlyosan rám nehezedett, szellemem pedig megtelt haraggal és keserűséggel.” Tehát Ezékiel szelleme is megtelt keserűséggel, mikor az Úr keze rajta volt. Aztán egy nagyon érdekes dolog történik. Egy ilyen elhívással, amit Ezékiel kapott és egy olyan tapasztalattal, mint ami neki volt, azt gondolnánk, hogy akkor már mehet is egyenesen szolgálni ezek közé az emberek közé. Isten ezzel szemben Tel Abíbba viszi őt, a Kebár folyó partjára, ahol az izraeli száműzöttek éltek. Ott ült közöttük felindultan és némán hét napig. Isten egy olyan helyre vitte, ahol szembesült az emberek között uralkodó állapotokról. Tudjátok, hogy néha úgy el tudjuk magunkat barikádozni a többi embertől, hogy igazából nem is tudjuk, mi zajlik a mi kis életünkön kívül. Van egy nagyon jó barátom, Ian pásztornak hívják. Ő Simendinben szolgál sok gyerek között. Ő elmondta nekem, hogy mit szokott csinálni, mikor már nagyon elege van, amikor ki van égve, ki van borulva. Ilyenkor elmegy a legforgalmasabb helyre, és csak nézi és figyeli a fiatalokat. Látja, hogy mennyire elveszettek Isten nélkül és milyen üres az életük. Nem csinál ilyenkor semmit, csak ott ül és figyeli őket. Figyel arra, hogy Isten mennyire szereti mindannyiukat egyenként. Így újítja meg az Istentől való elhívatását és így kap erőt, hogy kitartson a szolgálatban, bármilyen akadály is legyen. Így erősödik meg abban, hogy mennyire szükségük van a fiataloknak az Úr Jézusra. Ez történik mi körülöttünk is, de néha nem látjuk a szellemi állapotát azoknak, akik körülöttünk élnek.

 

Az Ézsaiás 61-ben azt olvassuk, hogy mi a szegényeknek hirdetjük az evangéliumot. De ez alatt nem csak azokat kell érteni, akiknek nagyon kevés pénzük van, hanem mindenkit, hiszen mindenki szegény és nyomorult szellemileg. Ha mondjuk elmész bulizni, akkor úgy látod, hogy jól érzik magukat az emberek. De vajon meglátod-e a szívük valóságos állapotát? Látod azt is, hogy valójában hogyan állnak? Kívülről nézve minden rendben, és boldognak tűnnek. De vajon látod-e a magányosságukat? Látod-e azt a mély lehangoltságot? Látod-e a megkötözöttségeiket? Meglátod-e, hogy a szeretetet keresik, csakhogy rossz helyen? Látod ezeket a dolgokat? Vagy csak jól érzed magad velük? Ha mindezeket nem látod, akkor könnyen azt gondolhatod, hogy hát ők jól vannak, és talán még nincsen szükségük az örömhírre. Majd máskor prédikálok nekik – gondolhatod magadban. Még várhatnak! Majd ha lesz valami nagy krízis az életükben, majd akkor prédikálok nekik. De hadd mondjam el neked, hogy azért élnek úgy, ahogy élnek, mert már most krízisben vannak. Szükséges azonban, hogy meglássuk ezt. Érzed azt a szomorú bánkódást és magányt? Jeremiás sír Izrael népe fölött. Ezékiel gyászolja Izrael népét. Mi pedig néha elégedettek vagyunk mindennel úgy, ahogy van. Még akkor is mikor vannak megtéretlen családtagjaink. Még csak arra se szakítunk időt, hogy imádkozzunk értük, vagy prédikáljunk nekik, esetleg megosszunk velük egy igét vagy bizonyságtételt.

 

Egy másik ember a Bibliában, Pál a Rómaiakhoz írott levelében, a 9,2-ben ezt írja: „… nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt… Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk!” Pál ennyire szereti őket, és ennyire törődik a saját népével. Azt mondja itt Pál, hogy állandó fájdalom és nagy szomorúság van benne a saját népe elveszett lelkei miatt. Tegyük fel, hogy ugyanez a Pál itt élne most Tajvanban és tömegközlekedéssel járna-kelne. Biztos, hogy sírna azokért, akik körülötte vannak. Miért? Mert ő törődik velük és neki ők fontosak. Azt írja, hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom van a szívében. Azt mondja, hogy nem elég az, hogy csak én ismerem Krisztust. Még azt is mondja, hogy bárcsak én lennék átkozott és Krisztustól elválasztott az én népemért, ha ezáltal megismerné az én népem Krisztust. Hajlandó lennék még erre is, mert ennyire elkeseredetten akarom, hogy hallják meg az örömhírt. Ennyire eltökélten akarom, hogy üdvözüljenek, és hogy lássam az életüket átváltozni. Ez Pálnak a kiáltása Istenhez. A Galatákhoz írott levél 4,19-ben ezt találjuk: „Drága Gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem – amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek!” Engedd meg, testvérem, hogy elmondjam neked, hogy minden megtérésben benne van a gyerekszülés folyamata. Ahhoz, hogy a Krisztus kiformálódjon benned és bennem, valakinek meg kell fizetni az árat. Valaki imádkozik érted. Valaki imádságban hordoz téged és kijelenti Krisztus győzelmét. Valaki gyötrődik érted. Valaki megszül téged szellemileg. Mindezt azért, hogy kiformálódjon benned Krisztus. Pál minden egyes lélekkel megvajúdott, ezért hívta őket kedves gyermekeinek. Ti vagytok az én gyerekeim, mert én szültelek meg titeket. Hiszen én kifizettem az árat, a ti lelketekért és megtérésetekért. Nem csak azért éltek most már örökké, mert én elmentem hozzátok és prédikáltam és kész, hanem mert mielőtt még csak megszólalnék, én szellemileg már elkezdek vajúdni. Imában vajúdok azért, hogy a ti szíveitek nyitva legyenek. Azért teszem ezt, hogy a lelki szemeitek megvilágosodjanak és meglássák az igazságot. Azért teszem ezt, hogy Krisztus kiformálódjon bennetek, mikor valamit megosztok veletek és prédikálok nektek. Ezt mondja Pál. Ezért kiált Pál Istenhez. Egy generációért kiált. Megvan az ára mindennek, amit ki kell fizetni. Pálnak nagyon sok gyereke volt, pedig sose házasodott meg. Nem született gyermeke biológiailag, de nagyon sok szellemi gyereke van. Ő szülte meg mindannyiukat imádság által, mikor kiáltott Istenhez az ő lelkükért. Nem csak magának élt, hanem az ő generációjáért élt. Úgy élt, hogy valóban meglássa Isten királyságát eljönni a Földre, úgy, ahogy a Mennyben van.

 

Engedd meg, hogy elmondjam neked, hogy a te kiáltásod és a te könnyeid nagyon értékesek, ezért ne pazarold a régi barátodra vagy barátnődre. Az rendben van, hogy sírsz miatta Isten előtt. De engedd meg, hogy ajánljak neked inkább valami mást: Sírj egy egész generációért és egy egész népért! Ne csak magadért sírjál, hanem egy nemzetért sírj. Sírjál azért, hogy meglásd egy nemzet átalakulását. Sírj ezért a nemzetért! Sírj az osztálytársaidért! Sírj az egyetemedért! Ki akarja látni Isten királyságának eljövetelét? Nem tudom, hogy gondolkodsz vagy érzel azzal kapcsolatban, hogy miként állnak a dolgok az országunkban most. Én kiáltok Istenhez és szót emelek Istennél az országunkért. Tudtad, hogy miről híres Tajvan azok között, akik nyaranta hazatérnek ide? A bulikról. Szeretik az itteni éjszakai életet. Ez az a hely, ahol mindenki élvezheti a nyári vakációját. De én azt szeretném, hogy Tajvan valami másról legyen híres. Szeretném, hogy ez egy olyan helyként legyen ismert, hogy aki idejön nyaranta, annak a szellemi élete feltámad, a hite megerősödik. Ez ne egy olyan ország legyen, ahová az emberek bulizni jönnek, hanem ahol megtalálják, hogy mire rendelte az életüket Isten. A külföldi diákok, akik idejönnek tanulni, ne csak egy életre szóló képzést kapjanak, hanem az örökkévalóságra szóló képzésben részesüljenek. Ismerjék meg a mi Urunkat, Jézus Krisztust! Legyenek tanítványozva! Isten fog titeket használni, hogy még nagyobb dolgokat tegyetek, mint én. Mivel én egy pásztor gyereke vagyok. Isten fog használni titeket! Elégedett vagy azzal, ahogy állnak a dolgok? Azért kérdem, mert én nem vagyok elégedett. Fordítsuk a mi szívünket oda, ahová Isten már odafordította a szívét! Keresed a te elhívásodat? Íme, ez a te elhívásod! Isten szíve ott van, ahol elveszett emberek vannak. Nem is kell böjtölnöd 40 napot, hogy erre rájöjjél. Szóval pont most spóroltam meg neked 40 napnyi böjtölést. Meg kell fizetni az elveszett lelkek árát.

 

Mielőtt összefoglalnám az üzenetemet és imádkoznánk, szeretnék nektek megmutatni egy kisfilmet. Ezt Reinhard Bonnke szolgálócsapata készítette. Nagyon jól összeállított film. Szeretném, hogy meg tudjátok ragadni, mi ennek a mondanivalója. Akkor most nézzük meg ezt a filmet!

 

https://www.youtube.com/watch?v=jLNB28Wf_QY

 

Nekünk is döntenünk kell, mint ahogy a filmben volt. Nekünk is át kell menni a döntések völgyén. Mi a rendeltetése annak a bizonyos hajónak, amiről a film szólt? Azért építették azt a mentőhajót, hogy mindenki, aki a fedélzetén van, az biztonságban legyen? Mi a rendeltetése a gyülekezetnek? Az, hogy megüresítse a pokolt és benépesítse a mennyet! Tajvannak pedig az a rendeltetése, hogy mindenkit, aki ide látogat, letérítsen a pokolba vezető útról, amennyire csak lehet.

 

Most álljunk fel, imádkozni fogunk.

 

Imádkozom a kinyilatkoztatás szelleméért, hogy nyissa meg a lelki szemeiteket. Azért, hogy meglássátok a körülöttetek élők valós állapotát. Ők elveszettek, üresek és segítségért kiáltanak. Te vajon harcolsz-e értük? Küzdesz-e a lelkükért? Mikor volt utoljára szellemi gyereked? Szeretnék egy kihívást tenni eléd. Hányan vannak most itt közületek olyanok, akiknek még vannak családtagjaik, akik nem adták át az életüket Jézusnak? Hajlandó vagy értük keresztül menni a szülési fájdalmakon? Hányan vannak most itt közületek, akiknek vannak nem hívő osztálytársai, munkatársai vagy barátai? Hajlandó vagy értük keresztülmenni a szülési fájdalmakon? Ma reggel szellemi ébredésért imádkozom a mi lelkünkben és a mi szívünkben. Mi, mint gyülekezet, eljutottunk most erre a pontra. Számunkra ez a döntések völgye. Vagy bent maradunk a komfort zónánkban és megelégedettek vagyunk azzal, amink van, vagy elkezdünk Istenhez kiáltani a népünk, az osztályunk, az egyetemünk elveszett lelkeiért. Mondd azt Istennek, hogy adja neked azt az egyetemet! Mondd azt Istennek, hogy adja neked azt a várost! Istenem! Adj nekem egy szellemi gyermeket, különben én belehalok! Add nekem ezt a generációt vagy törölj ki a te könyvedből! Nincs értelme az életnek, ha nem láthatom az én népemet átformálódni. Milyen kiáltás van a te szívedben ma reggel? Mire vágyakozik a te szíved ma reggel? Hajlandó lennél kiáltani lelkekért? Hajlandó lennél kiáltani a még meg nem tért szeretteidért? Hajlandó lennél keresztülmenni a szülési fájdalmakon az ő érdekükben?

 

Csak kezdjünk el imádkozni! Jöjjön el a közbenjárás szelleme most közénk!

 

Szent Szellem! Kavard fel a lelkünket! Szent Szellem kezdj el mozogni közöttünk! Kiáltunk lelkekért! Küzdünk a lelkekért! Kiáltunk ezért a generációért! Küzdünk ezért a generációért!

 

Úgy hiszem, hogy ma reggel Isten mindannyiunkat meghív.

 

Isten azt mondja, hogy itt van az én könyvtekercsem és itt van az én szívem, ami ezért a generációért, népért, elveszett családtagokért ég. Elveszed? Kezedbe veszed? Megeszed? Őrzöd majd, mint egy kincset, annyira, hogy elkezdi majd égetni a te lelked? Annyira átjár majd, hogy átrendezed életed fontossági sorrendjét, hogy a lelkek legyenek a legfontosabbak?

 

Hányan vannak itt közületek, akik válaszolnak erre a hívásra? Hányan közületek válaszolnak a döntések völgyében azzal, hogy: „Istenem! Én akarom a te szívedet! Nem akarok csak magamért élni. Akarom látni a családtagjaim, az egyetemi társaim, munkatársaim és barátaim megtérését!” Akkor Isten majd kiárasztja a kenetét a lelkek felé. De ennek a kenetnek megvan az ára. Ez pedig nem más, mint a szülési fájdalom. És ez bár mindenkinek nyitott lehetőség, de azoknak adatik, akik hajlandóak megfizetni az árat.

 

Most megkérem Peter pásztort, hogy jöjjön fel ide és árassza ki az ő kenetét. Ő sok évvel ezelőtt olyan szívvel jött ide Tajvanba, hogy lelkeket mentsen. Már azelőtt idejött, hogy bármilyen egyháztól vagy cégtől ajánlatot kapott volna. Amikor először találkoztam vele, akkor szórakozóhelyekre járt a barátaival, hogy így legyen lehetősége bizonyságot tenni. Néhányan közületek, akik most itt annak, az ő szolgálatának a gyümölcsei. Ő tudja mit jelent lelkekért sírni. Ő tudja mit jelent könnyek között küszködni azért, hogy egy egész generáció átváltozzon a szemünk láttára. Meg fogom kérni, hogy jöjjön előre és árassza ki a mindannyiunknak szóló kenetét. Ha te készen állsz ezt befogadni, akkor mindkét kezedet emeld fel! Isten most készül valamit tenni a gyülekezetünkben. Ha még nem állsz készen erre, az is rendben van. Ha viszont az van a szívedben, hogy nagyon akarod Isten szívét és nem csak magadért akarsz élni, hanem Istenért, ha újra át akarod gondolni az életedet és újra felállítani a fontossági sorrendedet az életedben, akkor emeld fel a kezeidet, hogy befogadd ezt a kenetet Istentől. Peter pásztor, kérlek gyere előre!

 

Peter Wan: Tudjátok, amikor Jon pásztor éppen megosztotta veletek az üzenetét, akkor éreztem, hogy a következőket mondja nekem a Szent Szellem: Csakis akkor mennek be az elveszett lelkek az Isten királyságába, amikor a gyülekezet kiáltása az elveszett lelkekért hangosabb, mint az elveszett lelkek kiáltása. Az emberek kiáltanak. Ha te is járkálsz az utcán, akkor nem nehéz észrevenned, hogy az emberek kiáltanak a szeretetért, az elfogadásért, és hogy megtudják, miért vannak itt a Földön. Csak akkor fognak ezek a szükségeik betöltődni az elveszetteknek, csak akkor fogják megtalálni a helyeiket a Királyságban, mikor a gyülekezet kiáltása az elveszett lelkekért hangosabb, mint az elveszett lelkek kiáltása.

 

Amikor a 16. században egész Skócia és Anglia sötétségben volt, akkor egy ember, John Knox elkezdett könyörögni a népéért. Azt mondta Istennek, hogy adja neki Skóciát vagy vegye el az életét! Mária királynő mondta ezt Knoxról: „Érzem John Knox imáinak erejét, mintha egész Európa egyesült serege imádkozna.” John Knox imáinak köszönhetően a protestáns reformáció végigsöpört egész Skócián. Lett egy ébredés, amiből született a presbiteriánus egyház. Ez az egyház pedig szinte az egész világra küldött aztán misszionáriusokat, még Észak-Amerikába és Kanadába is. Volt egy fiatalember Kanadában, akit McKaynek hívtak, aki a presbiteriánus egyházban nőtt fel. Ő is kiáltott Istenhez a népéért. 100 évvel ezelőtt pedig eljött Tajvanba, ami ekkor még egy banánköztársaság volt, ahol nem volt semmi, csak banán. Ez a fiú pedig eljött ide, letelepedett és életét adta ezért a földért. Ő volt az egyike azoknak az első misszionáriusoknak, akik elhozták az örömhírt ennek a népnek. Sokan közületek miatta lehettek itt ma. Milyen messze jut el egy ember kiáltása? Elhallatszik a generációkon át az egész örökkévalóságba.

 

Van egy kiáltás a szívemben nekem is a nemzetekért. Jon pásztor azt is mondta, hogy a tajvani nemzetért elhangzó kiáltások hatására jöttem én is Tajvanba. Sokáig nekem Tajvan csak egy nyaralóhely volt. Minden nyáron eljöttem ide, és aztán el is mentem. Aztán láttam egy dokumentumfilmet Tajvanról, ami még csak nem is egy keresztény film volt. Ez indított arra, hogy kezdjek el kiáltani ezért a nemzetért. Minden héten rátettem a kezem Tajvan térképére, és bármelyik pontján voltam is a világnak, elkezdtem sírni ezért a népért. Annyira sírtam, hogy a könnycseppjeim ráhulltak a térképre. Kértem Istent, hogy küldjön el ehhez a nemzethez. Úgy hiszem, hogy van egy evangelizációs és lélekmegnyerő kenet, amit Isten ma ki akar bocsátani ma reggel. Ez a te szíved kiáltása is? Add nekem Tajvant! Add nekem Ázsiát! Add nekem a nemzeteket vagy vedd el az életemet, Istenem! Add nekem a nemzeteket! A Bibliában Isten azt mondja, hogy kérjétek tőlem el a nemzeteket és én nektek adom őket, mint a ti örökségeteket. A nemzetek a te örökséged. Aki be akarja ezt fogadni, az tegye fel a kezét, és most közösen fogunk imádkozni. Hiszek abban, hogy ez a kenet, az evangelizáció kenete, nem csak nekem van, hiszen a Biblia is beszél az ötrétű szolgálatról, amiből az egyik az evangelista. Neki az a dolga, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére. Ez a kenet nem rólam szól és nem nekem van. Ez Krisztus testének van, azaz mindegyikőtöknek.  Tajvan nem fog üdvözülni, csak akkor, ha mindannyian reagálunk Isten hívására. Nem csak a vezetőknek kell reagálni erre a hívásra és nem is csak az ötféle szolgálati ajándék valamelyikével rendelkezőknek, hanem mindannyiunknak.

 

Mennyei Atyánk, ma reggel szeretném megköszönni azt az emberi lelkeket megnyerő kenetet, amit belém helyeztél. Amely rajtam van kézrátétel által fiatal korom óta, hiszen már azelőtt is volt bennem egy vágyódás az emberek lelkéért, még mielőtt a teológiára mentem tanulni. Még friss keresztény voltam, mikor küldtél, Istenem, embereket, hogy prófétáljanak felettem a lelkekért. Régebben még nem tudtam mit is jelent majd ez, de ma megláttam a nemzeteket. Most már értem, hogy mire gondoltál, Istenem. Most már megértem mindazokat a prófétai üzeneteket, amiket kaptam. Most már értem, hogy az a kenet nem nekem van, hanem ezeknek az embereknek. Te gyűjtöd ide a nemzeteket erre a helyre, de erről a helyről küldesz is el minket a nemzetekhez. Tehát mennyei Atyánk, ma reggel kibocsátom ezt a kenetet mindenkinek, aki kiált. Mindenkinek, aki többért kiált. Most azért kiáltok hozzád, mennyei Atyám, hogy töltsd fel őket erővel.

 

Ha akarod ezt a kenetet, és ha most szeretnéd látni a sok barátodat, munkatársaidat és osztálytársaidat, hogy megtérjenek, akkor nyisd ki a szádat és kiálts most! Az Úr azt mondja, hogy nyisd ki a szádat, és én megtöltöm. Ha te kinyitod a szádat, kiáltva hozzá, akkor ő megtölt téged az Ő tüzével. Ez az egész nem arról szól, hogy mink van, és nem arról szól, hogy milyen erősek vagyunk. Nem arról szól, hogy mi mit tudunk megtenni, hanem arról szól, hogy a Szent Szellem dolgozik rajtunk keresztül. Csak akkor csináld ezt, ha te tényleg akarod és ne a csoportnyomás miatt, azért, mert mások is csinálják. Tedd ezt azért, mert meg vagy győződve, hogy Isten erre hív el téged. Azt akarom, hogy mindenki, aki akarja ezt, azt kiáltsa ezt Istennek: „Add nekem a nemzeteket, mint az én örökségemet! Add nekem Tajvant! Add nekem Ázsiát vagy vedd el az életemet!” Csak akkor tedd ezt, ha tényleg készen állsz erre! Most háromig fogok számolni és akkor kiáltsál a nemzetekért! Kérd el a nemzeteket Istentől! Legyen a gyülekezet kiáltása az elveszett lelkekért hangosabb, mint az elveszett lelkek kiáltása!

 

Urunk, szeretnénk látni a te Királyságodat eljönni ide a Földre! Kérjük, tölts meg minket a Szellemeddel és küldj minket a munkahelyekre, a családokhoz és az egyetemekre. Kérünk, hogy tegyél belénk vágyat a nemzetekért, hiszen ez a te fiaidnak és lányaidnak az öröksége. Nem csak azért beszélünk az Isten fiainak és lányainak az identitásáról, hogy boldoggá tegyen minket, hanem azért, hogy bemenjünk abba az örökségbe, amit a mennyei Atyánk már régen elkészített nekünk. Ami nem más, mint a nemzetek. Nagy kiváltság, hogy itt lehetünk Tajvanban ebben a gyülekezetben, ahol több nemzet is képviselteti magát. Mert több adatott nekünk és a nemzetek a mi örökségünk. Köszönjük mennyei Atyánk! Áldunk téged Urunk! Mostantól fogva segíts nekünk, hogy menjünk ki a nemzetekhez; ne várjunk, hanem tegyük az Úr missziós parancsát. Menjünk el mindenkihez, akinek baja van, és aki meg van törve. Bocsáss el minket, Istenünk, hogy az Isten Királysága kiáradjon belőlünk az emberekre! Azért, hogy lássák és megtudják, hogy az Úr jó, s az ő kegyelme és irgalma örökké tart. Áldunk téged! Jézus nevében! Ámen!

Szerző: Hun Bol | 2018. augusztus 26.